Velence–Trieszt-vasútvonal
A Velence–Trieszt-vasútvonal 153 km hosszúságú, normál nyomtávolságú, kétvágányú vasúti fővonal Velence és Trieszt között. A vasútvonal 3 kV egyenárammal van villamosítva.
Története szerkesztés
A Velence és San Giorgio di Nogaro közötti szakaszt a Società Veneta magántársaság helyi vasútként nyitotta meg több lépésben 1885 és 1888 között. Később úgy döntöttek, hogy ezt a vonalat meghosszabbítják a nemzetközi határon keresztül Ausztria-Magyarország felé. 1894-ben a Cervignano és Monfalcone közötti osztrák szakaszt a Friauler Eisenbahn-Gesellschaft nyitotta meg, a San Giorgio és Cervignano közötti határszakasz három évvel később következett..[4]
Az első világháború után a teljes vonal Olaszországhoz került, és a Ferrovie dello Stato állami vállalat által kezelt fővonal lett.
Útvonal szerkesztés
A vasútvonal Venezia Mestrében ágazik le a Velence–Udine-vasútvonalról, és ettől eltérően egyenes vonalban, északkeleti irányban halad San Donà di Piave felé az azonos nevű folyóval párhuzamosan. A vasútvonal topográfiailag nem hagyja el az Adriai-tengertől északra fekvő sík észak-olasz alföldet egészen Monfalcone végpontjáig. A Piave keresztezése után nagyjából egyenes vonalban halad tovább északkelet felé Portogruaron keresztül a Tagliamento folyóhoz Latisanáig, amelyet itt már megszelídítettek. Cervignano del Friuli-n keresztül végül eléri az Isonzót, és miután Ronchi dei Legionarinál keresztezi azt, a vasútvonal nem sokkal Montfalcone előtt, a karszt lábánál csatlakozik az Udine–Trieszt-vasútvonalhoz.
Irodalom szerkesztés
- Rete Ferroviaria Italiana: Fascicolo Linea 52 (Velence Santa Lucia–Latisana).
- Rete Ferroviaria Italiana: Fascicolo Linea 63 (Latisana–Trieste Centrale).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Impianti FS. In: I Treni Nr. 275 (2005 november), S. 7.
- ↑ Impianti FS. In: I Treni Nr. 286 (2006 október), S. 6.
- ↑ Impianti FS. In: I Treni Nr. 246 (2003 március), S. 8.
- ↑ Prospetto cronologico dei tratti di ferrovia aperti all'esercizio dal 1839 al 31 dicembre 1926
