A viszonylatjelző tábla egy olyan tábla, mely tömegközlekedési eszközökön információkat szolgáltat az utasoknak. A viszonylatjelző táblát újabb járműveken kijelzőkkel és modern utastájékoztató rendszerekkel helyettesítik.

A budapesti 157-es busz viszonylatjelző táblája

Tartalmazza a következő információkat:

  • a járat száma
  • végállomások

Valamint az utastérben:

  • a megállók neveit
  • az átszállási kapcsolatokat

A BKV 2008 óta a társaság ügyfélszolgálatán árusít viszonylatjelző táblákat.

Története szerkesztés

Az első viszonylatjelző táblákat a Fővárosi Autóbuszüzem alkalmazta a hatvanas évek elején. Az első viszonylatjelző táblák a 91-es busz vonalán jelentek meg. A táblázatban a megállók és FAÜ átszállási kapcsolatok szerepeltek. Később az FVV járművein is megjelentek a táblák. A BKV nem változtatott a táblák megjelenésén.

Amikor 1994-ben megjelentek a FOK-GYEM kijelzős Ikarus 400-asok, kiderült, hogy a táblás rendszer bizony idejétmúlt. Erre ráerősítettek a 2004-ben érkezett Volvo 7700A típusú autóbuszok is. A 2008-as új paraméterkönyv rengeteg új járatot hozott létre, amelyek új viszonylatjelzőket kaptak. Ezek hátoldalán a járat útvonala látható és az átszállási lehetőségek. A villamosok ilyen tábláin a vonal környéke is látható, mint térkép. A HÉV-en is megjelentek az ilyen táblák.

Az első viszonylatjelző táblák a Budapesti Közúti Vaspálya Társaságnál (BKVT) jelentek meg. Ezek viszonylag egyszerűek voltak: a viszonylatszámot és a két végállomást jelezték a kocsi külső oldalán. Az 1950-es években már olyan viszonylatjelző táblák voltak forgalomban, melyeken a viszonylatszám, a két végállomás és az útvonal volt látható. Ezek parafa táblák voltak kartonpapírra nyomtatott szöveggel. 1966-ig vörös színű római és arab számokkal a viszonylat jelzése melletti kockában a kocsik forgalmi számát is feltüntették. Ez az információ a végállomási indító és más forgalmi dolgozókat tájékoztatta. A forgalmi szám nélküli táblák egészen 1978-ig voltak forgalomban, de már 1973-ban a Nagykörúton megjelentek az új műanyag „oldaltáblák”. Legtöbbször mindkét oldalán ugyanaz a szöveg volt olvasható, de sok esetben a megállókon kívül a két végállomás, a megállóhelyek és az átszállási kapcsolatok is fel voltak tüntetve.