Villyó
Villyó (horvátul: Viljevo) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.
| Villyó (Viljevo) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Villyó |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Dominik Knežević (HDZ) |
| Irányítószám | 31531 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1626 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 97 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′, k. h. 18° 04′Koordináták: é. sz. 45° 45′, k. h. 18° 04′ | |
| Villyó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Villyó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Eszéktől légvonalban 52, közúton 61 km-re északnyugatra, Nekcsétől légvonalban 29, közúton 41 km-re északra, Alsómiholjáctól 9 km-re nyugatra, a Szlavóniai-síkságon, a Dráva jobb partján, az Alsómiholjácról Szalatnokra menő út mentén fekszik.
A község települései szerkesztés
A községhez Blanje, Bockovac, Cret Viljevski, Ivanovo, Kapelna, Krunoslavje és Villyó települések tartoznak.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskortól fogva éltek emberek. A „Valenovac” nevű lelőhelyen a 882/3 helyrajzi számú földrészlet északnyugati sarkában, egy kis ovális magaslaton a középső neolitikum időszakát záró Sopot-Bicske kultúra leletei, kerámiák töredékei és kőszerszámok kerültek elő.[2] A „Šaš” nevű lelőhelyen, a 886 helyrajzi szám nyugati részén a hasonló korú őskori leletek mellett néhány római kori és újkori lelet is előkerült.[3]
Villyó nevének eredete máig sem tisztázott. Az általánosan elfogadott szemlélet szerint a név a latin „villa” főnévből származik, mely szélesebb értelemben véve települést jelent. Villyó Árpád-kori település. Első írásos említése „Vyllou” alakban II. András király 1228-ban kelt oklevelében történt, melyben a Tétény nembeli Pukuri Benedek unokájának Marcellnak és testvéreinek „Ozyag” nevű birtokuk határairól bizonyságlevelet ad ki.[4] 1281-ben a raholcai uradalom részeként a Geregye nemzetséghez tartozó Acho mester birtoka volt, aki a birtokot 1311 előtt a Csák nemzetségbeli [Újlaki] Ugrin Maran fia Zeno-nak adományozta. 1317-ben Ugrin fia Miklós a birtokadományt megújította Maran fia András részére. Plébániája az 1333-as és 1334-es pápai tizedjegyzékben is szerepel.
A 16. században általában „Villyo” néven említik. A török a térség településeivel együtt 1537-ben szállta meg. A török uralom idején 1579-ben „Viljeva”, 1618-ban, 1623-ban és 1647-ben „Viglievo”, 1649-ben „Viglevo” néven szerepel a korabeli forrásokban. Az 1618-as egyházlátogatás a Szent András plébániatemplomot romos állapotban, ablakok és ajtó nélkül, lerombolt oltárral, befedetlen tetővel találta. A török uralom 1687-ig tartott. A török kiűzése után a feljegyzések szerint a szerb martalócok zaklatásai miatt a lakosság elhagyta a régi települést és a jobban védhető mai helyére települt át. A templom közelében ekkor még látszottak egy régi épület maradványai, melyet a hagyomány bencés kolostor romjainak tartott. Az 1698-as kamarai összeírás a települést „Villyevo” néven említi.
Az első katonai felmérés térképén „Vilievo” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Viljevo” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Viljevo” néven 36 házzal, 212 katolikus vallású lakossal találjuk.[6]
1857-ben 1924, 1910-ben 1918 lakosa volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 83%-a horvát, 14%-a magyar, 2%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar és német lakosságot elűzték. Sokakat a valpói gyűjtőtáborba hajtottak. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 1218 lakosa, a községnek összesen 2065 lakosa volt.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.924 | 1.898 | 1.550 | 1.752 | 1.949 | 1.918 | 1.805 | 2.025 | 2.190 | 2.221 | 1.945 | 1.693 | 1.437 | 1.318 | 1.340 | 1.218 |
Nevezetességei szerkesztés
Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[9] a pécsi püspökség sematizmusa szerint 1280-ban épült. A török uralom idején elhagyatottan állt. Az 1618-as vizitáció romos állapotban találta. Misét sem mondtak benne. 1647-ben Marijan Maravić püspök feljegyzi, hogy Villyó területén egy Szent Péternek szentelt templom is állt, ahol misét celebrált, gyóntatott és bérmált. A Szent András templomot 1760 körül újjáépítették. A kórust 1837-ben építették. 1843-ban a templom megújításakor oratóriumot építettek hozzá. Két évvel később két új mellékoltár épült, a tetőt és a tornyot pedig bádoggal fedték be. Az orgonát 1852-ben vásárolták. Ez ma is a templomban található, de már nem használják. A templom utolsó megújítása 2001-ben történt. Régészeti feltárása 2017-ben kezdődött.
Kultúra szerkesztés
- KUD „Đeram” Viljevo kulturális és művészeti egyesület.
- „Drski” Viljevo színjátszó társulat.
Oktatás szerkesztés
A település első iskolája 1834-ben nyílt meg. 1993-ban a község önkormányzata kezdeményezésére, a régi iskola romlott állapota miatt elkészítették az új iskolaépület és a tornaterem terveit. Az alapkő 1994-es lerakása után megkezdték az építést és lerakták a gimnázium alapjait. Az új iskolát, az Ante Starčević Általános Iskolát 1995-ben nyitották meg, míg a gimnázium építése 2003-ban folytatódott, és végül 2005-ben fejeződött be. Ide járnak a szomszédos Monoszló község diákjai is.
Sport szerkesztés
- Az NK Viljevo labdarúgóklubot 1949-ben alapították.
- ŠRD „Zlatni Karas” Viljevo sporthorgász egyesület.
Egyesületek szerkesztés
- DVD Viljevo önkéntes tűzoltó egyesület.
- VZ Općine Viljevo községi tűzoltó egyesület.
- Moto klub „Rimljani” Viljevo motorosklub.
- Viljevo szarvasmarhatenyésztő és mezőgazdasági gépesítési egyesület.
- LD „Kuna” Viljevo vadásztársaság.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5954.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5936.
- ↑ Nagy Imre: Hazai okmánytár Codex diplomaticus patrius VIII. Budapest, 1891.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...736. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 69. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5294.
Források szerkesztés
- Villyó község hivatalos honlapja (horvátul)
- Iva Papić: Viljevo, Crkva sv. Andrije (horvátul)
- Csánki Dezső: Körösmegye a 15. században.
- Györffy György: Baranyavármegye
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Rudolf Horvat: Vapovština u tursko doba (horvátul)
- Dragan Milošević: Župa Valpovo i povijest crkve u Belišću od 1886 do 1966 godine. 2015. Archiválva 2019. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
