Vöröshátú halción
A vöröshátú halción (Todiramphus pyrrhopygius) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(8079616483)_(cropped).jpg)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Todiramphus pyrrhopygius (Gould, 1841) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vöröshátú halción témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshátú halción témájú kategóriát. |
Magyar neve forrással nincs megerősítve.
Rendszerezése szerkesztés
A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1841-ben, a Halcyon nembe Halcyon pirrhopygia néven.[3]
Előfordulása szerkesztés
Ausztrália területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők és lombhullató erdők, valamint füves puszták, szavannák és cserjések, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 22 centiméter, a hím testtömege 45–70 gramm, a tojóé 41–62 gramm.[3]
.jpg) |
Életmódja szerkesztés
Rovarokkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. augusztus 24.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. augusztus 24.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. augusztus 24.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. augusztus 24.)
