Vilina Vlas
Vilina Vlas szálloda Višegradska Banja faluban, Bosznia-Hercegovinában.Višegrad városától északra mintegy négy kilométerre található.[1] Az 1982-ben épült[2] szállodát a boszniai háború során fogolytábornak használták, ahol bosnyák polgári személyeket tartottak fogva, megverték, megkínozták és megerőszakolták őket.
| Vilina Vlas | |
 | |
| Település | Višegradska Banja |
| Építési adatok | |
| Megnyitás | 1982 |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | |
| Elhelyezkedése | |
 Vilina Vlas
Pozíció Bosznia-Hercegovina térképén
| |
 é. sz. 43° 46′ 58″, k. h. 19° 17′ 28″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 58″, k. h. 19° 17′ 28″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A háború után a szállodát wellnessközpontként újra megnyitották. A helyi szerb lakosság ellenezte egy emlékmű felállítását és az egykor muszlim többségű régióban elkövetett atrocitások felemlegetését.[3][4] 2020-ban aláírásgyűjtés indult annak érdekében, hogy a Google távolítsa el a szállodát mint turistalétesítményt a keresőből és a térképről.[5][6]
A fogolytábor szerkesztés
1992-ben a szálloda egyike volt a Višegrad környéki fő fogolytáboroknak. 1992. április végén hozták létre, és fontos szerepe volt a területen történő etnikai tisztogatásban. A szálloda bordélyházként szolgált; a rendőrök és a paramilitáris szervezetek ide hozták a bosnyák nőket és lányokat, akik közül többen még a 14 évet sem töltötték be.[7][8]
Milan Lukić, a Fehér Sasoknak vagy Bosszúállóknak vagy Farkasoknak nevezett helyi paramilitáris csoport vezetője a Vilina Vlasba telepítette főhadiszállását. A helyi rendőrséggel és a szerb katonai erőkkel kapcsolatban álló csoport fontos szerepet játszott a višegradi etnikai tisztogatásokban.[7]
Úgy tűnik, hogy Višegrad környékén az erőszakra szisztematikusan került sor. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 780/1990. számú határozata alapján felállított szakértői bizottság jelentése szerint az áldozatokat begyűjtötték, és olyan helyekre szállították, mint a Vilina Vlas és a Hotel Višegrad, feltehetőleg azzal a céllal, hogy ott fogva tartsák és megerőszakolják őket.[7]
A bizottság becslése szerint mintegy 200 nőt, főleg bosnyákokat, tartottak fogva a Vilina Vlasban, és szexuálisan bántalmazták őket. A szállodát olyan helyként tartották számon, ahol fiatal és szép nőket tartanak fogva, és a bizottság által felvett tanúvallomások azt állítják, hogy a nőket gondosan kiválogatták, és azért hozták ide, hogy csetnik gyermekeket szüljenek.[7] Azt állították, hogy a fiatalabb nőket ebbe a szállodába vitték, az öregebbeket pedig más helyekre. A vallomások száma és konzisztenciája alapján a bizottság úgy tekintette, hogy hitelesen alátámasztják a szállodában elkövetett számos erőszak tényét.[7]
A foglyokat rendszeresen megerőszakolták, és gumibottal verték őket.[7] Számos nőt megöltek, másokat száműztek, többen megőrültek vagy öngyilkosok lettek;[7] kevés túlélő maradt.[9]
A sjeverini mészárlás során Milan Lukić elrabolt 16 bosnyákot, akik busszal utaztak Szerbiából Boszniába. Az elraboltakat Vilina Vlasba szállították, ahol megkínozták és megölték őket.[10]
Miután a fogolytábor léte Bosznián kívül is ismertté vált, a létesítményt bezárták, és a még ott levő foglyokat elszállították.
Igazságszolgáltatás szerkesztés
Milan Lukićot bűnösnek találták a fogolytáborban és más helyeken végrehajtott kivégzésekben,[11] és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.[12] A Háború Női Áldozatainak Egyesület elnöke, Bakira Hasečić bírálta a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök felelőseinek megbüntetésére létrejött hágai Nemzetközi Törvényszéket, mivel Lukićot nem vádolták meg nemi erőszakkal.[9]
Oliver Krsmanovićot többrendbeli gyilkossággal, és a Vilina Vlasban fogvatartott nők elleni erőszakkal vádolták. A gyilkosságok miatt 18 év börböntbüntetésre ítélték, az erőszak vádja alól azonban felmentették, mivel a tanúskodó nők bizonytalanok voltak a vádlott azonosításában.[13]
Risto Perišić rendőrfőnökről feltételezik, hogy szintén részt vett a Vilina Vlasban fogvatartottak kínzásában, megerőszakolásában és kivégzésében. Nem emeltek vádat ellene; 2002-ben a Zito višegradi vállalat igazgatója volt.[14][15] Dusko Andrićról, a Vilina Vlas igazgatójáról azt jelentették, hogy egyike volt az erőszaktevőknek. Dusko Andrić 2000-ben nyugdíjasként Višegradban élt; nem emeltek vádat ellene.[14]
A művészetben szerkesztés
Kym Vercoe ausztráliai performanszművész boszniai tartózkodása során a Vilina Vlas szállodában lakott, és csak hazatérése után értesült az ott történt erőszakos cselekményekről. Megdöbbenéséből és felháborodásából született 2014-ben Seven Kilometres North East című monodrámája. Ezt követően Jasmila Žbanić boszniai filmrendező kapcsolatba lépett vele, és együttműködésükből született a For Those Who Can Tell No Tales című film.[16]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Kontakt. www.vilina-vlas.com (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
- ↑ Olivera Simic, Zara Volcic: In the Land of Wartime Rape: Bosnia, Cinema, and Reparation. Griffith Journal on Law & Human Dignity, II. évf. 2. sz. (2014. november) ISSN 2203-3114
- ↑ Emma Graham-Harrison: Back on the tourist trail: the hotel where women were raped and tortured. The Guardian, (2018. január 18.)
- ↑ Wellness szálló a volt koncentrációs táborban. balkanimozaik.hu (2020. december 2.) (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ Dzenana Halimovic – Andy Heil: Mortified Bosnians Seek To 'Ungoogle' An Ethnic-Cleansing Hotel Of Horrors. www.rferl.org (2020. február 19.) (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ Remove Vilina Vlas hotel (as a tourist site) from Google search and Google Maps. www.change.org (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ a b c d e f g Final Report of the Commission of Experts Established pursuant to Security Council Resolution 780 (1992). www.siracusainstitute.org (1994) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
- ↑ Bosnia-Hrzegovina: Rape and sexual abuse by armed forces. www.amnesty.org (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ a b Nidzara Ahmetasevic, Nerma Jelacic, Selma Boracic: Visegrad rape victims say their cries go unheard. balkaninsight.com (2006. december 10.)
- ↑ Serbs sentenced for war crimes. news.bbc.co.uk (2003. szeptember 30.) (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ Prosecutor v. Milan Lukić and Sredoje Lukić. www.icty.org (2009. július 20.) (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ Milan Lukić and Sredoje Lukić Convicted of War Crimes in Višegrad. www.icty.org (2009. július 20.) (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ Bosnian Serb Soldier Jailed for 18 Years. balkaninsight.com (2015. augusztus 31.) (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ a b War Criminals in Bosnia’s Republika Srpska: Who Are the People in Your Neighbourhood? ICG Balkans Report, 103. sz. (2000. november 2.) Hozzáférés: 2021. április 11.
- ↑ Samir Huseinović: Kako suzbiti silovanja u ratovima. www.dw.com (2009. november 25.) (Hozzáférés: 2021. április 5.)
- ↑ Cait Kelly: The hotel where women were raped and tortured and men executed during the Bosnian war is STILL open for business. Daily Mail, (2018. február 25.) Hozzáférés: 2021. április 11.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Vilina Vlas című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.