Visoko (Horvátország)

falu és község Horvátországban, Varasd megyében

Visoko falu és község Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Čanjevo, Đurinovec, Kračevec, Presečno Visočko, Vinično és Vrh Visočki települések tartoznak hozzá.

Visoko
Visoko zászlaja
Visoko zászlaja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVarasd
KözségVisoko
Jogállásfalu
Alapítás éve1334
PolgármesterDragutin Mateković
Irányítószám42224
Körzethívószám+385 042
Népesség
Teljes népesség1335 fő (2021. aug. 31.)[1]
Népsűrűség63,91 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság224 m
Terület8,23 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 05′ 25″, k. h. 16° 19′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 25″, k. h. 16° 19′ 30″
Visoko weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Visoko témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Varasdtól 25 km-re délre, a Kemléki-hegység nyugati lejtőin fekszik.

Története szerkesztés

Visoko első írásos említése 1334. március 11-én a zágrábi püspökség feljegyzésében történt. Plébániatemploma amely akkor a kalniki főesperességhez tartozott azonban ennél sokkal régebbi lehet. A templom építésének dátumáról nincs pontos adatunk. Tornyának kőkeresztjén a latin olvasat szerint az 1111-es évszám, a római számos olvasat szerint az 1003-as évszám látható. Ennek a feliratnak a hitelessége azonban meglehetősen kétséges, mivel a templomot köztudottan az évszázadok folyamán többször is átépítették.

A falu egyik nevezetessége a Béla-hárs, melyhez az a legenda fűződik, hogy IV. Béla király a tatárok elől a Kemléki-hegységbe menekülve alatta pihent meg. Mára elpusztult. Az egyházi vizitáció szerint a településen már 1669-ben működött iskola. Az első állandó iskolaépület 1859-ben épült, az iskola mai épülete pedig 1973-ban. A plébánia épületét 1704-ben említik először.

1857-ben 484, 1910-ben 756 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott. 2001-ben a falunak 526, a községnek 1641 lakosa volt. Visoko a megye egyik legkisebb és legszegényebb községe, ahol soha nem volt ipar és a mezőgazdaság sem volt jelentős. Bár az emberek többsége a mezőgazdaságból próbált megélni, a föld minősége nem tette lehetővé a bőséges termést. Az itteni emberek mély vallásosságát bizonyítja a község területén található számos kápolna.

Nevezetességei szerkesztés

  • A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemplom[2] középkori eredetű, 1334-ben már biztosan állt. A tornyán levő évszám szerint 1111-ben építették volna, ez azonban kétséges. Egyhajós épület sokszög záródású szentéllyel. A gótikus templomot 1704-ben barokk stílusban építették át. Ekkor kapta a barokk boltozatot és gipszstukkóit, gótikus ablakait pedig elfalazták, helyettük új ablakokat nyitottak. Legeredetibb része a három emelet magas erődszerű gótikus harangtorony, tetején a nyolcszögletű kősisakkal, mely ezen a vidéken ritka építészeti megoldás. A tornyon több lőrésszerű ablak is látható.
  • A plébánia épülete 1885-86-ban épült a korábbi 1754-ben épített kétszintes plébánia helyén.
  • A falu másik nevezetessége a Béla-hárs, melyet 1966-ban nyilvánítottak védetté. Ekkor 20 méter magas volt, kerülete pedig elérte a 8,90 métert. A hársfa sajnos mára elszáradt, már csak törzsének csonkja maradt meg belőle, melyet alacsony kőkerítés övez.
  • Keresztelő Szent János szobra.
  • "Frateršćina" régészeti lelőhely, egykori kolostor helye.

Külső hivatkozások szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1102.