Valens római császár
Flavius Iulius Valens (latinul: IMPERATOR CAESAR FLAVIVS IVLIVS VALENS AVGVSTVS; 328 – Hadrianopolisz, 378. augusztus 9.) római császár volt 364 és 378 között.
| Flavius Valens | |
| születési név: Flavius Iulius Valens császárként: Flavius Iulius Valens Augustus | |
 | |
| A Római Birodalom augustusa | |
| Uralkodási ideje | |
| 364. március 26. – 378. augusztus 9. (14 évig) | |
| Elődje | Iovianus |
| Utódja | I. Theodosius |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Valentinianus-ház |
| Született | 328 Cibelae, Sirmium közelében |
| Elhunyt | 378. augusztus 9. (50 évesen) Hadrianopolis (ma Edirne), Törökország |
| Édesapja | Gratianus Funarius |
| Édesanyja | nem ismert |
| Testvére(i) | I. Valentinianus római császár |
| Házastársa | Albia Dominica |
| Gyermekei | Valentinianus Galates Anastasia Carosa |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Flavius Valens témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
A későbbi I. Valentinianus testvéreként született a pannoniai Cibalaeban (Vinkovce) 328-ban. Már trónralépte évében, 364-ben maga mellé vette társuralkodónak Valentinianus: Valens a keleti tartományokat kapta. 367-ben felvette a keresztséget, amelyet egyébként már régóta óhajtott. Ezután átkelt a Dunán azzal a szándékkal, hogy megtörje a gótokat hatalmát. Eleinte a mocsaras, ingoványos vidéken alig tudott az ellenséggel boldogulni, 369-ben azonban a gótokra komoly vereséget mért, és azok békéért könyörögtek.
Ekkor Valens a keleti határra fordította figyelmét, melynek érdekében 372–378 között Szíriában (télen rendszerint Antiokheiában) tartózkodott. Időközben elvesztette egyetlen fiát Valentinianust, ami megkeserítette életét – hasonlóan a politikai és vallási küzdelmekhez. Súlyosbította a császár helyzetét, hogy apósa, Petronius, kapzsisága által távollétében a császárt is gyűlöletessé tette. 378-ban egy előre látható, de azért mégis váratlan esemény arra kényszerítette Valenst, hogy Konstantinápolyba siessen. A hunok összezúzták a gót birodalmat és a gótok megmaradt harcosai, közel 200 000 ember családostul Trákiába és Moesiába való betelepülésért esedeztek. Eleinte nyugodtan viselkedtek, de később a római tisztviselők kapzsisága lázadásra kényszerítette őket. Valens ellenük indult, és Gratianus társcsászár is gyors menetben szintén közeledett, hogy a döntő csatában részt vehessen. Valens azonban be nem várta, hanem Drinápolynál (Hadrianopolisz) csatába bocsátkozott. A csatát elvesztették a rómaiak, és Valens császárt a gótok még a csatatéren megölték, mások szerint fejére gyújtottak egy kunyhót, melyben a csata után súlyosan megsebesülve feküdt.
Valens volt az utolsó császár, akitől pannoniai érmek maradtak az utókorra.
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). Valens, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 31.
| Előző uralkodó: Iovianus Procopius |
|
Következő uralkodó: I. Theodosius |
