Walthère Frère-Orban
Hubert Joseph Walthère Frère-Orban (1812. április 22. – 1896. január 1.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1868 és 1870, majd második alkalommal 1878 és 1884 között.
| Walthère Frère-Orban | |
.jpg) | |
| Belgium 12. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1868. január 3. – 1870. július 2. | |
| Előd | Charles Rogier (2. hivatali idő) |
| Utód | Jules d'Anethan |
| Belgium miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1878. június 19. – 1884. június 16. | |
| Előd | Jules Malou |
| Utód | Jules Malou (2. hivatali idő) |
| Született | 1812. április 22. Liége |
| Elhunyt | 1896. január 1. (83 évesen) Brüsszel |
| Sírhely | Robermont Cemetery |
| Párt | Liberális |
| Választókerület | Liége |
| Házastársa | Claire Helena Orban |
| Foglalkozás | ügyvéd |
| Iskolái |
|
| Díjak | Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion (1863. július 15.) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Walthère Frère-Orban témájú médiaállományokat. | |
Pályafutása szerkesztés
Liège városban született, tanulmányait itt és Párizsban végezte. A jogi diploma megszerzése után szülővárosában kezdett ügyvédi gyakorlatot. Hamarosan a liberalizmus egyik támogatója volt, mivel ellenezte a római katolikus egyház befolyását Belgium politikai életére. A politikai pályafutását feleségének, Claire Helena Orban-nak vagyonából finanszírozta, aki az egyik gazdag liège-i iparmágnás örököse volt.
A liberalizmus egyik alapítója szerkesztés
1846-ban megírta az alakuló liberális párt politikai programját, és megalakulása után rögtön a párt elnöke lett, amely tisztséget haláláig megtartotta. Nézetei alapján a doktrinális liberálisok közé tartozott, akik ellenezték az egyház befolyását és támogatták a szabadkereskedelmet.
Első kormányzati pozíciói szerkesztés
1847-ben megválasztották a belga képviselőház tagjának és ezzel egy időben közmunkaügyi miniszteri pozíciót kapott Charles Rogier kormányában. 1848-ban a párizsi forradalom hatása Belgiumot is elérte és a kormány határozott intézkedései ellenére a külföldi befektetők menekülni kezdtek és kivonták tőkéjüket a Société générale de Belgique és a Banque de Belgique bankokból. A két bank komoly likviditási problémákkal nézett szembe, hiszen a betétek nagy részét a belga iparba fektették be és a kormánynak kellett közbelépni, hogy a bankokat a csődtől megmentse. A kormány pénzügyminisztere tiltakozása jeléül lemondott és Rogier helyére Frère-Orban-t nevezte ki. 1848. és 1852. között pénzügyminiszter volt, ebben a tisztségében megalapította Belgium nemzeti bankját, csökkentette postai díjakat, megszüntette az újságokra kivetett adókat és általában véve a szabadkereskedelmi politika híve volt. Kevésbé sikeres kezdeményezése volt a munkások számára állam nyugdíjalap megalakítása.
A flamand területek gazdaságának fellendítése érdekében a kormány 1850-től jelentős közmunkákat indított be (utak, hidak, csatornák épültek). A munkák finanszírozása érdekében új adókat vetettek ki és 1851-ben Frère-Orban javasolta az egyházi birtokok megadóztatását is (amelyek 1817. óta mentességet élveztek). A kialakuló botrány miatt a közhangulat a liberálisok ellen fordult és 1852-ben a kormánynak le kellett mondani.
1854-ben elkészítette „La mainmorte et la charité” című, a konzervatív katolicizmust élesen elítélő könyvét, amelynek révén 1857-ben a liberálisok megnyerték a választásokat és visszatértek a hatalomba Charles Rogier vezetésével, aki Frère-Orban-t megtette pénzügyminiszterének. Számos intézkedésével támogatta az áruk szabad mozgását:
- 1858 – 1865 között eltörölte az exportvámokat
- 1860-ban eltörölte a nagyvárosokba szállított árukra kivetett helyi adókat
- 1863-ban visszaszerezte a hollandoktól a Schelde folyón való adókivetés jogát.
A gazdasági likviditásának növelése érdekében támogatta új bankok alapítását, mint pl. a Crédit communal de Belgique (1860) és a Caisse générale d’épargne et de retraite (Ez utóbbi volt az első takarékszövetkezet Belgiumban).
Miniszterelnökségei szerkesztés
1868. január 3-án, Rogier lemondása után kormányt alakított. Az 1870-es választásokat azonban a katolikus párt nyerte, és Frère-Orban-nak távozni kellett. Második kormányát 1878. június 19-én alakította meg, miután a liberális párt doktrinális és progresszív szárnyát összebékítette, és megnyerték a választásokat. 1884-ig tartó kormányzásának egyik legjelentősebb mozzanata volt, hogy ekkor kezdte meg az állami oktatási rendszer kiépítését. Emiatt megromlott viszonya a belga katolikus egyházzal (az akkor iskolarendszer kizárólagos üzemeltetőjével, ez volt az „első iskolaháború”). 1880-ban megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal (amit csak 1884-ben állítottak helyre).
Walthère Frère-Orban egyik legjelentősebb politikai befolyása volt, hogy kezdte függetleníteni a belga államot és a belga politikai életet a katolikus egyház befolyásától. Emellett támogatta egy, az egyháztól független, állami oktatási rendszer kiépítését is. Haladó nézetei mellett ellenezte például a választójog „szükségtelen” kiszélesítését, amely a progresszív liberálisok egyik követelése volt. Frère-Orban szerint ez csak „politikai hatalmat adna az erre kevésbé rátermettek és a tudatlanok kezébe”.
Az első Frère-Orban-kormány tagjai szerkesztés
| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Külügyminiszter | Jules Vander Stichelen | Liberális |
| Belügyminiszter | Eudore Pirmez | Liberális |
| Igazságügyminiszter | Jules Bara | Liberális |
| Pénzügyminiszter | Walthère Frère-Orban | Liberális |
| Közmunkaügyi miniszter | Alexandre Jamar | Liberális |
| Hadügyminiszter | Bruno Renard | pártonkívüli |
A második Frère-Orban-kormány tagjai szerkesztés
| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Külügyminiszter | Walthère Frère-Orban | Liberális |
| Belügyminiszter | Gustave Rolin-Jaequemyns | Liberális |
| Igazságügyminiszter | Jules Bara | Liberális |
| Pénzügyminiszter | Charles Graux | Liberális |
| Közmunkaügyi miniszter | Charles Sainctelette | Liberális |
| Oktatásügyi miniszter | Pierre Van Humbeeck | Liberális |
| Hadügyminiszter | Bruno Renard | pártonkívüli |
Változások szerkesztés
- 1879. szeptember 8. : Bruno Renard lemondott a hadügyminiszteri posztról, utódja Liagre tábornok.
- 1880. november 6. : Liagre tábornok lemondott a hadügyminiszteri posztról, utódja Gratry tábornok.
- 1882. augusztus 5. –Charles Sainctelette lemondott a közmunkaügyi miniszteri posztról, utóda Xavier Olin.
Érdekesség szerkesztés
2005-ben a „Legnagyobb Belga” vetélkedőn Frère-Orban az 542. helyen végzett a nézők szavazatai alapján.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Walthère Frère-Orban című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Liberális Archívum Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
