Vita:Thomson-híd

A(z) Thomson-híd egyike a kiemelt szócikkeknek, a Wikipédia legjobbjai közé tartozik.
A közösség szavazta meg kiemeltnek a kiemelt státuszáról szóló szavazáson (korábbi jelölés).
Ha úgy érzed, tudnál javítani rajta, bátran tedd meg.

---

Ez a szócikk szerintünk jelenleg a legjobb magyar nyelvű online összefoglaló a témájában, nem találtunk nála jobb weblapot.
Ha szerinted nem a legjobb, írd le, miért nem, távolítsd el a sablont, és vedd ki a cikket a listából.

---

Ez a szócikk 2013. január 14. és 2013. január 17. között
szerepelt a kezdőlapon (ajánló).

---

Mérföldkövek a cikk életútján

Dátum(ok: tól/ig)	Esemény	Eredmény
2012. augusztus 24. – 2012. szeptember 17. (változások)	Jelölték kiemelt szócikknek	Sikertelen jelölés
2012. november 18. – 2012. december 16. (változások)	Jelölték kiemelt szócikknek	Megkapta a kiemelt státuszt
Jelenlegi státusza: kiemelt szócikk

Ez a szócikk témája miatt a Műszaki tudományok műhelye érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Kitüntetett Ez a szócikk kitüntetett besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nagyon fontos Ez a szócikk nagyon fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Tambo (vita), értékelés dátuma: 2014. február 15.

Műszaki tudományokhoz kapcsolódó szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Észrevételek

„Fontos, hogy a mérendő eszköz és a mérési hozzávezetések tiszták, oxid- és szennyeződésmentesek legyenek, mivel a nagy ellenállású csatlakozások mérési hibát visznek a rendszerbe. Ügyelni kell arra is, hogy egyes bevonatok jó szigetelők, ennek klasszikus példája az elektrokémiai oxidálás vagy hagyományos néven eloxálás.” Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a napjainkban használatos zománcszigetelésű huzalokról a szigetelőréteget távolítsuk el.

„A feszültségvezetékek nem kritikusak, az áramvezetékek viszont azok. Ha ez utóbbiak ellenállása túlságosan nagy, akkor előfordulhat, hogy a rajtuk eső feszültség miatt a mérendő eszközön eső feszültség nem lesz elegendő. Egyes gyártók erre külön megoldással készülnek, és Thomson-hídjuk ebben az esetben figyelmeztető jelzést ad. Ha valamilyen oknál fogva elkerülhetetlen a hosszú mérővezeték használata, akkor célszerű azok átmérőjét megnövelni” A gyártók nélkül is tudni kell(ene), hogy szabad vezetékeknél a megengedett áramsűrűség általában 10 A/mm². Amely tápegység ez mellett hibát jelez, az nem megfelelő a célra. A minél vastagabb vezeték nem okozhat hibát.

„Zaj keletkezhet a mérővezetékekben, ha azok változó mágneses térben helyezkednek el, vagy ők maguk mozognak a mágneses térben. A hatás csökkentése érdekében a lehető legrövidebb hozzávezetéseket kell választani, szükség esetén árnyékolni kell őket.” Ha a mérővezeték mágneses térben helyezkedik el, akkor az egy váltakozó feszültséget indukál. Ennél lényegesebb a lassan változó mágneses tér hatása. Másfelől a bekötővezetéket általában tömör, önhordó vezetékekből képezik ki, melyek nem tudnak elmozdulni.

„Kis értékű ellenállások mérése esetén a legnagyobb hibát valószínűleg a termofeszültségek jelenléte okozza. Ezek a feszültségek két különböző fém összeérintésekor jönnek létre a hidegpontok között. A létrejött feszültség a fémek anyagától valamint a melegpont és a hidegpont közötti hőmérsékletkülönbségtől függ. A termofeszültségek mérési hibát okozhatnak, ha kiküszöbölésük és megszüntetésük érdekében nem tesznek lépéseket, ezért egyes gyártók erre is nyújtanak megoldást.” Mivel a méréskor általában (pont a rövid vezetékek miatt) lényegében azonos hőmérsékleten vannak, így termofeszültség sem alakulhat ki.

„A négyvezetékes mérésnél fontos a mérővezetékek csatlakozási helye. Az áram és feszültségvezetékeket mindig párban kell használni és az áramvezetékeknek a feszültségvezetékeken kívül kell elhelyezkedniük.” Nem értelmezhető ez az állítás. Ha az áramvezeték és a feszültségvezeték nem azonos ponton van, akkor a feszültségvezetékek között kisebb feszültségesés mérhető, mely a mérést meghamisítja.

„Fontos szem előtt tartani, hogy a legtöbb anyag ellenállása a hőmérséklettel változik. A mérés pontossági igényétől függően szükséges lehet a hőmérséklet állandó értéken tartása, például egy hitelesítő laboratóriumban. Olyan esetekre, ahol a környezeti hőmérséklet nem befolyásolható, egyes gyártók egy külön szondával mérik a hőmérsékletet, és az ellenállásértéket 20 °C-ra számolják vissza.” Mivel az esetek túlnyomó többségében az ilyen kis ellenállások manganinból készülnek, melynek hőfokfüggése gyakorlatilag elhanyagolható), ez a hatás jelentéktelen. Ennél sokkal fontosabb a rézből (Cu), vagy alumíniumból (Al) készült munkadarabok hőfokfüggése. A mérőáram ezeket a mérés során felmelegíti, így ellenállásuk megnő. A mérés közben gondoskodni kell hűtésükről. Tambo ^vita 2012. szeptember 12., 18:29 (CEST)

Válaszok az észrevételekre

Bekezdésenként, hogy ne legyen annyi ismétlés:

• „Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a napjainkban használatos zománcszigetelésű huzalokról a szigetelőréteget távolítsuk el”. Sőt, a műanyag-szigetelést is. Írd bele mindkettőt a szócikkbe, biztosan jót tesz neki!
• Olvasd el a belinkelt forrást, az talán ötletet ad, hogy mit is kérdezz, mert amit oda írtál az köszönő viszonyban sincs az állítással!
• „Ha a mérővezeték mágneses térben helyezkedik el, akkor az egy váltakozó feszültséget indukál”. Örülnék, ha ezt kifejtenéd, mert izgalmasan hangzik. Én azt írtam, hogy változó mágneses térben. Ami lehet lassan és gyorsan, netán periodikusan változó. Mindegyik hatása okozhat hibát. És igen, vannak vastag önhordó vezetékek, valamint vannak kevésbé vastag, nem önhordóak is (lásd a forrást!). Ez utóbbiakra vonatkozik az állítás. És a nem árnyékoltakra.
• Általában igen, de ha nem (pl. hosszú mérővezeték alkalmazása szükséges), akkor jöhet a termofeszültségek hatásának kiküszöbölése. Azért nem lehet véletlen, hogy napjaink korszerű Thomson-hídjai fel vannak készítve erre az eshetőségre (lásd mindkét forráslinket). A szócikk ábráin láthatók tervezése esetén talán erre még nem gondoltak.
• Itt részben igazad volt, egy kis átfogalmazással már korábban értelmezhetővé tettem az állítást. Egy dolgot ne felejts el: nem mindig ideális környezetben, krokodilcsipeszekkel (Kelvin-csipeszekkel) huzalt mérnek a híddal, hanem például más alakú vezetőket is (pl. síneket, azok kötéseit), ezért az ilyen esetekre is kell megoldást nyújtani. Ha megnézed a belinkelt forrást, akkor a Duplex Handspikes és az Inappropriate connection to sample címek alatti ábrák alapján megérted.
• Először azt állítod, hogy a hatás jelentéktelen, mert az esetek túlnyomó többségében az ellenállások manganinból készülnek, aminek alig van hőmérsékletfüggése, majd rögtön önmagad cáfolataként elmondod, hogy milyen esetekben fontos mégis a hőmérsékleti hatás figyelembe vétele. Sőt, váratlanul egyből megoldást is adsz a kiküszöbölésére. Még mindig úgy gondolod, hogy teljes körű volt a szócikk? Nem kellett volna ezt oda is beleírni?
• Bónuszkérdésként: mi bajod volt az MTA KUTESZ Thomson-hídjának külső hivatkozásként való belinkelésével? Egy muzeális darab, további információ, mely hasznosan kiegészíti azt a szócikket, aminek nem ez a link volt a legnagyobb problémája. Csigabi^{itt a házam} 2012. szeptember 12., 22:37 (CEST)

Észrevételek II.

1. A zománc szigetelés nem kerámiából, vagy fémből készül. Beleírhatnám még a termoplasztikus- esetleg a selyemszigetelésű huzalt is. Sőt az eltávolítás mikéntjét.
2. Nyilvánvaló, hogy nem lehet a kelleténél vastagabb vezetéket használni, mert ez nem lényeges. Minél nagyobb a keresztmetszete, annál jobb. Ráadásul ez nem a Thomson-híd specialitása. Minden ellenállás mérésnél el kell végezni.
3. Ismert megoldás, hogy tápegységeknél a túlterhelést valamilyen módon jelzik. Ez akkor következik be, ha a kör ellenállása, és a tápegység feszültsége, közvetve árama nincs összhangban. Ilyenkor másik tápot, esetleg kisebb ellenállású kört kell megválasztani.
4. A periódikusan változó mágneses tér nem okoz hibát. Az ötletszerűen változó viszont igen. Itt egyenáramokról van szó! A gumiszigetelésű, többszálas vezetékek nem ajánlottak erre a célra.
5. Mivel rövid vezetékeket használnak (mert miért kellene hosszú vezeték, amikor a mérés, és a mérendő objektum egy helyen van) azonos hőmérsékleten vannak. Így a hidegpont és a melegpont hőmérséklete számottevően nem tud eltérni.
6. A csatlakozásokat a söntellenállásoknál pneumatikus befogó biztosítja, csavaros csatlakozással a potenciálpontra. Krokodil csipesz is volt egykor, de az komolytalan ekkora ellenállásoknál. Ráadásul ezeket a pontokat nem lehet tetszés szerint megválasztani, mert szabványos méretekkel rendelkeznek. Ez aligátor csipesszel nehezen kivitelezhető.
7. A söntellenállások minden esetben manganinból készülnek. Rendkívüli esetben van olyan hőkompenzációs eljárás, ahol a söntágban szintén rezet, esetleg alumíniumot alkalmaznak. Megfelelő méretezés esetén ezek csökkentik a lengőrész hőhibáját. Egyszer talán leírom részletesen, bár az NTK korában ez már nem jellemző.
8. A bónuszra a válaszom, hogy egy Tettex műszerről koppintott ábra volt betéve, ami idejétmúlt, és semmiféle plusz információt nem tartalmazott. A Tettexnek eme műszerét már 1967-ben sorozatban (licenc alapján!) gyártották, igaz nem ilyen ronda kivitelben. Találsz erre példát a szócikkben. Tambo ^vita 2012. szeptember 12., 23:21 (CEST) Tambo ^vita 2012. szeptember 14., 07:05 (CEST)