Vlagyikavkaz

Vlagyikavkaz Észak-Oszétia fővárosa és egyben Oszétia régió legnagyobb városa. A 2010-es népszámlálás szerint lakosainak száma 310 ezer fő, agglomerációval együtt 330 ezer.

Vlagyikavkaz
Vlagyikavkaz címere
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Polgármester	Boris Albegov
Irányítószám	362000–362999
Körzethívószám	8672
Testvérvárosok	Lista Vlagyivosztok Mahacskala Sztavropol Szeverodvinszk
Népesség
Teljes népesség	306 978 fő (2017)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
Elhelyezkedése
Vlagyikavkaz Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 02′ 24″, k. h. 44° 40′ 39″43.04, 44.6775
Vlagyikavkaz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyikavkaz témájú médiaállományokat.

A Tyerek két partján fekszik, a Kaukázus lábánál. A várostól 30 km-re található a Darial-szurdok és az úgynevezett Grúz hadiút, ami Vlagyikavkazt és Tbiliszit összekötötte.

Nevének jelentése: „Urald a Kaukázust!” (hasonló módon kapta nevét Vlagyivosztok is). Oszét neve: Dzaudzsikau, ami annyit tesz: Dzaug faluja.

Története

A települést 1784-ben alapították II. Katalin orosz cárnő rendeletére a Kaukázusban terjeszkedő oroszok, mint katonai erődítményt. 1860-ban városi rangot kapott és egyre több oszét költözött ide a hegyekből. 1863-tól kormányzósági székhely. A gyors fejlődéshez hozzájárult, hogy 1875-ben megépült a várost Rosztovval összekötő vasút.  A 20. század elején és 1917-ben a forradalmi mozgalom egyik jelentős központja volt. Itt tevékenykedett Szergo Ordzsonikidze, akiről a szovjet időkben átnevezték a várost Ordzsonikidzére. 1933-ban Észak-Oszétia közigazgatási központja lett. 1935-ben nyitotta meg kapuit az Észak-oszétiai Állami Drámai Színház, amely már akkoriban műsorára tűzött darabokat oszét szerzőktől. A békés fejlődést a háború szakította meg. A második világháborúban itt állították meg az előretörő német seregeket. A háború után tovább haladt az iparosítás. Vlagyikavkaz lett az Észak-Kaukázus egyik ipari központja. Jelentős volt – és ma is az – a fémipar, elektronika, vegyipar, színesfémkohászat, fafeldolgozás és építőipar. 1990-ben, a Szovjetunió felbomlása idején a város visszakapta a Vlagyikavkaz nevet.

Jelenleg

Napjainkban itt működök az Észak-oszétiai Állami Egyetem, Orvosi Akadémia illetve több moszkvai egyetem kihelyezett intézménye.

Vlagyikavkazban székel az észak-oszétiai parlament, a kormány, az alkotmánybíróság és Észak-Oszétia elnöke is.

A városnak élénk a sportélete, legjelentősebb sportklubja az Alanyija Vlagyikavkaz futball klub, mely jelenleg az orosz első osztályban szerepel.

Nemzetiségek, vallások

A lakosság 59 százaléka oszét nemzetiségűnek vallotta magát a népszavazáson, 27 százalék orosznak, a többi nemzetiség: örmények, grúzok, ukránok, ingusok stb.

A többség keleti keresztény hitű, a kisebbség muszlim. A városban egyaránt találhatunk templomokat (pl. Szent György-templom) és mecseteket.

Híres emberek

A városban az oszét kultúra olyan nagyságai éltek, mint Koszta Hetagurov, Maharbek Tuganov, Szeka Gadiev vagy Arszen Kocojev.

Orosz részről több-kevesebb ideig Vlagyikavkazban élt Puskin, Lermontov, Gribojedov, Csehov, Alekszandr Osztrovszkij és Lev Tolsztoj.

• Itt született Szoszlan Petrovics Angyijev (1952–2018) kétszeres olimpiai bajnok szovjet-orosz birkózó.
• Itt született Valerij Georgijevics Gazzajev (1954–) szovjet válogatott orosz labdarúgó, edző.
• Itt született Jevgenyij Alekszejevics Torcsinov (1956–2003) szovjet–orosz sinológus, buddhológus.
• Itt született Alekszandr Valentyinovics Mozsajev (1958–) szovjet-orosz párbajtőrvívó.
• Itt született Ruszlan Alekszandrovics Kambolov (1990–) orosz válogatott labdarúgó.

• Itt halt meg Földvári Aladár (1906–1973) Kossuth-díjas geológus

Források

• Vlagyikavkaz - Egy oldal Oszétiáról, az oszétokról: a jászok rokonairól