Vörhenyes fecske

Vörhenyes fecske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Fecskefélék (Hirundinidae);
Alcsalád:	Valódi fecskeformák (Hirundininae);
Nemzetség:	Hirundinini;
Nem:	Cecropis;
Faj:	C. daurica;
Tudományos név
	Cecropis daurica; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Hirundo daurica
Elterjedés
	A örhenyes fecske elterjedési területe költőhely (nyáron) egész éves telelőhely szórványos
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vörhenyes fecske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vörhenyes fecske témájú médiaállományokat és Vörhenyes fecske témájú kategóriát.

A vörhenyes fecske (Cecropis daurica) a verébalakúak rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2] Hazánkban ritkán előforduló kóborló, magyarországi fészkelését először 2017-ben észlelték.^[3]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Hirundo nembe Hirundo daurica néven.^[4] Besorolása vitatott, egyes szervezetek jelenleg is ide helyezik.^[5]

Alfajai szerkesztés

Cecropis daurica daurica (Laxmann, 1769) – nyáron északkelet-Kazahsztántól délkelet-Oroszországig és délközép-Kínáig; télen dél- és délkelet-Ázsia;
Cecropis daurica emini (Reichenow, 1892) – délkelet-Szudántól, Ugandától és közép-Kenyától észak-Zambiáig és Malawiig;
Cecropis daurica erythropygia (Sykes, 1832) – India; télen délebbre húzódik, Srí Lankáig;
Cecropis daurica japonica (Temminck & Schlegel, 1845) – nyáron délkelet-Oroszország, északkelet, kelet- és dél-Kína, Észak-Korea, Dél-Korea, Japán; télen délkelet-Ázsiától észak-Ausztráliáig;
Cecropis daurica kumboensis (Bannerman, 1923) – Sierra Leone és nyugat-Kamerun;
Cecropis daurica melanocrissus (Rüppell, 1845) – Etiópia és Eritrea hegyvidéke;
Cecropis daurica nipalensis (Hodgson, 1837) – nyáron a Himalája vidéke, Tibet és észak-Mianmar; télen India;
Cecropis daurica rufula (Temminck, 1835) – Délnyugat- és Dél-Európától és Észak-Afrikától Dél-Anatóliáig, Izraeltől, Északkelet-Szaúd-Arábiától, Nyugat- és Dél-Irántól Afganisztánon keresztül Északnyugat-Indiáig; télen Afrika és Délkelet-Ázsia.^[2]

Előfordulása szerkesztés

Dél-Európától Japánig, valamint Északnyugat-Afrikában, hegyvidéki és sziklás tengerpartokon költ. Vonuló faj, az európai állomány a telet Afrikában, az ázsiai pedig Indiában tölti.^[5] Kóborló példányai eljutottak Ausztráliába is.

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon ritka tavaszi és nyári vendég; 1999 és 2015 között például csak nyolc észlelése volt. A 2017-es év folyamán, áprilisban egyazon napon már két, feltehetőleg független észlelése is volt, egymástól több száz kilométeres távolságban, majd ugyanabban az évben fészkelését is megfigyelték Balatonfüreden, a Grand Anna Hotel mélygarázsának mennyezetén (a faj mediterrán elterjedési területén „klasszikusnak” számító fészkelési körülmények között). A 2017 májusától augusztusáig tartó észleléssorozat egyik különlegessége volt, hogy a fészkelés helyének közelében felfedeztek egy, valószínűleg az előző évből származó, korábban nem ismert vörhenyesfecske-fészket is. A 2017-es balatonfüredi fészkelés annak ellenére eredményes volt, hogy a szülő pár egyik tagja valószínűleg elpusztulhatott, így a másik szülő egyedül nevelte fel kirepülésükig a három fiókát.^[3]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 16-17 centiméter, testtömege 19-29 gramm.^[4] Feje teteje és háta kékesfekete, tarkója és farcsíkja vörösessárga. A torka, melle és hasi része sárgásfehér. Farka hosszú és villás. Lassabban repül mint a sarlósfecske és jobban igénybe veszi a meleg levegő felhajtóerejét.

A földön

és a levegőben

Életmódja szerkesztés

A levegőben kapja el rovarokból álló táplálékát.^[5]

Szaporodása szerkesztés

Víz közelében lévő hidak alá, barlangokban, kőfalakon, ritkábban épületekre építi fészkét. A nedves agyagból formázza bejárat után kiöblösödő költőhelyét, melynek a hossza a félmétert is elérheti. Fészekelja 3-6 tojásból áll,^[5] melyen 11-16 napig kotlik.