Vránai perjelség
A vránai perjelség (más néven aurániai perjelség vagy Magyar-Szlavón perjelség [1]- hitéleti szerepén túlmenően - a királyi Magyarország egyik hiteles helye volt.
Története szerkesztés
A Zára és Sebenico közt fekvő Vrana (Aurania) területén, a dalmát fejedelmek a 11. században a Szt. Gergelyről nevezett bencés monostort alapították.[2] A templomos rend feloszlatása után Vrána királyi birtok lett. 1345-ben Nagy Lajos király a johannita lovagrendnek adta, ettől kezdve a vránai perjelség székhelye volt, amely a johannita rend több magyarországi rendháza felett is gyakorolta a fennhatóságot. A johannita rend magyarországi konventjeinek nagyrésze mint hiteles hely is működött. Tekintélyüket bizonyítja az is, hogy az Aranybulla egy példányát a rendnek adták át, megőrzésre. [3]
Ezt követően a vránai perjelséget a zágrábi nagyprépostsággal kapcsolták össze. A nagyprépost - ebben a minőségében - az 1625. LXI. t.-c. értelmében a főrendi tábla tagja lett. A főrendiház reformjáról szóló 1885. VII. t.-c. a zágrábi nagyprépostnak ezen kiváltságát sértetlenül hagyta.
Források szerkesztés
- ↑ https://maltai.hu/assets/uploads/files/c6b33-mt_19_01-02_oldalankent.pdf
- ↑ Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942) 6163. old.
- ↑ Pallas nagy lexikona – Vránai perjelség