Vereina-alagút
Az 1999-ben megnyitott 19 042 méter hosszúságú Vereina-alagút (rétorománul: Tunnel dal Vereina) a Rhätische Bahn méteres nyomtávú Vereina-vonalának (rétorománul: Lingia dal Veraina), más néven a Vereina-vasútnak a központi eleme. A Prättigauban található Klosters-t köti össze az Engadinban található Sagliains-szel, és így összeköttetést biztosít az RhB Landquart–Davos Platz-vasútvonal és a Bever–Scuol-Tarasp-vasútvonal között. Ezenkívül gyors és télálló közúti közlekedési kapcsolatot is biztosít Alsó-Engadinból a 28-as országos útra (Prättigauerstrasse), és így a svájci országos úthálózat nagy részéhez egy autószállító-járat segítségével.
Vereinalinie
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hossz: | 19,042 km | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyomtávolság: | 1000 mm | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Feszültség: | 11 kV 16,7 Hz ~ | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Üzemeltető: | Rhätische Bahn | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Maximális emelkedés: | 40 ‰ | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vereina-alagút témájú médiaállományokat. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Vereina-alagút a világ leghosszabb méteres nyomtávú vasúti alagútja.[1]
Története szerkesztés
A svájci Graubünden kanton kormányának közigazgatási tanácsa már 1975-ben benyújtotta az első fehér könyvet, amelyben a Vereina-alagút megépítésére szólított fel. A megépítését az indokolta, hogy Graubünden kanton keleti részének minden időjárási körülmények közötti közlekedési kapcsolatát javítani akarták, mivel a Flüela-hágó (Davos és Susch között) a téli hónapokban erős havazásra és lavinákra hajlamos. Elkészülte után ez volt az első egész évben használható vasúti összeköttetés a Prättigau és Alsó-Engadin között.[2] 1914 óta ez a projekt jelentette az RhB útvonalhálózatának első bővítését. Azonban csak 1985-ben sikerült a kanton lakossága körében elegendő támogatást szerezni a kezdeményezéshez, hogy a projektet engedélyeztetni tudják.[2]
Miután a svájci parlament jóváhagyta a javaslatot, 1991-ben ünnepélyes alapkőletételre került sor, ami az építkezés hivatalos kezdetét jelentette.[2] Az északi oldalon egy alagútfúró gépet (TBM) használtak, amelynek haladási sebessége a jelentések szerint napi négy és 30 méter között mozgott, ami a fúrandó kőzet különböző szilárdsága miatt változott. A déli oldalon hagyományos módszereket alkalmaztak, bár számos modern építési technikát alkalmaztak.[3] Egyéb figyelemre méltó elemek mellett a Vereina-alagútban alkalmazták az egyik legkiterjedtebb tartós permetezett beton alkalmazását Svájcban.[4]
Az építési ütemterv szerint az alagút kilenc évnyi munka után készült volna el, azonban ennél az óvatos előrejelzésnél nagyobb ütemben haladtak előre, így az építkezés közel hat hónappal a tervezett határidő előtt fejeződött be,[2] annak ellenére, hogy nem tervezett helyreállítási munkálatokra volt szükség, például az északi fúrás 20 méteres szakaszának újraprofilozására, miután a törések miatt a munka átmenetileg leállt.[5] A Vereina-alagút teljes költsége a jelentések szerint 670 millió svájci frank volt.[6]
1999. november 19-én ünnepélyes keretek között, különböző tisztviselők, például Moritz Leuenberger akkori szövetségi tanácsos és közlekedési miniszter részvételével tartották meg a Vereina-alagút hivatalos megnyitóját.[2] Három nappal később az első menetrend szerinti vonatok áthaladtak az alagúton. Az üzemeltető szerint az elkészülte nagyjából 18 percre csökkentette a hegységen átvezető menetidőt, ami javította az útvonal vonzerejét az ingázó forgalom számára, valamint jobban megkönnyítette az Engadinba és onnan kiinduló turisták számára az eljutást.[2] Csak az első évben nagyjából 280 000 jármű használta az új alagutat. 2019-re az RhB jelentése szerint évente átlagosan valamivel több mint 480 000 jármű haladt át a Vereina-alagúton.[2]
A szolgáltatás alapja a Scuol-Tarasp és Chur között óránként közlekedő regionális vonatok, amelyeket 30 percenként kiegészítenek a közúti járműveket az alagúton keresztül közlekedő autószállító vonatok és a tehervonatok. Az alagút egyvágányú, középen és a két kapu közelében forgalmi kitérőkkel. (egyenként két km hosszúak). A villamosítás az RhB 11 kV 16,7 Hz-es váltakozó áramú felsővezetéki szabványa. Hosszúsága miatt a Vereina-alagút térbeli hatásait tanulmányok tárgyát képezték.[7] Az alagút elkészülte óta több biztonsági vonatkozású átalakítást végeztek rajta, főként a biztonsági követelményeket megemelő szabványok változása miatt.[8] A 2010-es években a Zürichi Villamos Művek az alagút mellett távfűtési hálózatot hozott létre, amely elsősorban az északi portál körüli területről nyert vizet használja geotermikus energia termelésre.[9]
Irodalom szerkesztés
- Peila, Daniele., Giulia Viggiani and Tarcisio Celestino. Tunnels and Underground Cities. Engineering and Innovation Meet Archaeology, Architecture and Art. CRC Press, 2019. ISBN 0-4297-5502-3.
- Ramoni, Marco. On the Feasibility of TBM Drives in Squeezing Ground and the Risk of Shield Jamming. vdf Hochschulverlag AG, 2010. ISBN 3-7281-3363-9.
További információk szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Kandidatur UNESCO-Welterbe «Rhätische Bahn in der Kulturlandschaft Albula/Bernina»: Zur Geschichte der Rhätischen Bahn (S. 268f)[halott link]
- ↑ a b c d e f g Suter, Erika: Mountain conqueror – the Vereina Tunnel celebrates 20 years. Rhaetian Railway, 2019. november 19. [2021. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 21.)
- ↑ Hackle, K. A. "Vereina Perspective." The Mining Journal, Vol. 8, Iss. 8. October 1995. ISSN 0956-8700. pp. 305-306, 308, 310.
- ↑ Peila, Viggiani and Celestino 2019, p. 3208.
- ↑ Ramoni 2020, p. 33.
- ↑ Vereina Tunnel: Safety Concept. Amber Engineering. (Hozzáférés: 2020. április 17.)
- ↑ Spatial Effects of the Vereina Tunnel. europa.eu, 2004. január 1.
- ↑ Rail tunnel Vereina. Amber Engineering. (Hozzáférés: 2020. április 17.)
- ↑ Hot Water from the Tunnel for generating Power, 2014. június 1.
