Wikipédia

Venczel József

társadalomkutató, egyetemi tanár, közíró

Venczel József (Csíkszereda, 1913. november 4. – Kolozsvár, 1972. március 16.) társadalomkutató, egyetemi tanár, közíró. Írói álneve: Várdotfalvi. Meghatározó személyisége volt a két világháború közti erdélyi magyar szociológiának, az erdélyi földkérdéssel, demográfiával, a szociológia módszertanával foglalkozott.

Venczel József
Korunk, 1972/4
Korunk, 1972/4
Született1913. november 4.
Csíkszereda
Elhunyt1972. március 16. (58 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságaromán
Foglalkozásatársadalomkutató,
egyetemi tanár,
közíró
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Venczel József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Csíkszeredában született, középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte a Római Katolikus Főgimnáziumban, ahol édesapja matematika-fizika szakos tanár volt. Itt érettségizett 1930-ban. A kortársak és a gimnázium évkönyveinek tanúsága szerint kimagaslóan tehetséges diák volt, 1930 őszén megnyerte az Erdélyi Helikon irodalmi nagydíját, 1930-1933 között a kolozsvári Lyceumi könyvtárban vállalt munkát, majd jogot tanult Kolozsváron az I. Ferdinánd Tudományegyetem jogi karán. Már egyetemi évei alatt kibontakozott sokirányú tudományos érdeklődése. 1936-1939 között megszerezte a jogi doktorátust.

1933 és 1940 között a György Lajos és Márton Áron által alapított Erdélyi Iskola című folyóirat szerkesztője, rovatvezetője. Az 1935-ben alapított Hitel egyik alapító szerkesztője volt. A folyóirat megszűnése után 1936-ban Venczel ugyanezzel a címmel indított új folyóiratot, amelyben 1944-ig sorra jelentek meg az erdélyi magyarság önismeretét szolgáló írásai. 1937-ben részt vett az erdélyi magyar értelmiség Vásárhelyi Találkozójának megszervezésében.

1938-1945 között vezette az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) statisztikai ügyosztályát. 1940 őszétől a Teleki Pál Intézet keretében működő Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) tanára, 1941-től igazgatója volt 1946-ig. Egyetemi tanárként a Dés melletti Bálványosváralján létrehozott falukutató táborban előadásokat tartott, monografikus, nagyszabású tájkutatást szervezett.

Cikkei, tanulmányai 1945 előtt többek között a Jóbarát, Erdélyi Fiatalok, Erdélyi Tudósító, Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Gazda, Hitel című folyóiratokban, időszaki kiadványokban jelentek meg. Szülőföldjéről írott tanulmánya, a Csíkszék természeti és társadalmi leírása Várdotfalvi álnéven jelent meg 1939-ben A nemes székely nemzet képe című háromkötetes monográfiában, amelyet Rugonfalvi Kiss István szerkesztett.

Részt vett a Bolyai Tudományegyetem megszervezésében, az egyetem jogi és közgazdasági karának statisztikai és szociológiai professzoraként dolgozott 1945–1947 között. 1947-ben letartóztatták, a pitești-i internáló táborba került, ahonnan egy év múlva szabadult, az egyetemi katedrára nem térhetett vissza, 1948–1950 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület főlevéltárosa és tudományos kutatója volt. 1950 februárjában a kommunista hatalom újra letartóztatta, koholt vádak alapján tizenkét év börtönbüntetésre ítélték, ebből hat évet Márton Áron püspökkel egy cellában töltött. 1961. január 1-jén szabadult, megromlott egészséggel.

1969-ig kisipari szövetkezetekben dolgozott, kerámiát festett, kottákat másolt. 1969-től ismét dolgozhatott társadalomkutatóként, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia és szociológia karán. Ebben az időszakban a Korunk hasábjain közölt tanulmányokat. 1971-ben súlyos betegsége miatt nyugdíjazták, de továbbra is teljes szellemi frissességgel dolgozott. Utolsó nagy munkája a Romániai magyar irodalmi lexikon szerkesztési módszerének kidolgozása, betegágyán fejezte be a lexikon repertóriumát. Korai halála 1972 tavaszán következett be, temetésén Márton Áron püspök búcsúztatta. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.

Munkásságának legfontosabb területei a gondolkodástörténet, nemzedéki kérdés, társadalomstatisztika-demográfia, társadalomkutatás, társadalom- és művelődéspolitika, nemzetiség- és magyarságkutatás. Alkotó módon fejlesztette tovább az ismert román szociológus, Dimitrie Gusti által kidolgozott empirikus falukutatási módszert. A két világháború közti Erdély jelentős tudományos és művelődési intézményeinek, kiadványainak létrehozása, működtetése fűződik nevéhez. Az erdélyi magyar társadalomtudomány egyik elméleti és gyakorlati megalapozója volt. Imreh István történészprofesszor így jellemezte:„...matematikai, statisztikai látásmódja és logikája révén eredeti, töretlen utakon járni szerető és tudó gondolkodó volt.”

Életében egyetlen kötete jelenhetett meg: Az erdélyi román földbirtokreform. Kolozsvár, 1942. Halála után nyolc évvel, 1980-ban Imreh István válogatásában jelent meg a Kriterion Könyvkiadónál Az önismeret útján című tanulmánykötet. 1988-ban Budapesten újabb válogatás látott napvilágot, Erdélyi föld – erdélyi társadalom címmel. Ezt a tanulmánykötetet, akárcsak az 1993-ban Székelyudvarhelyen megjelent A falumunka útján című kötetet Székely András Bertalan válogatta és szerkesztette. Ezáltal vált hozzáférhetővé Venczel József számos olyan publikációja, amely 1931 és 1945 között jelent meg különböző folyóiratokban.

Emlékezete szerkesztés

1993. november 4-6. között születésének nyolcvanadik évfordulóján emléknapokat szerveztek szülővárosában, Csíkszeredában, emléktáblát helyeztek el a Venczel család egykori házának helyén épült tömbház falán és a Márton Áron Gimnáziumban. Utcát is neveztek el róla. 1996-tól nevét viseli a Venczel József Erdészeti- és Faipari Iskolaközpont.

1993. okt. 29-én Csíkszereda testvérvárosában, Hevesen tudományos ülésszakon emlékeztek Venczel Józsefre. Az emlékülésen az Országos Széchényi Könyvtár által összeállított dokumentációs kiállítás nyílt, majd felavatták Vetró András szobrászművész Venczel József-domborművét és bemutatták a csíksomlyói misztériumjáték Venczel-féle feldolgozását,[1] amelyet a hevesi önkormányzat nyomtatásban is megjelentetett.[2]

2003-ban, születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából kétnapos konferenciát szervezett az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi, valamint Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi szakosztálya.[3]

2012-ben Magyar Örökség díjjal ismerték el társadalomkutatói munkásságát.[4]

2013 novemberében, születésének 100. évfordulója alkalmából Csíkszeredában emlékkonferenciát rendeztek tiszteletére a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében .[5] Az ekkor elhangzott előadások szövegét később nyomtatott formában is kiadták.[6]

Művei (válogatás) szerkesztés

Kötetek, folyóiratokban megjelent cikkek, tanulmányok szerkesztés

  • A falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom. Kolozsvár, 1935
  • A magyar önismeret útja. Erdélyi Iskola. Kolozsvár, 1936-1937
  • Öt Olt menti székely község népmozgalma. Hitel. Kolozsvár, 1937
  • A székely népfelesleg. Hitel. Kolozsvár, 1937
  • Csíkszék természeti történelmi és társadalmi leírása. A nemes székely nemzet képe. Szerk. Rugonfalvi Kiss István. Debrecen, 1939
  • A falukutatás módszertanának vázlata. Kolozsvár, 1941
  • Az erdélyi román földbirtokreform. Kolozsvár, 1942

Posztumusz kiadások szerkesztés

  • Az önismeret útján. Tanulmányok az erdélyi társadalomkutatás köréből. Bevezető és jegyzetek: Imreh István. Bukarest, 1980
  • Erdélyi föld – erdélyi társadalom. Válogatott írások. Székely András Bertalan bevezető tanulmányával. Budapest, 1988
  • A falumunka útján. Válogatott írások. Válogatta, szerkesztette és a záró tanulmányt írta Székely András Bertalan. Székelyudvarhely – Budapest, 1993
  • A falumunka útján. Válogatott írások. Bővített 2. kiadás. Székelyudvarhely, 2008

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ [1]
  2. ↑ Venczel József: Misztériumjáték. Kiadó: Heves megye önkormányzata. Heves, 1993. (Ez a mű, amely a csíksomlyói passió /pontosabban a Fülöp Árpád-féle Csíksomlyói nagypénteki misztériumok/ átdolgozása, először az Erdélyi Iskola kiadásában jelent meg 1940-ben a "Népművelési füzetek" sorozat tagja­ként.)
  3. ↑ Rostás-Péter Emese: Konferencia Venczel József születésének kilencvenedik évfordulóján. = Krónika (Kolozsvár), máj. 19.
  4. ↑ [2]
  5. ↑ [3]
  6. ↑ Magyari Tivadar/Veres Valér: Tanulmányok Venczel József munkásságáról - Az erdélyi magyar társadalomkutatás kezdetei. Kiadó: Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2014.

Források szerkesztés

  • Imreh István: Venczel József öröksége. Venczel József: Az önismeret útján. Bukarest, 1980
  • Jakab László: Venczel József és Márton Áron kapcsolata. A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium emlékkönyve az 1993-94-es tanévről. Csíkszereda, 1994
  • Székely András Bertalan: A falukutató Venczel József. A falumunka útján. Székelyudvarhely – Budapest, 1993
  • Székely András Bertalan: Társadalomtudomány, politika és népszolgálat szintézise Venczel József munkásságában. Erdélyi föld – erdélyi társadalom. Budapest, 1988. Válogatott írások
  • Venczel József életrajza. Összeállította Venczel Józsefné Boga Éva. Venczel József. A falumunka útján. Székelyudvarhely- Budapest, 1993

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Venczel_József&oldid=26750036”