Vadász Endre
Vadász Endre (Szeged, 1901. február 28. – Gödöllő, 1944. június 3.) festőművész, grafikus.
| Vadász Endre | |
 | |
| Fürdőházak | |
| Született | 1901. február 28. Szeged |
| Meghalt | 1944. június 3. (43 évesen) Gödöllő |
| Nemzetisége | magyar |
| Iskolái | szegedi képzőművészeti szabadiskola |
| Mestere(i) | Heller Ödön Fényes Adolf Glatz Oszkár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vadász Endre témájú médiaállományokat. | |
Élete és munkássága szerkesztés
Szegedi polgári családban született, édesapja Vadász (Weisz) Simon Sándor terménykereskedő, édesanyja Kohn Ilona volt.[1] Endre, a középső fiuk, már tizenhét éves korában karikatúraalbumot rajzolt. A szegedi reálgimnáziumban érettségizett. 1918-19-ben Heller Ödönnél, a szegedi képzőművészeti szabadiskolában tanult. Később Fényes Adolfnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár osztályában tanult. Mesterei voltak még Zádor István és Olgyai Viktor.
1926-27 nyarán Mohácson vezetett a főiskolai tábort, ahol is nagy hatással van rá a színes mohácsi népviselet és a dunai táj. Varázslatos festményei ezt az idillt örökítik meg. Itt ismerkedett meg Valentin Györgyivel, akit 1928-ban feleségül vett. Kardos Albert meghívására Debrecenbe költöztek, ahol az Izraelita Gimnázium rajztanára lett.
1933-ban és 1935-ben között Nagybányán festett. Gyakori résztvevője volt a Munkácsy-céh, a Szinyei Merse Pál Társaság, az Ernst Múzeum kiállításainak, de részt vett a velencei biennálékon, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete európai és amerikai csoporttárlatain Oslótól Chicagóig, Londontól Clevelandig. Olaj- és temperaképei, akvarelljei, finom vonalú rézkarcai, folthatásokra épített metszetei egyre népszerűbbek kerültek. Számos ex librist is alkotott. A húszas években Olaszországban, majd 1929-ben a Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjjal Párizsban tett tanulmányutat. Itt találkozott a későbbi műveire nagy hatást gyakorló japán fametszetekkel. 1929-ben a barcelonai világkiállításon I. díjat nyert.
1936-ban költöztek Budapestre. Számos kiállításon vett részt és sok díjat is nyert. 1937-ben pedig a Tamás Galéria rendezett gyűjteményes kiállítást műveiből. Elsősorban rézkarcai, fa- és linóleummetszetei híresek, de tempera- és olajfestményeket is készített. 1937-ben Elek Artúr a "Magyar Művészetben" jelentetett meg elemző tanulmányt "Az újabb magyar grafikai művészet" címmel, amiben magasra értékelte Vadász Endre művészetét. Több önálló albuma jelent meg. 1940 elején festményeivel részt vett a „A magyar művészetért” mozgalom Horthy Miklós kormányzó által megnyitott kiállításán az Andrássy úti Régi Műcsarnokban.
A második világháború közeledtével műveiben is érezhetővé vált szorongásélménye, halálfélelme. 1944. június 3-án, amikor megtudta, hogy feleségének másnap a budapesti gettóba kell vonulnia, a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkos lett, mint ahogy felesége is.
Utóélete szerkesztés
Gál György Sándor írta róla: „Vadász Endre képei nem sorolhatók semmiféle iskolához. Egy festő boldog álomlátásai ezek. Kivételes tehetség, nagy festő volt. És bátor ember.”
1971-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum rendezett kiállítást munkássága tiszteletére, majd 1982-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg emlékkiállítását. Számos képe a Déri Múzeumban található, Debrecenben.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a szegedi polgári házassági akv. 19/1898. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 5.)
Források szerkesztés
- Sz. Kürti Katalin tanulmánya az epa.oszk.hu-n
- Életrajza Grósz Szabina Ajándék tollából Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Életrajza a Kieselbach galéria honlapján
- A Virág Judit Galéria honlapja a művészről Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Csodaszarvas műkereskedelmi portál adatbázisa
