Vinodoli törvénykönyv

középkori horvát dokumentum

A vinodoli törvénykönyv (horvátul vinodolski zakonik) a horvátok egyik legfontosabb kultúrtörténeti emléke, Európa egyik legelső ilyen tárgyú középkori dokumentuma. A kézirat 14 lapból, 28 oldalból áll.[1]

A vinodoli törvénykönyv egy lapja

Története szerkesztés

1288. január 6-án[2] Noviba hívták össze a Vinodoli völgy tíz közigazgatási egységének, Grobniknak, Trsatnak, Bakarnak, Hreljinnek, Driveniknek, Grižanénak, Bribirnek, Ledenicának és Novigradnak (a mai Novi Vinodolskinak) a képviselőit[3], hogy uruk, Frangepán Lénárd herceg jelenlétében megalkossák a Vinodol életét szabályzó törvényi előírásokat. Írásba fektették a régi közösségi élet szabályait, melyeket új előírásokkal egészítettek ki, egyúttal szabályozták a hűbéri viszonyokat és a hűbérúr iránti kötelezettségeket.[1] Ezeknek a normáknak az összessége a glagolita betűkkel tengermelléki ča nyelvjárású horvát nyelven íródott vinodoli törvénykönyv egyúttal az egyik legrégibb horvát nyelvemlék, a középkori horvát jogalkotás mesterműve.[1] A dokumentum megnevezi Novinak a gyűlésen részt vevő képviselőit is: Črna ispánt, Petar plébánost, valamint Vukonja Pribonja, Banac Saražin és Bogdan Vučinić kapitányokat.[4] A törvénykönyv beszél Novinak a központi szerepéről és leírja a város környékét is.[3]

A törvénykönyvet a 19. század közepéig a modrusi káptalan levéltárában őrizték, ekkor figyelt fel rá új tulajdonosa, Edvard Mrzljak a horvát-szlavón pénzügyi igazgatóság főtanácsosa.[2] 1851-ben a kéziratot a zágrábi nemzeti múzeumnak ajándékozta, majd a nemzeti egyetemi könyvtárban helyezték el, ahol ma is őrzik.[3] A városban 1988-ban állított szökőkút őrzi emlékét oldalain a megalkotásában részt vevő vinodoli városok neveivel.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c ihjj
  2. a b nsk
  3. a b c nvin
  4. nvin2

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Vinodoli törvénykönyv témájú médiaállományokat.
  • Fakszimile – Zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár