Vincent Auriol

Vincent Auriol (Revel, 1884. augusztus 27. – Párizs, 1966. január 1.) francia ügyvéd, újságíró, politikus, a Negyedik Francia Köztársaság 1. elnöke.

Vincent Auriol
Franciaország elnöke Andorra társhercege
Hivatali idő 1947. január 16. – 1954. január 16.
Előd	Albert Lebrun
Utód	René Coty
Franciaország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1936. június 4. – 1937. június 21.
Született	1884. augusztus 27. Revel
Elhunyt	1966. január 1. (81 évesen) Párizs
Sírhely	Muret
Párt	Második Internacionálé Francia Szekciója (SFIO)
Házastársa	Michelle Auriol (1912. június 1. – 1966. január 1.)
Gyermekei	Paul Auriol
Foglalkozás	politikus jogász francia ellenálló
Iskolái	Toulouse-i Egyetem
Vallás	ateizmus
Díjak	a francia Becsületrend nagykeresztje Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere Médaille de la Résistance Order of the Star of Anjouan Grand Cross of the Order of Nichan el Anouar Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ Knight of the Order of the Elephant (1950) honorary doctorate at the Laval University (1951)
Vincent Auriol aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincent Auriol témájú médiaállományokat.

Pályafutása

Pék fiaként született. Tíz éves korában játék közben elvesztette egyik szeme világát. Jól tanult, ezért apja beleegyezett, hogy folytassa tanulmányait. Jogi diplomát szerzett és Toulouse-ban ügyvédeskedett. Muret parlamenti képviselőjévé választották, mandátumát 26 éven keresztül (1914–1940) megtartotta. 1925-ben Muret polgármestere, majd Haute-Garonne tanácsosa lett.

Jean Jaurès hatására, aki a Toulouse-i Egyetemen tanította, vált szocialistává. Jaurès meggyilkolása után Léon Blum tanítványa lett. Részt vett a Nemzetközi Munkásszövetség Francia Szekciójának újjászervezésében. A Népfront elkötelezett híveként pénzügyminiszteri posztot kapott Léon Blum első kormányában 1936–37-ben. Ezt követően igazságügyi miniszter Camille Chautemps harmadik kormányában, végül 1938-ban a miniszterek közötti koordinációt látta el Blum második kormányában. Ő is ahhoz a nyolcvan parlamenti képviselőhöz tartozott, akik nem szavazták meg Henri Philippe Pétain teljhatalmát. 1940 szeptemberében a Vichy-kormány letartóztatta, és vizsgálatot indított ellene. 1941 augusztusában egészségi állapotára való tekintettel házi őrizetbe került, de a muret-i polgári bíróság felmentette. 1942-től illegalitásban élt Aveyronban és Tarnban, és részt vett az ellenállásban. Ekkor írta Hier-Demain című könyvének nagy részét, s melyet Charles de Gaulle-nak és követőinek, Blumnak, a szocialista párt tagjainak, a hadifoglyoknak a deportáltaknak.. ajánlott. Londonba utazott, majd 1943 októberében Algírba.

1945–ben képviselőként vett részt az első nemzetgyűlésben. De Gaulle lemondása után, 1946. január 3. és 23. között az ideiglenes kormány élén állt. 1946. január 10-én ő vezette a francia delegációt az ENSZ első közgyűlésére, január 17-én pedig a Biztonsági Tanács első ülésére Londonba. 1947. január 16-án köztársasági elnökké választották. 1954 és 1958 között politikai cikkeket írt francia újságokba.

Források

• Gérard-Michel Thermeau: Vincent Auriol (francia nyelven). contrepoints.org. (Hozzáférés: 2018. június 24.)

• Vincent Auriol (francia nyelven). elysee.fr. (Hozzáférés: 2018. június 24.)

Kapcsolódó szócikk

• Franciaország elnökeinek listája