Wikipédia

Valeria Golino

olasz modell, színésznő, filmrendező

Valeria Golino (Nápoly, 1965. október 22. –)[7][8] olasz színésznő és filmrendező. Európában és Hollywoodban is filmezett. Ismert az Esőemberben, a Pee Wee nagy kalandjaiban és a Nagy durranás két filmjében játszott szerepeiről. Több olasz szakmai elismerést kapott, jelölték David di Donatello-díjra, megkapta az Ezüst Szalagot, a Ciak d’orót (Golden Ciak-at) és a Globo d’orót (az olasz Golden Globe-ot), továbbá kétszer is elnyerte a Velencei Fesztiválon a legjobb színésznőnek járó Volpi-kupát.

Valeria Golino
A 2015-ös cannes-i filmfesztiválon
A 2015-ös cannes-i filmfesztiválon
Született1966. október 22. (57 éves)[1][2][3][4]
Nápoly[5]
Állampolgárságaolasz
Élettársa
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Busto Arsizio Film Festival
  • Ökumenikus zsűri díja (cannes-i fesztivál)
  • David di Donatello for Best Actress
  • David di Donatello for Best Supporting Actress
  • Festival del Cinema Europeo
  • Flaiano Prize
  • Giffoni Film Festival
  • Haifa International Film Festival
  • Nastro d'Argento for Best Actress
  • Nastro d'Argento for Best New Director
  • Taormina Film Fest
  • Volpi Cup for Best Actress
Színészi pályafutása
Aktív évek1982 óta
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Valeria Golino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Származása, pályakezdése szerkesztés

Apja olasz germanista filológus volt, anyja görög festőművésznő. Valeria így Nápolyban és Athénban nevelkedett. Már középiskolás korában modellkedett, hogy keresethez jusson. auf. Tizenhét éves volt, amikor a hosszú filmcímeket kedvelő Lina Wertmüller felfedezte, és mellékszerepet kínált neki az 1982-ben forgatott Scherzo del destino in agguato dietro l’angolo come un brigante da strada (magyarul kb.: „A végzet fordulata a sarkon ólálkodik, mint egy utcai rabló” című filmjében, itt mutatkozhatott be első filmszerepében (1983).

Színészi pályája szerkesztés

Két évvel később, 1985-ben friss élettársának, Peter Del Monte rendezőnek Kis tüzek című filmdrámájában már főszerepet játszott. A következő évben, 1986-ban Francesco Maselli rendező Storia d’amore című romantikus drámájának főszerepéért Golino a Velencei Filmfesztiválon megkapta a legjobb színésznőnek járó kitüntetést.

Hollywoodban is felfigyeltek rá. Barry Levinson rendező 1988-as Esőember c. filmdrámájában Susannát, a Tom Cruise által játszott Charlie élettársát alakította, ezzel nemzetközi ismertséget szerzett. Erős olasz akcentusa miatt azonban Garry Marshall rendező 1990-es Micsoda nő! c. romantikus filmjében nem ő, hanem Julia Roberts kapta meg Viviant, a női főszerepet.

Népszerűsége azonban további amerikai filmes szerepekhez segítette, játszott a sikeres Nagy durranásban (1991) és a Nagy durranás 2. – A második pukk-ban (1993) is. Vonzó testi adottságait látványosan megcsillogtatta a köldökéből kilőtt olivabogyós jelenetben. Szerepelt Mike Figgis rendező 1995-ös Las Vegas, végállomás-ában és John Carpenter rendező 1996-os Menekülés Los Angelesből c. akciófilmjében is.

A következő években számos filmet forgatott az USA-ban és Európában is, de a sztárok első vonalába nem tudta magát felküzdeni. 2002-ben Lupe Marín szerepét játszotta Julie Taymor rendező Frida (2002) című drámájában, amelyet Oscar-díjra jelöltek. Nagy főszerepet kapott Emanuele Crialese rendező Grazia szigete („Lampedusa” címen is ismert) 2002-es olasz–francia filmdrámájában. A saját lelki problémáitól gyötört, és környezet által kitaszított Grazia asszony megformálásáért a kritikusok Golinót egyöntetűen felmagasztalták, és David di Donatello-díjra jelölték. Ugyanezért a szerepért a filmes újságírók olaszországi szövetsége (Sindacato Nazionale Giornalisti Cinematografici Italiani) neki ítélte az Ezüst Szalag díjat (Nastro d’Argento). 2002-ben Calpurnia szerepét játszotta Uli Edel rendező nemzetközi kétrészes televíziós Julius Caesar-produkciójában, Richard Harris, Jeremy Sisto és Christopher Walken mellett.

2013-ban megrendezte első saját nagyjátékfilmjét, Miele (Méz) címmel, Mauro Covacich „A nome tuo” című novellájából. A filmet beválogatták a 66. cannes-i fesztivál mezőnyébe, az Un certain regard szekcióban.[9] 2018-ban forgatta második filmjét, az Euforiát.

2008-ban, a 65. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál zsürijének elnöke, Wim Wenders meghívta Golinót zsüritagnak.[10] 2016-ban is tagja volt 69. 2016-os cannes-i fesztiválon zsürijének. 2019-ben szerepelt Costa-Gavras rendező Görögország, 2015 c. politikai dokumentarista filmjében.

Magánélete szerkesztés

Valeria Golino élettársai:

Elismerései, díjai szerkesztés

 
A 2019-es cannes-i fesztiválon

Számtalan jelölés mellett a következő díjakat nyerte el:

David di Donatello-díj
  • 2006: a legjobb női főszereplő díja (La guerra di Mario)
  • 2014: a legjobb női mellékszereplő díja (Esélylesők)
  • 2020: a legjobb női mellékszereplő díja (5 a tökéletes szám)
Ezüst Szalag díj (Nastro d’argento)
  • 1987: a legjobb női főszereplő díja (Storia d’amore)
  • 2002: a legjobb női főszereplő díja (Grazia szigete/Lampedusa)
  • 2009: a legjobb eredeti dal (Piangi Roma) díja (Giulia este otthon marad)
  • 2013: a legjobb elsőfilmes rendező díja (Miele)
  • 2020: a legjobb női mellékszereplő díja (5 a tökéletes szám és Portré a lángoló fiatal lányról)
Globo d’oro
  • 1986: a legjobb feltörekvő színésznő díja Figlio mio infinitamente caro… és Kis tüzek
  • 2006: a legjobb színésznő díja (La guerra di Mario)
  • 2013: a legjobb elsőfilmes díja (Miele)
Ciak d’oro
  • 1987: a legjobb női főszereplő díja (Storia d’amore)
  • 2012: a legjobb női főszereplő díja (La kryptonite nella borsa)
  • 2014: a legjobb elsőfilmes díja (Miele)
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál
  • 1986: Volpi Kupa a legjobb női közreműködőnek (Storia d’amore)
  • 2015: Volpi Kupa a legjobb női közreműködőnek (Per amor vostro)
  • 2015: Pasinetti-díj a legjobb női közreműködőnek (Per amor vostro)
  • 2019: Pasinetti-díj a legjobb női közreműködőnek (5 a tökéletes szám)
Bari Nemzetközi Filmfesztivál
  • 2018: Mariangela Melato-filmdíj a legjobb női főszereplőnek (Az én lányom)
  • 2019: Federico Fellini-díj, Platina fokozat, kiemelkedő filmkészítő munkájáért
Egyéb díjak
  • 2006: Flaiano-díj a legjobb női közreműködőnek (La guerra di Mario)
  • 2015: a Museo nazionale del cinema Cabiria-díja

Fontosabb filmszerepei szerkesztés

Filmrendezései szerkesztés

  • 2010: Armandino e il madre (rövidfilm)
  • 2013: Miele („Méz”)
  • 2018: Euforia

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  6. ↑ https://dilei.it/vip/valeria-golino-riccardo-scamarcio-venezia/560772/
  7. ↑ Lucio Giordano: Valeria Golino: „A quarantanni mi vergogno a recitare nuda” (Al Festival di Taormina) (olasz nyelven). il Giornale, 2006. június 23. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
  8. ↑ Valeria Golino (olasz nyelven). la Repubblica (Archivio), 2006. november 5. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
  9. ↑ 2013 Official Selection. Un certain regard. Miele, realisé par Valéria Golino (francia nyelven). Festival-Cannes.fr. (Hozzáférés: 2022. augusztus 2.)
  10. ↑ Nick Vivarelli: Venice Film Festival announces slate. „Burn After Reading”, „Hurt Locker” top lineup (angol nyelven). Variety.com, 2009. július 29. [2009. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
  11. ↑ Redazione ANS: Valeria Golino, 50 anni e una lunga carriera sul set, con »La stessa ingenua allegria di allora« – Cultura & Spettacoli (olasz nyelven). Ansa.it, 2015. október 19.
  12. ↑ Redazione: Una nuova fidanzata per Riccardo Scamarcio (tale e quale a Valeria Golino) (olasz nyelven). Today.it, 2018. augusztus 29.

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Valeria Golino témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Valeria_Golino&oldid=26731812”