Vietórisz József
Vietórisz József (Nyíregyháza, 1868. április 27. – Nyíregyháza, 1954. december 6.) költő, műfordító, gimnáziumi tanár. Művészi álneve: Giuseppe.
| Vietórisz József | |
| Élete | |
| Született | 1868. április 27. Nyíregyháza |
| Elhunyt | 1954. december 6. (86 évesen) Nyíregyháza |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vietórisz József témájú médiaállományokat. | |
Életpályája szerkesztés
A budapesti tudományegyetemen végzett 1892-ben, majd 1893 és 1928 között Nyíregyházán volt gimnáziumi tanár, illetve nyolc éven át gimnáziumi igazgató. Tagja volt az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaságnak és 1937-től a Kisfaludy Társaságnak. Versei Giuseppe néven jelentek meg a korabeli lapokban.
Főbb művei szerkesztés
- Giuseppe költeményei (Bp., 1896);
- Levelek a harctérre (versek, Nyíregyháza, 1916);
- Senki Pál (verses regény, 1924, az MTA Nádasdy-díjjal tüntette ki);
- Sóhajok hidján (versek, Nyíregyháza, 1944).
Főbb műfordításai szerkesztés
Lefordította Tranovszky György vagyis Jiří Třanovský Cithara Sanctorum (Régi és új egyházi énekek, Bp., 1935) című gyűjteményét, Vergilius Eclogáit (1904), Georgicáját (1936)[1] és Aeneisét. Ez utóbbi az első teljes magyar nyelvű fordítás; Phaedrus munkáinak első teljes magyar nyelvű fordítása is Vietórisztól származik.
Irodalom szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
