Volf György

Volf György (Törökbálint, 1843. október 3. – Budapest, 1897. szeptember 13.) gimnáziumi igazgató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Demeczkyné Volf Irma festőművész édesapja.

Volf György
Erdélyi Mór felvétele (1897)
Született	1843. október 3. Törökbálint
Elhunyt	1897. szeptember 13. (53 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Demeczkyné Volf Irma
Foglalkozása	nyelvész, gimnáziumigazgató
A Wikimédia Commons tartalmaz Volf György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályája

Német családból származott. A budapesti V. kerületi főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a budapesti egyetemen hallgatott klasszika-filológiai, magyar és német nyelvi és irodalmi előadásokat. 1869. április 13-tól 1870. július 30-ig helyettes tanár volt a fővárosi IV. kerületi főreáliskolában. 1872-ben rendes tanár a II. kerületi, 1873-ban pedig az akkori VI. kerületi főreáliskolához helyezték át. Néhány évvel később a tanárképző-intézet gyakorló főgimnáziumához nevezték ki, melynek 1890-ben igazgatója lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1877. május 24-én levelező tagjává, 1894-ben rendes tagjává választotta. 1892-ben királyi tanácsosi címet kapott, 1897-ben a budapesti tanárvizsgáló bizottság alelnöke és ugyanazon év szeptember 13-án az akadémia nyelvtudományi bizottságának elnöke lett.

Nyelvtudományunk történetében ortológus-harcain kívül főként a középkori magyar szövegek kiadásával örökítette meg nevét. A nyelvemlékekkel való foglalkozás vezette a honfoglaláskori műveltség kérdéseinek tárgyalásához.

Emlékezete

Síremlékét 1899. április 23-án leplezték le a Kerepesi úti temetőben. Törökbálint hazafias közönsége szülőházát márvány emléktáblával jelölte meg, melyet 1907. szeptember 13-án lepleztek le.

Cikkei

Cikkei megjelentek a Magyar Nyelvőrben (1872-től), a Hunfalvy-Albumban (1891), a Nyelvtudományi Közleményekben (1885., 1895-96.), a Budapesti Szemlében (1879-80., 1891-94.), a Budenz-Albumban (1884.) az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1881-82., 1890., 1892.), az Akadémiai Értesítőben (1892, 1895.), a M. Tanügyben (1872., 1876., 1879., 1883-84.), a Tanáregylet Közlönyében (1872. 1884-90.), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1891).

Kisebb-nagyobb közlemények 1886-tól a következő lapokban: Fővárosi Lapok, A Hon, Független Lapok, Egyetértés, Pesti Napló, Pesti Hirlap, Budapesti Hirlap, Nemzet, Hazánk és a Külföld, Népnevelők Lapja, Természettudományi Közlöny, Jogtudományi Közlöny, M. Könyv-Szemle, Könyvkiállítási kalauz, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben.

Munkái

• Nyelvemléktár. Régi magyar codexek és nyomtatványok. Kiadja a M. Tudom. Akadémia nyelvtudományi bizottsága Bpest, 1874-1890. Tizennégy kötet. (A kódexirodalommal foglalkozó nyelvészek és irodalomtudósok egyik legfontosabb forrásmunkája.)
  • (I. 1874. Bécsi és müncheni-Codex. II. 1874. Weszprémi-, Peer-, Winkler-, Sándor-, Gyöngyösi-, Thewrewk-, Kriza-, Bod-Codex IV. és V. k. 1876. Érdy-Codex. VI. 1877. Tihanyi-, Kazinczy-, Horváth-Codex. VII. 1878. Ehrenfeld-, Simor-Cornides-Codex Szent Krisztina élete. Vitkovics-Lányi-Codex. VIII. 1879. Szent Margit élete, Példák Könyve, Könyvecske a szent apostoloknak méltóságáról, Apor-, Kulcsár-Codex. IX. és X. k. 1888. Érsekújvári-Codex, XI. 1881. Debreczeni-, Gömöry-Codex, XII. 1884. Döbrentei-, Teleki-Codex, XIII. 1885. Festetics-, Pozsonyi-, Keszthelyi-Codex, Miskolczi töredék. XIV. 1890. Lobkowitz-, Batthyányi-, Czeh-Codex. Az I-II. és IV-XIV. kötetekben a Régi Magyar Codexek irodalomtörténeti ismertetése).
• Az Ehrenfeld-Codex. A legrégibb magyar könyv ismertetése és hű lenyomata. Uo. 1881. (Különnyomat a Nyelvemléktárból).
• Bátori László és a Jordánszky-Codex bibliafordítása. Uo. 1879. (Akadémiai székfoglaló).
• Kiktől tanult a magyar írni, olvasni? (A régi magyar orthographia kulcsa). Uo. 1885. (Értekezések a nyelv- és széptudom. köréből XII. 6.).
• Régi Magyar Nyelvemlékek. Kiadta a M. Tudom. Akadémia. Uo. 1888. Két kötet. (VI. k. 2. osztály. Egyházi verses könyv: Winkler-Codex, V. k. A Jordánszky-Codex bibliafordítása, kiegészítve a Jankovich- és Csemez- Töredékkel).
• A magyar helyesírás alapja. Uo. 1894.
• Első keresztény térítőink, nyelvünk, írásunk és történetünk tanubizonysága szerint. Uo. 1896. (Különny. a Budapesti Szemléből). Székfoglaló).
• A m. kir. tanárképző-intézeti gyakorló gymnasium tanári karának irodalmi működése. Uo. 1896.
• A honfoglaló magyarok műveltsége. Uo. 1897. (Különny. az Akadémiai Értesítőből).
• Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás. Uo. 1897. (Különny. a Nyelvtud. Közleményekből).
• Volf György összegyűjtött munkái. Két kötet. Budapest, 1907–1914. (Demecki Mihály kiadása.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
• Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. (Történeti és nyelvészeti irányok c. alfejezet.) (1930–1941.) 

Irodalom

• Waldapfel János: Volf György emlékezete − Magyar Paedagogia, VII. évf. 1898, 65−72. p.