Varsó 1939-es ostroma a második világháború első szakaszának, a lengyelországi hadjáratnak része, ami szeptember 15-től szeptember 27-ig tartott, amikor a város katonai parancsnoka a megadás mellett döntött, de csak október 6-án szűnt meg az összes ellenállás.

A varsói csata
II. világháború
Varsót védő lengyel katonák egy csoportja
Varsót védő lengyel katonák egy csoportja
Dátum1939. szeptember 15.szeptember 27.
HelyszínVarsó
EredményDöntő tengelyhatalmi és szovjet győzelem
Harcoló felek
Németország Lengyelország
Parancsnokok
Johannes Blaskowitz
Georg von Küchler
Walter Petzel
Werner von Fritsch 
Walerian Czuma
Juliusz Zulauf
Juliusz Rómmel
Marian Porwit
A Wikimédia Commons tartalmaz Varsói csata témájú médiaállományokat.

A német hadsereg nem kockáztatta meg az utcai harcokat, ami sok emberáldozattal járt volna, ezért először ágyúzásnak és bombázásnak vetette alá Varsót. Elsősorban a közművek elpusztítása volt a célja a hadseregnek.

Előzmények szerkesztés

Hitler első terve szerint 1939. augusztus 26-a lesz Lengyelország megtámadásának napja, de ez a 25-én aláírt brit–lengyel egyezmény és Benito Mussolini bejelentése miatt, ami azt tartalmazta, hogy még nem készült fel Olaszország a háborúra, el kellett halasztani a támadást. A második, végleges terv szerint a támadás szeptember 1-jén hajnalban fog történni.

Az invázió a második terv szerint, hajnali négy óra 45 perckor megindult. Először az SMS Schleswig-Holstein csatahajó kezdte el ágyúzni a Danzig közelében levő Westerplatte-félsziget lengyel helyőrségét (westerplattei csata). Utána pár perccel a német légierő elindult főként a lengyel repülőterek felé. Később a páncélosok és a tüzérség is átlépte a határt. A lengyeleknek nem volt sok esélyük a német villámháborús taktikával szemben. Szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak, amely bátorítást adott a lengyeleknek. Rövid idő alatt a német haderő szétbombázta az üzemanyag-tárolókat, lebombázta a főbb lengyel repülőtereket és gyorsan előrenyomult, széttörve a lengyel védelmi vonalat több városon keresztül, ez egyre jobban fenyegette Varsót.

A csata szerkesztés

A német csapatok már szeptember 8-án támadtak Varsó külvárosaira, de a város igazi ostroma csak szeptember 15-én kezdődött.[1] A lengyel főváros nem kapitulált, így a németek kíméletlen bombázásnak és ágyúzásnak vetették alá. A csata közben elsősorban a városi közművek elpusztítása volt a cél.

Az ostrom idején a lengyelek kitartottak, mivel azt remélték, hogy a nyugati szövetségesek megindítják a támadást Németország felé. A franciák el is indultak, de nem mentek tovább a Maginot-vonal ágyúinak lőtávolságán túl, az angolok pedig nem voltak abban a helyzetben, hogy bármit is tegyenek. A lengyel haderő addig harcolt, amíg volt szabad területe.

Kelet felől szeptember 17-én megindult a szovjet támadás is, a Molotov–Ribbentrop-paktum következményeként. A lengyelek maradék hadereje már tehetetlen volt a két irányból támadó hatalmas hadseregekkel szemben, a szovjet és a német csapatok 19-én már találkoztak egymással Brześć nad Bugiemnél, a Nyugati-Bug folyó mentén. A fogság elől menekülő lengyelek a semleges Románia és Magyarország felé kezdtek visszavonulni. Ekkor már csak Varsó és a modlini erőd tartott ki. A németeknek sikerült a közművek tönkretétele, így Varsó lakosságának szenvedése egyre jobban nőtt. Végül a város katonai parancsnoka 1939. szeptember 27-én megadta Varsó városát, Modlin pedig egy nappal később, 28-án esett el. Lengyelországon belül október 6-ra minden védekező ellenállás megszűnt.

Következmények szerkesztés

 
Az új határ Stalin és Ribbentrop aláírásával

Varsó ostroma után két részre oszlott az ország. Szovjetunió kapta meg a keleti határtól a Nyugati-Bug folyóig fekvő területeket, az ettől nyugatra eső országrész pedig német terület lett. A győzelem után a német csapatokat nyugatra irányították a Hollandia és Franciaország elleni támadás miatt.

A szovjetek az ostrom után Finnország felé nyomultak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Lengyelország veszte. freedom.com. [2012. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 9.)

Források szerkesztés

  • Willmott, H. P., Robin Cross, Charles Messenger.szerk.: Simonits Mária: A második világháború, magyar nyelvre fordította: Kállai Tibor, 43-45. o. [2004]. ISBN 9639635561. Hozzáférés ideje: 2014. január 8.