Vita:Negyedik dimenzió
|
Ez a szócikk témája miatt a Sci-fi műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Bővítendő | Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nagyon fontos | Ez a szócikk nagyon fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Batman666 (vita), értékelés dátuma: 2009. december 7. | |||
| |||
Az "észak/dél" etc. földrajzi ihletésű irányokat törölném, az északi sarkon pl. nincs észak-dél (mindenfelé dél van), de szélességdimenzió ott is van. Bár érthető, de azért pontatlan. Most nem jut eszembe, mivel lehetne helyettesíteni. Talán bal/jobb (ezeknek a fogalmaknak fizikai értelmezése is van, nemcsak földrajzi, ld. A józan ész furcsaságai c. könyvet). ♥♥♥: Gubb ✍ 2006. április 8., 09:42 (CEST)
Én tulajdonképpen a matematika kategórai besorolást nem tartom indokoltnak, abban az értelemben, ahogy a magyar wikin a matematikát értjük. Leginkább a "népszerű matematika", vagy a kultúra kategóriába kéne tenni. Mindazonáltal megértem az angolokat, mert ott nincs olyan éles határvonal matematika és népszerű matek között mint nálunk. (Pl., de ezt csak Gubbnak mondom volt olyan tanárom, aki az "Obádovics"ot nem tartotta matematikának. Én viszont néha azt gondolom, hogy a hagyományos illetve történeti szemlélet annyira kiveszett a matematikaoktatásból, hogy a tanárok többsége igaziból nem is tudja mit is tanít, "mire tanít" az algebra vagy az analízis. Ezt sokan Bourbaki rovására írják, és tevékenységét károsnak tartják, de én nem hiszem, hogy ne lehetne ésszerű módon ehez a dologhoz viszonyulni.) Mozo 2006. április 8., 10:13 (CEST)
Obádovicsot nem tartotta matematikának? Ez ugye egyetemi tanár volt, vagy ma már nem él (mert a kettő együtt nem lehetséges, a gimnazisták rövid úton elintézik egy este, egy sötét utcában az olyan tanárokat, akik az Obádovicsot nem tartják matematikának. Az egyetemisták, azok mások, bármit kibírnak, megeszik a százéves cipőtalpat is két percnyi főzés után.)? De komolyra fordítva a szót, e kategóriaügyben nincs véleményem, hacsak a "nekem mindegy"-et nem tekintjük annak. ♥♥♥: Gubb ✍ 2006. április 8., 10:23 (CEST)
Énszerintem azért való a Matematika kategóriába, mert végtére is az indukció elvével (vö. dimenziós analógia) jutunk el a negyedik térdimenzió fogalmához, és ez szerintem a matematikai eszköztár részét képezi, éppúgy, ahogyan más, tipikusan matematikai fogalmakat (kör, egyenes, sík stb.) létrehoztunk. Fizikai valóságalapja mindenesetre nem sok van (vagy ha van is, nem könnyen bizonyítható), tehát a matematikába biztosan jobban illik, mint a fizikába. (Ha Obádovics nem matematika, akkor valószínűleg Arkhimédész és társai sem a matematikát alapozták meg, hanem valami mást…)
Más: Elég sajátos dolog, hogy a szélességi körök kisebbednek a sarkok felé, a hosszúsági körök viszont nem, mert metszik a sarkokat, és nincs nekik "Keleti-sarkuk" meg "Nyugati-sarkuk", de ez mégiscsak a térképészet problémája, nem a matematikáé; az egész csupán konvenció. – Valószínűleg az a fogalom lenne ideális, ami nem a sarkok felé mutató északot vagy délt jelzi, hanem a szélességi körökre merőleges irányok mentén mutat kvázi-észak és kvázi-fél felé, de ennek tárgyalása nem ebbe a cikkbe tartozik. (Mi több, lehetne beszélni arról az irányról is, ami nem simul rá a Föld gömbfelületére, hanem érintő módján elpattan róla a nagy világegyetembe, meg lehetne beszélni az egyes csillagászati egységek forgásáról és keringéséről, amelyek szintén befolyásolnák ezt, de ezekbe talán nem kéne belemenni.) Ha majd valaki cikket ír a földi hosszúságról és szélességről, abban lehetne írni erről, és azt lehetne belinkelni ide pontosítás végett. Adam78 ✉ 2006. április 8., 16:40 (CEST)
Az említett tanár középiskolában tanított, bár a szemlélete teljesen a formális matematikára épült. Valóban nem maradt a suliban, mert most a Fazekesban tanít :) Elég nagyban hozzájárult, hogy megszerettem a matekot. Az Obádovics definíciói egyébként tényleg nem túl korrektek, de legalább "görcsölés" nélkül, emberien betekintést nyújt a felsőbb matematika rejtelmeibe. Szerintem mindkét felfogásnak egymás mellett kell élnie. Mivel a matematikai tevékenység főleg modellezés-dedukció-falszifikáció-modellezés-..., ezért az intuíció jelentős szerepet kap, mág ha ezt el is akarjuk titkolni. Másrészt az indukció szelleme teljesen idegen a matematikusoktól és csak a távoli jövő matematikfilozófiai eredményei sarlakhatják őket arra, hogy azt elfogadják -- ha egyáltalán ... Az n dimenziós tér szerkezetének feltárásában inkább a kombinatorikai modellek (kombinatorikus geometria) játszanak fontos szerepet, de ez már megint deduktív megközelítés.
- Mi több, lehetne beszélni arról az irányról is, ami nem simul rá a Föld gömbfelületére, hanem érintő módján elpattan róla a nagy világegyetembe, meg lehetne beszélni az egyes csillagászati egységek forgásáról és keringéséről, amelyek szintén befolyásolnák ezt, de ezekbe talán nem kéne belemenni.
Pont ezért értelmetlen a kelet-nyugat, ... fogalmakat a cikkben használni. Az euklideszi geometria emberi léptékekkel dolgozik. Ha egy alaktalan szobába bezárnak, függetlenül a fizikai térben elfoglalt földrajzi helytől, a szélesség, magasság, mélység dimenziókat, a bal-jobb, fel-le, előre-hátra iránypárok jelölik ki, az emberi test helyzetétől függően. Nem szükséges az objektivitás (az emberi fajtól való függetlenség) látszatát úgy fenntartani, hogy földrajzi irányokra hivatkozunk, a geometria igenis emberi tudomány (míg a kvantummechanika az elektonok "fajának" tapasztalataiból táplálkozik :).Mozo 2006. április 9., 09:32 (CEST)
Kijavítottam a cikket. Persze lehet belátásotok szerint tovább javítani. Adam78 ✉ 2006. április 9., 13:41 (CEST)
Eme szövegrészt: "Egy háromdimenziós lénynek e négyzet szempontjából látszólag isteni hatalma van..." Szerintem célszerű lenne javítani: "Egy kétdimenziós lénynek e négyzet szempontjából látszólag isteni hatalma van..." Lévén, hogy egy 2-dimenziós világról van szó.
- pont az a lényeg, hogy egy 3 dimenziós lény a 3. dimenziót használva képes olyan dolgokra, amire a 2 dimenziósok nem. (más kérdés, hogy az „isteni hatalom” kifejezés illik-e egy tudományos cikkbe...) – Alensha
üzi 2007. augusztus 13., 01:01 (CEST)
- Véleményem szerint, egy 3 dimenziós lény a két dimenziós lénnyel szemben nem rendelkezik semmilyen hatalommal. Valahányszor említjük a két dimenziós lényt, és a három dimenziós lényt egy környezetben, annyiszor elejtünk egy apró ám de fontos tényezőt, és pedig azt hogy ezek a lények valahol vannak. Nos ez a valahol ahogy a mi 3 dimenziós világunkban is van, tömeggel rendelkező környezet, ahogy idő is van benne, mert ha nincs idő nincs mozgás, és ahhoz hogy mozgás legyen, valamire van szükség a valaminek pedig tömege van, ha pedig tömege van, akkor lehet különböző tömege, és ha tömege van akkor ahhoz a síkhoz amiben értelmezett ragaszkodik a két dimenziós lény. Vagyis a háromdimenziós lény a saját síkjához, míg a két dimenziós is a saját síkjához ragaszkodik. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy papírlapra grafittal írunk, a grafitot nem tudjuk felemelni, azonban a papírlappal együtt megtudjuk mozdítani a grafitot is a papíron. Nos a grafit lény ebből mit sem vesz észre, számára csak görbül a tér. Ha azt vesszük, hogy szétszakíthatjuk a papírlapot, és ezzel a grafitnak annyi, nos a grafitnak sose lesz annyi, legfeljebb nem marad egyben. a lény elpusztulhat, de a grafit megmarad, és továbbra is ott tündököl a papírlapon. Megpróbálhatjuk kiradírozni, ezzel megsértjük a papírlap felületét, ha sokat radírozzuk ki is lukad, de a grafit számára azok a pici papír darabok jelentik a világot, számára semmi sem változott, épp csak továbbhajlott a tér. Vajon minket egy négy dimenziós lény letudna radírozni a síkunkról? Nem hiszem, hiszen számukra is akadály a méret, hiszen a dimenziójukban ugyanúgy van tömeg, ha pedig van tömeg vannak a mozgáshoz szükséges méretkorlátok is, amik hasonlóak a mieinkhez. Vajon a gravitáció szinkronban van a különböző síkok között? A mi két dimenziós elképzelésünk és a 3 dimenziós valóságunk alapján, azt kellene mondjam hogy igen, de valójában két dimenziót sem látunk, így valószínű, hogy a négy dimenzió is csak elképzelni tudja a három dimenziót, egyszerűen nem tudják elképzelni a három dimenziót negyedik dimenzióban értelmezett vékony réteg nélkül, ahogy mi sem a két dimenziót papírvastagság nélkül, hiszen ha nincs harmadik dimenziója a két dimenziónak, akkor nem látszik a mi három dimenziónkban. Szóval nem hinném hogy bármilyen hatással is lehetnek a dimenziók közötti lények egymásra, mert nem is látják egymást. Így tehát nincs semmilyen hatalma sem a különböző számú dimenzióban élő lényeknek egymásra, legalábbis szándékosan biztosan nincsen. Már amennyiben elképzelhető egyáltalán élet a többi dimenzióban, ami ügye feltételekhez kötött ahogy nálunk a három dimenzióban, és ha ezek a feltételek adottak is, az nem biztos hogy körülöttünk fordul elő, de legalábbis egy síkon velünk biztosan nem, ahol ránk direkt hatása lehet. Indirekt hatása azonban lehet, pl hajlíthatja a teret. Megjelenhet mint tömeg és vonzhatja. Tehát szerintem a gravitáció átér a dimenziók között. Egy valami van ami a fentiek ellen szól. Mi van ha van 4. dimenziónk csak nem tudunk róla, mert érzékszervekkel nem érzékelhető, vagyis érzékelhető, csak megszoktuk. Nos ebben az esetben felmerülhetne az a kérdés, is hogy erre a 4. dimenziónk beli részünkre lehet e hatással más 4. dimenzió beli lény, és vajon miért nem törődünk vele annyit, mint a három dimenzióssal. Vajon miért nem alakult ki rá érzékszervünk? Vagy kialakult, csak esetleg bonyolult számunkra? Esetleg ártalmatlan ezért a 3 dimenziósra kellett a nagyobb figyelem? Vagy csak nem rég óta olyan fejlett az ember, hogy eléri a 4. dimenziót? Netán a többi lénynek is van 4. dimenziója? Azért vannak érthetetlen dolgok a világunkban, pl az ösztön, a megérzés, amikre hajlamosak vagyunk nem odafigyelni. Ez vajon most akkor sci-fi, fantasy vagy a világunk? Ha megtudjuk a kérdéseinkre a választ, vajon nem lesznek újabb kérdéseink? Hogy tudnánk egyből a legutolsó választ megtudni? 42 91.82.82.188 (vita) 2023. december 12., 00:02 (CET)