Wikipédia

Valérie Perrin

francia írónő, díszletfotós és forgatókönyvíró

Valérie Perrin (Remiremont, 1967. január 19. –) francia írónő, díszletfotós és forgatókönyvíró.

Valérie Perrin
Született1967. január 19. (57 éves)
Remiremont,  Franciaország
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaClaude Lelouch
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Valérie Perrin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

Valérie Perrin 1967. január 19-én született.[1] A burgundiai Gueugnonban nőtt fel, hivatásos labdarúgók családjában. Mivel nem szerette az iskolát, 11. osztályban kimaradt és Párizsba költözött, ahol alkalmi munkákból élt. Családot alapított, és Trouville-sur-Mer-ben telepedett le.[2]

A Claude Lelouch-val való 2006-os találkozása megnyitotta az utat filmes karrierje előtt, először forgatási fotósként, majd a rendező utolsó filmjeinek társírójaként[3], de a regényei tették ismertté. 2023. június 17-én a párizsi 18. kerület városházáján összeházasodott Claude Lelouch-val.[4].

Első regénye, a Les Oubliés du dimanche 2015-ben jelent meg. A regény 13 díjat nyert, köztük a Prix du premier roman de Chambéry 2016, a Prix Chronos 2016 és a Choix des libraires 2018 díjat, valamint 2016-ban Olaszországban és 2017-ben Németországban fordították le. A nemzedékek közötti kötődéssel foglalkozik: "gyönyörű könyv az emlékezetről és az átadásról, amelyet érzékeny írói stílus hordoz" - írta a l'Express(wd).[5]

Második regénye, a 2018-ban megjelent Changer l'eau des fleurs szintén számos díjat nyert, köztük a Maison de la Presse díját, amelyet egy franciául írt, széles olvasóközönségnek szóló műnek ítéltek oda: a zsűri szerint "érzékeny regény, egy olyan könyv, amely a nevetéstől a könnyekig vezet, vicces és szerethető karakterekkel ".[6] Ami a Libération Next-et illeti, a meglehetősen egyszerű borító és cím ellenére "az ember belekeveredik az egymásba fonódó történetek örvényébe, amelynek főszereplője a temető, amelynek virágzó kertje a remény szimbóluma "[7], és egy gondnok, Violette Toussaint, akit az élet megvisel. A regényt Mikaël Chirinian(wd) és Caroline Rochefort színpadra adaptálta 2021-ben.[8].

A 2019-es európai parlamenti választásokon Valérie Perrin az Animalista Párt jelöltjeként indult.[9] Egy állatmenhely pártfogójaként az ott dolgozó emberekből merített ihletet harmadik regénye, a 2021 áprilisában megjelenő Trois megírásához. A regény három gyerekkori barát történetét követi nyomon az 1980-as évektől a 2000-es évekig, az Indochine(wd) együttes dalainak hátterében.[2]

Irodalmi művek szerkesztés

Regények szerkesztés

  • Les Oubliés du dimanche, Albin Michel, 2015 - Le Livre de poche, 2017
  • Changer l'eau des fleurs, Albin Michel, 2018 - Le Livre de poche, 2019
    • Másodvirágzás – Európa, Budapest, 2022 · ISBN 9789635046485 · Fordította: Molnár Zsófia
  • Trois, Albin Michel, 2021 - Le Livre de poche, 2022

Novella szerkesztés

  • « Appelez-moi Britney » in 24 h ensemble, ActuSF, 2019.

Egyéb szerkesztés

  • Ces amours-là, un film de Claude Lelouch : les secrets du tournage, France-Empire, 2011. Fotóalbum és szövegek.
  • L’Enfance, c’est… / par 120 auteurs ; a szövegeket illusztrálta Jack Koch; előszó Aurélie Valognes. Paris : Le Livre de poche, 2020. ISBN 978-2-253-08202-6

Filmek szerkesztés

Avec Claude Lelouch

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Valérie Perrin című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Valérie_Perrin&oldid=26586281”