Viktor Elpigyiforovics Boriszov-Muszatov
Viktor Elpigyiforovics Boriszov-Muszatov (oroszul: Виктор Эльпидифорович Борисов-Мусатов; Szaratov, 1870. április 14. — Tarusza, Kalugai kormányzóság, 1905. november 8.) orosz posztimpresszionista festő, stílusa a szimbolizmus, a dekoratív stílus és a realizmus keveréke. Mihail Alekszandrovics Vrubel őt tekintette az orosz szimbolizmus megteremtőjének.
| Viktor Elpigyiforovics Boriszov-Muszatov | |
.jpg) | |
| A festő önarcképe húgával (1898) | |
| Született | 1870. április 14. Szaratov |
| Meghalt | 1905. november 8. (35 évesen) Tarusza |
| Nemzetisége | orosz |
| Stílusa | posztimpresszionizmus szimbolizmus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Elpigyiforovics Boriszov-Muszatov témájú médiaállományokat. | |
Életpályája szerkesztés
Boriszov-Muszatov nevében a Boriszov később hozzáadott név. 1890-ben kezdett művészeti iskolába járni Moszkvában, de egy évvel később már átment a szentpétervári Cári Művészeti Akadémiára, a szentpétervári klíma azonban nem tett jót az ő egészségkárosodásának (púpos volt a gerince miatt), s e miatt visszament Moszkvába tanulni. Tanárai szerint dekadens festményeket készített, de diáktársai ezt nem így látták, egy új művészeti mozgalom elindítóját fedezték fel benne.
1895-ben Párizsba ment, három évig tanult ott, Fernand Cormon volt a mestere. Nagy hatással volt Boriszov-Muszatovra a kortárs francia művészet, különösen a szimbolisták, köztük Pierre Puvis de Chavannes, Berthe Morisot. 1898-ban tért vissza Oroszországba, s a századvég életérzéseit ábrázolta. Egyre több műgyűjtő vásárolta műveit. Akvarelleket festett, mert ezekkel finomabb hatást lehetett elérni.
Moszkvában a Mir Iszkussztva egyik alapító tagja lett ő is. Magát, húgát és leendő feleségét ábrázolta a szabadban mintegy a plein air jegyében, ezekkel és hasonló képeivel, továbbá szimbolikus képeivel nagy sikere volt, 1904-ben nemcsak otthon, hanem Németországban is voltak kiállításai, 1905-ben Párizsban (Salon de la Société Française des Artistes) is kiállított.
Időben utolsó alkotását, a Rekviem (1905) címűt egyik barátjának halála ihlette. Boriszov-Muszatov 1906-ban halt meg szívroham következtében, a Oka folyó partján temették el Tarusza közelében. Sírhelyét szobor jelzi, amely egy alvó fiút ábrázol.
Legtöbb művét az Állami Tretyjakov Galéria őrzi.
Galéria szerkesztés
-
Májusi virágok (1894) -
Tavasz (1898-1901) -
Fantomok (1903) -
Őszi dal (1905) -
Rekviem (1905)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Viktor Borisov-Moesatov című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
