Wikipédia

We Are the Champions

A We Are the Champions a második dal a brit Queen rockegyüttes 1977-es News of the World albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt. Kislemezen is megjelent, B-oldalán a We Will Rock You című dallal (Amerikában dupla A-oldalas kislemezen), a 2. helyet érte el a brit slágerlistán, a 4. helyet a Billboard Hot 100-on. Egyike a világ legnépszerűbb és legismertebb dalainak, nem hivatalos győzelmi himnuszként gyakran hangzik fel futballmeccseken, és egyéb sportmérkőzéseken.[1]

Queen
We Are the Champions
kislemez a(z) News of the World albumról
B-oldalWe Will Rock You
Megjelent1977. október 7.
Formátum7", 12", CD, kazetta
Felvételek1977. július–szeptember
Basing Street stúdió, London
Wessex stúdió, Highbury
StílusRock
Nyelvangol
Hossz2:59
KiadóEMI, Parlophone (Európa)
Elektra, Hollywood (Anglia)
SzerzőFreddie Mercury
ProducerQueen
Queen-kronológia
Queen’s First EP
(1977)		We Are the Champions/We Will Rock You
(1977)		Spread Your Wings
(1978)
A News of the World album dalai
Első oldal
  1. We Will Rock You
  2. We Are the Champions
  3. Sheer Heart Attack
  4. All Dead, All Dead
  5. Spread Your Wings
  6. Fight From the Inside
Második oldal
  2. Get Down, Make Love
  3. Sleeping on the Sidewalk
  4. Who Needs You
  5. It’s Late
  6. My Melancholy Blues
Videóklip
Hivatalos videóklip
Sablon • Wikidata • Segítség

Kompozíció szerkesztés

Zenetörténeti jelentősége volt, hogy kifejezetten élő előadásra írták meg (ez a tudatosság jellemzi az album We Will Rock You című dalát is). Mercury már az A Night at the Opera idején megírta, de ismeretlen megfontolások miatt arra nem került fel.[2] Állítása szerint egy futballmeccs inspirálta a dalt:

A labdarúgásra gondoltam, mikor ezt a dalt írtam. Olyan dalt akartam, amelyet rajongók is tudnak énekelni. Természetesen több teátrális finomságot adtam hozzá, mint ami egy szokásos drukkerkántálásban szokott lenni. Feltételeztem, hogy tudják úgy értelmezni, mint az én verziómat az I Did It My Way-re. Csináltuk, és nem volt könnyű. Ahogy a szövegben van: ez nem fenékig tejfel. És ez még mindig nem könnyű.[3]

Zeneileg Mercury zongorajátékára alapul, kiegészülve Roger Taylor dobolásával és John Deacon basszusjátékával. Brian May rétegezett gitárhangzást produkált, amely sok esetben, de különösen a refréneknél a kórus hangzását utánozza, erősíti. Mercury sokféle jazz akkordot alkalmazott (major és minor 6-os, 7-es, 9-es 11-es és 13-as harmóniákat) a kórusok pedig ezeket 4- és 5-szólamú vokális harmóniákkal hangsúlyozták. A gitár mentes az effektektől, de a kórus alatt elhangzó, a dal ívét követő gitárhang pedállal van torzítva. May a Red Special gitárján játszott, keresztülvezetve a jelet egy Vox 30-as erősítőn.

Története szerkesztés

Sokak által ismert tény, hogy dupla A-oldalas kislemezen jelent meg, a másik oldalán a We Will Rock Youval. Amerikában például a rádiós DJ-k mindig egymás után játszották őket, hiszen az albumon is egymás után következett a két dal, ezért is volt kézenfekvő így megjelentetni. Angliában viszont a We Will Rock You B-oldalas dal volt. Sikerére jellemző, hogy ez volt az eddigi legjobb eredményt elérő amerikai kislemezük, és már 1978-ban platinalemez lett, azaz több mint egymillió példányban értékesítették. Franciaországban a We Will Rock You 12 hétig vezette a slágerlistát, majd közvetlenül utána a We Are the Champions lett a listavezető.[4]

1992-ben egy amerikai középiskola diplomázó diákjai megkérték a tanárukat, hadd énekeljék el a diplomaosztójukon a We Are the Championst. Mivel a dalt a tanár Freddie Mercuryval és annak AIDS betegségével azonosította, megtiltotta ezt nekik. Erre a diákok egy közeli rádióállomást halmoztak el a kéréseikkel. A megnövekedett népszerűség hatására Amerikában újra megjelent a We Are the Champions/We Will Rock You kislemez, és az 52. helyet érte el a Billboard Hot 100 listán.[5]

A hozzá készült videóklip az első olyan volt, amelyen a rajongói klub tagjai is szerepeltek - ők játszották a közönséget. A videó a New London színházban készült, 1977. október 6-án. A jelenet felvétele után az együttes egy mini-koncertet rögtönzött a közönségnek, a végén pedig minden résztvevő kapott egy ajándék kislemezt.[6]

Kereskedelmi és kritikai fogadtatás szerkesztés

A korabeli kritika vegyesen fogadta a News of the World albumot, hasonló megítélése lett a dalnak is. A Rolling Stone kritikája az egész albumot az együttes nagyképűsége bizonyítékának tartotta, és ezt a véleményét ezzel a dallal is alátámasztotta.[7] Hasonlóan több kritikus túlzottan himnuszszerűnek tartotta, és negatívumnak nevezte azt a lehetséges értelmezést, hogy az együttes saját magát tartja bajnoknak.[6] Manapság már enyhébb megítélésében van része, az együttes egyik legnépszerűbb dala lett, és a világ egyik legismertebb dalának tartják.[1] Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) „Az Évszázad Dalai” listáján a 146. helyre sorolta (a We Will Rock You-val együtt).[8] A VH1 televíziós csatorna „100 Greatest Rock Songs” listáján a 86. helyre került.[9] A Nielsen SoundScan 2009-es jelentése szerint a 2000 és 2009 közötti időszakban az 1970-es években megjelent dalok közül a We are the Champions volt az tizenkettedik legtöbbször internetről letöltött dal.[10]

A brit slágerlistán megjelenése után tizenkét hetet töltött, a második helyen tetőzött három hétig (az első az ABBA Name of the Game című dala volt), és aranylemez lett.[11] Amerikában az addigi legjobban szereplő kislemezük volt (ott dupla A-oldalas kislemezként jelent meg): a negyedik helyet érte el a Billboard Hot 100-on. Ez a kiadvány volt az Elektra kiadó első milliós eladásokat produkáló kislemeze,[12] 1978-ban az eredeti kiadás platinalemez lett.[13] Az 1992-es újramegjelenéskor az 52. helyre került a listán. A dal a We Are the Champions mellett a News of the World album húzódala volt, segítségükkel a Queen egyik legsikeresebb stúdióalbuma lett.

Élőben szerkesztés

Megjelenésétől fogva játszották minden koncerten, a We Will Rock You után a koncerteket zárta (bár gyakorta elhangzott utána még a God Save the Queen, de azt csak felvételről játszották be, miközben az együttes elbúcsúzott). Jellemző koreográfia volt, hogy az első versszakot Mercury végigzongorázta, majd a másodikat felállva énekelte (például a Live Aid koncerten, vagy ahogy a Queen: Live at Wembley Stadium DVD-n is látható). Szerepel az együttes minden koncertkiadványán, így többek közt a Live Killers koncertalbumon, a Queen on Fire - Live at the Bowl albumon. A Queen + Paul Rodgers koncerteken is játszották, így felkerült a Return of the Champions CD és DVD kiadásaira, valamint a Super Live in Japan DVD-re.

Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncerten Liza Minnelli, Mercury nagy bálványa énekelte el. A végén a koncert többi résztvevője is újra a színpadra lépett, és többször megismételték a refrént.

Megjelenése a populáris kultúrában szerkesztés

  • A Jóbarátok című vígjátéksorozat Monica énekel epizódjában Phoebe zongorakísérettel énekli a dalt.
  • Elhangzott a South Park Stanley kupája című részében.

Feldolgozások szerkesztés

Közreműködők szerkesztés

Hangszerek:

Kiadás és helyezések szerkesztés

Helyezések

Év Ország Helyezés[14] Eladási minősítés Eladás
1977 Anglia 2 arany[11] 400 000+
1977 Amerika 4 platina[13] 1 000 000+
1977 Japán 72 — —
1977 Németország 13 — —
1977 Hollandia 2 — —
1977 Ausztrália 11 — —
1977 Írország 3 — —
1977 Franciaország 1 arany[15] 624 000+

7": EMI 2708 (Anglia)/Elektra E-45441 (Amerika)

  1. We Are the Champions – 2:59
  2. We Will Rock You – 2:01

3" CD: Parlophone QUECD6 (Anglia, 1988)

  1. We Are the Champions – 2:59
  2. We Will Rock You – 2:01
  3. Fat Bottomed Girls – 3:22

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b 'We Are the Champions'. AllMusic. (Hozzáférés: 2007. szeptember 17.)[halott link]
  2. ↑ Queen Songs - Album Analysis: News Of The World. [2007. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 17.)
  3. ↑ Queen Deserve Rock's Royal Crown. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 17.)
  4. ↑ Queen biográfia. [2007. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 17.)
  5. ↑ We Are the Champions by Songfacts. (Hozzáférés: 2007. szeptember 17.)
  6. ↑ a b Queen – Royal Legend – Albums: News Of The World. [2011. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 17.)
  7. ↑ Bart Testa: 'News of the World' (angol nyelven). Rolling Stone. [2008. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 28.)
  8. ↑ Songs of the Century (angol nyelven). CNN. [2005. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 28.)
  9. ↑ VH1: 100 Greatest Rock Songs: 51-100 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. szeptember 28.)
  10. ↑ Downloads by Decade (angol nyelven). Nielsen Wire, 2009. július 26. [2009. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 25.)
  11. ↑ a b BPI Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. július 28.)[halott link]
  12. ↑ 'News of the World' (angol nyelven). Queen Online. (Hozzáférés: 2008. november 29.)
  13. ↑ a b RIAA Gold & Platinum (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. július 28.)
  14. ↑ Queen International Singles Chart Positions (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. július 28.)
  15. ↑ InfoDisc : Les Certifications (Albums) du SNEP (Bilan par Artiste (francia nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 10.)

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=We_Are_the_Champions&oldid=25420080”