Vita:Madáin Szálih
|
Ez a szócikk témája miatt a Világörökség-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
Weblinks szerkesztés
................................ Al-Hijr Archaeological Site (Madâin Sâlih)
Brief Description
The Archaeological Site of Al-Hijr (Madâin Sâlih) is the first World Heritage property to be inscribed in Saudi Arabia. Formerly known as Hegra it is the largest conserved site of the civilization of the Nabataeans south of Petra in Jordan. It features well-preserved monumental tombs with decorated facades dating from the 1st century BC to the 1st century AD. The site also features some 50 inscriptions of the pre-Nabataean period and some cave drawings. Al-Hijr bears a unique testimony to Nabataean civilization. With its 111 monumental tombs, 94 of which are decorated, and water wells, the site is an outstanding example of the Nabataeans’ architectural accomplishment and hydraulic expertise.
Outstanding Universal Value
The archaeological site of Al-Hijr is a major site of the Nabataean civilisation, in the south of its zone of influence. Its integrity is remarkable and it is well conserved. It includes a major ensemble of tombs and monuments, whose architecture and decorations are directly cut into the sandstone.
It bears witness to the encounter between a variety of decorative and architectural influences (Assyrian, Egyptian, Phoenician, Hellenistic), and the epigraphic presence of several ancient languages (Lihyanite, Talmudic, Nabataean, Greek, Latin).
It bears witness to the development of Nabataean agricultural techniques using a large number of artificial wells in rocky ground. The wells are still in use.
The ancient city of Hegra/Al-Hijr bears witness to the international caravan trade during late Antiquity.
Criterion (ii): The site of Al-Hijr is located at a meeting point between various civilisations of late Antiquity, on a trade route between the Arabian Peninsula, the Mediterranean world and Asia. It bears outstanding witness to important cultural exchanges in architecture, decoration, language use and the caravan trade. Although the Nabataean city was abandoned during the pre-Islamic period, the route continued to play its international role for caravans and then for the pilgrimage to Mecca, up to its modernisation by the construction of the railway at the start of the 20th century.
Criterion (iii): The site of Al-Hijr bears unique testimony to the Nabataean civilisation, between the 2nd and 3rd centuries BC and the pre-Islamic period, and particularly in the 1st century AD. It is an outstanding illustration of the architectural style specific to the Nabataeans, consisting of monuments directly cut into the rock, and with facades bearing a large number of decorative motifs. The site includes a set of wells, most of which were sunk into the rock, demonstrating the Nabataeans' mastery of hydraulic techniques for agricultural purposes.
The testimony borne by Al-Hijr to the Nabataean civilisation is of outstanding integrity and authenticity, because of its early abandonment and the benefit over a very long period of highly favourable climatic conditions.
The State Party has begun to set up an extremely comprehensive Local Management Unit, and this process is now under way. The announced management plan should enable satisfactory protection of the property. With this in mind, the plan should organise systematic monitoring of the conservation of the site, and prepare a project for the presentation of the Outstanding Universal Value of the property for the benefit both of visitors and of the population of the region.
News Mar 24, 2009 Director-General celebrates inscription of the Madâin Sâlih site on the World Heritage List during official visit to the Kingdom of Saudi Arabia (16-19 March 2009)
Jul 8, 2008 Twenty-seven new sites inscribed Jul 6, 2008 Slave hideout in Mauritius, Nabataean archaeological site in Saudi Arabia and earthen houses in China inscribed on UNESCO’s World Heritage List .........................
Madâin Sâlih ou Madain Saleh (en arabe : مدائن صالح ) est un lieu situé au nord-ouest de l'Arabie saoudite, à 400 km de Médine et au carrefour entre la péninsule arabique, la Syrie, la Jordanie et la Mésopotamie[1]. On y trouve les vestiges de la cité nabatéenne d'Hégra (ou al-Hijr) sur environ 500 hectares (13 kmSablon:2) de désert[1]. Appelé site archéologique de Al-Hijr par l'Unesco, il est le premier site du pays à être inscrit sur la liste du patrimoine mondial.
L'oasis était située sur la piste caravanière qui reliait Pétra au Hedjaz. Comme à Pétra, les Nabatéens y ont construit, il y a deux mille ans, 138 tombeaux rupestres monumentaux[1] ; les méthodes de construction y étaient les mêmes, les bâtisseurs commençant par le haut des façades, détruisant après chaque étape de la construction la plateforme taillée à même le grès qu'ils utilisaient pour atteindre ces hauteurs[1].
Les premiers européens à avoir vu Hégra sont Antonin Jaussen et Raphaël Savignac, frères dominicains et archéologues basés à Jérusalem, qui défrichent et explorent la ville de 1907 à 1910[1]. Ils écrivent un livre sur leurs découvertes, appelé Mission archéologique en Arabie. Ils y racontent dater les inscriptions sur les tombes du siecle I, les plus raffinées étant celles du règne du roi nabatéen Arétas IV (de l'an -9 à l'an 40)[2].
Comme Pétra, il s'agissait d'une grande ville pour l'époque, possédant des places, des rues et un important réseau d'irrigation pour les terres agricoles des alentours, ainsi que des aqueducs et des puits amenant de l'eau en ville. Elle servait peut-être aussi de poste militaire, étant à 20 km au nord du royaume de Dédân[1].
La région connut une certaine renaissance au début du XX avec la construction du chemin de fer du Hedjaz par les ottomans et les allemands. Elle était alors une escale obligée pour les pèlerins musulmans faisant le hajj, qui partaient depuis Damas ou d'autres lieux au nord.
Cette ville est mentionnée dans plusieurs endroits du Coran, treize siècles avant la redécouverte de ses vestiges. Notamment, la sourate 15 porte son nom : Al-Hijr. Sont mentionnés aussi le peuple qui l'habitait (Thamoud), Sâlih le messager que Dieu leur a envoyé et qui a donné son nom à la ville, ainsi que l'histoire centrale de la chamelle.
Annexes szerkesztés
Notes et références szerkesztés
Liens externes szerkesztés
- Site personnel sur Hegra (photos, textes, croquis, vidéos et bandes sonores)
- Site du CNRS
- Photos de Madain Saleh
Korán, részlet a 11. szúrából szerkesztés
(ford.: Simon Róbert Helikon K.)
- (11:61) És Tamúd [törzséhez elküldtük] az ő testvérüket, Sálihot. Azt mondta: „Ó népem! Szolgáljátok Allahot! Nincs más istenetek rajta kívül! Ő hívott életre benneteket a földből és ő adott nektek lakhelyet rajta. Kérjetek hát bocsánatot tőle, aztán forduljatok hozzá megbánással! Bizony, az én Uram közel van és meghallgat."
- (11:62) Azok [azt] mondták: „Sálih! Korábban a reménység voltál te közöttünk. Vajon meg akarod tiltani nekünk, hogy azt szolgáljuk, amit atyáink szolgáltak? Bizony, nyugtalanító kétségben vagyunk az iránt, amire hívsz minket."
- (11:63) „Ó népem!" - mondta -„mit gondoltok, ha nyilvánvaló bizonyítékom van az Uramtól s könyörületességében részeltetett engem, vajon ki segít meg engem Allah ellenében, ha ellenszegülök neki? Nem tesztek egyebet, csak a káromat tetézitek.
- (11:64) Ó népem! Íme Allahnak ez a nősténytevéje a jel nektek. Hagyjátok őt, hadd legeljen Allah földjén, és ne illessétek őt semmi rosszal, különben közeli büntetés martalékai lesztek!"
- (11:65) Ám ők elvágták a térdinát. [Sálih akkor azt] mondta: „Élvezzétek [evilági életeteket még] három napig hajlékaitokban! Ez meg nem hazudtolható ígéret!"
- (11:66) És miután eljött a mi parancsunk, megmentettük a mi könyörületünk által Sálihot, és azokat, akik vele együtt hittek. És [megmentettük őket] annak a napnak a szégyenétől. A te Urad az erős és a hatalmas.
- (11:67) És kiáltás ragadta meg azokat, akik vétkeztek, s reggelre holtan feküdtek a házukban (arccal a földre borulva],
- (11:68) mintha [soha] nem lakoztak volna ott. Tamúd bizony nem hitt az ő Urában. Pusztuljon el Tamúd!