Wikipédia:Közlekedésműhely/Szócikkek a Közlekedésportálon/2011-es cikkek
1. hét (január 3. – január 9.) szerkesztés
.jpg)
Szeged autóbusz üzemű tömegközlekedését a Tisza Volán Zrt. végzi. A cég jelenleg 39 autóbuszjáratot üzemeltet. Ebből 37 számmal illetve betűjelzéssel ellátott önkormányzat által megrendelt viszonylat. Ezenkívül a volán autóbuszai közlekednek a Cora áruház által megrendelt ingyenesen igénybe vehető, viszonylatszámmal nem rendelkező járaton, illetve a Szegedi Tudományegyetem egyik kollégiumához közlekedő viszonylaton. A 37 önkormányzati megrendelésű járatból 5 (71A, 74A, 77, 83A, 84A) csak tanítási napokon közlekedik, a megnövekedő utasforgalom elszállítására betét vagy céljáratként.
Szegeden helyi autóbusz-közlekedés 1955. április 1. óta van, ekkor még a villamosvonalakat is üzemeltető Szegedi Közlekedési Vállalathoz tartozott az autóbuszüzem is. Kezdetben csupán néhány Budapesten már selejtezett autóbusszal rendelkezett a társaság és ezek is mindössze öt vonalon közlekedtek. A helyi autóbuszjáratok végállomása ekkor az Anna-kút közelében a Tisza Lajos körúti MÁV igazgatóság épülete előtt volt.
A buszok már ekkor igen népszerűek voltak, folyamatosan újabb és újabb járatok indultak és az autóbuszpark is dinamikusan növekedett. Az 1956-os forradalom idején rövid időre az összes járat közlekedése szünetelt. A buszjáratok útvonala ekkor még nagyban különbözött a maiaktól, de már több mai viszonylat elődje is megjelent, például az 5-ös busz joggal nevezhető a mai 60-as, 60Y-os járat közvetlen „ősének”. A növekvő buszflotta tárolása és szervizelése azonban egyre nagyobb gondot okozott az alapvetően villamosüzemmel foglalkozó vállalatnak, így 1963. január 1-től egy minisztériumi rendelettel a 10-es számú AKÖV kezébe került a buszpark és a járatok üzemeltetése is. A szegedi közlekedés kettőssége (amihez hasonló csak Debrecenben van), azóta is fennáll, és jelenleg is a 10-es AKÖV utódja a Tisza Volán Zrt. kezében van Szegeden a menetrend szerinti buszközlekedés.
Az 1960-as évek nem hoztak jelentős változást a buszközlekedésben, azonban egyre több új buszjárat kezdett közlekedni és a buszvégállomások (a Széchenyi téren és az Anna-kútnál) A Mars téri buszpályaudvar 1965-ös megnyitása után néhány kivétellel az összes helyi autóbuszjárat végállomását áthelyezték ide. Az 1968-as közlekedési koncepció értelmében minden egyvágányú villamosvonalat megszüntetendőnek jelöltek ki a vidéki városokban, így Szegeden is csak az 1-es és 4-es villamosvonalat kívánták hosszabb távon fenntartani. (ekkoriban a ma ismert 4-es viszonylat még nem létezett, és csak a Széchenyi térig közlekedett, az Anna-kút-Ságvári – mai nevén Kecskés-telep – közötti szakasz a 2-es villamos vonalához tartozott) A megszűnő villamosok helyét buszok vették volna át a tervezet értelmében, ami Szegeden hatalmas terhet rótt az AKÖV autóbuszaira. Az első megszüntetett villamosvonal az újszegedi 5-ös viszonylat volt, amin 1969 januárjában járt utoljára villamos. A villamosok kiváltása és az ehhez szükséges új buszjáratok felgyorsították a már régóta tervezett nagy járatátszervezést. Az 1955-ben megszületett és folyamatosan bővülő viszonylati és számozási rendszerben utoljára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1971-es évfordulóján közlekedtek autóbuszok. Másnap már egy teljesen új járatszámozási és viszonylati rendszer szerint közlekedtek a járatok, megszületett a gyakorlatilag mai napig fennálló számozási rendszer és több buszjárat azóta is változatlan útvonalon és járatszámmal közlekedik.
Az 1971-ben kialakított rendszer lényege abban áll, hogy a buszjáratokat és autóbuszokat egy adott végállomáshoz, hivatalos nevén decentrumhoz köti. Ekkor hat ilyen buszvégállomást szerveztek meg. Ezek közül később többet megszüntettek vagy összevontak, és a nyolcvanas években két új a mai napig létező decentrum jött létre: egy Makkosházán és egy a Lugas utcában. (Tovább a cikkhez...)
2. hét (január 10. – január 16.) szerkesztés
A budapesti Kelenföldi autóbuszgarázs vagy Hamzsabégi úti autóbuszgarázs (hivatalos nevén Autóbusz és Trolibusz Főmérnökség, Kelenföldi Forgalmi Szolgálat) a Budapesti Közlekedési Zrt. 5 autóbuszgarázsának egyike. A 2009-ben 60 éves garázs a legrégebbi napjainkban is üzemelő budapesti autóbuszos járműtelep.
A szerelőcsarnokot 1949. január 1-jén adták át, amely építésekor – 1938 és 1941 között – a világ legnagyobb feszített héjszerkezetű csarnoka volt. Az 1997-ben ipari műemlékké nyilvánított épület építészeti tervét Padányi Gulyás Jenő, a statikai terveket Dr. Menyhárd István készítette. A csarnok fedését 82 méter fesztávolságú, vasbeton ívekre támaszkodó – elliptikus paraboloid alakú – héjmezők képezik.
A telepen végzik az ide tartozó Ikarus 260, Ikarus 280, Ikarus 405, Ikarus 412, Ikarus 415, Ikarus 435, valamint Volvo 7700A típusú autóbuszok tervezett és nem tervezett karbantartását, üzemanyagtöltését, ezen felül készletgazdálkodási és üzemfenntartási feladatokat látnak el. Míg megnyitásakor 102 autóbusznak adott otthont, napjainkban már mintegy 322 autóbusz tartozik a telephelyhez.
A Hamzsabégi út 55. szám alatt található járműtelep egyúttal az 1992-ben alapított BKV Fürst Autóbusz Szakszervezet székhelye. (Tovább a cikkhez…)
3. hét (január 17. – január 23.) szerkesztés
A Diósjenő–Romhány vasútvonal egy magyarországi vasúi mellékvonal, a MÁV 76-os menetrendi mezővel rendelkező vonala, amelyen ideiglenesen szünetel a személyforgalom a GKM 2007-es rendelete alapján. A vonalon sokáig egyetlen Bzmot motorkocsi közlekedett. A pálya állapota hanyag, és lassan bejárható. III. személy- és teherkategóriába tartozik. Jelenleg 40-10km/h a maximális sebesség rajta. Kérésre közlekednek vonatok, a tehervonatok mellett. Hozzá csatlakozik a Felsőpetényi Kisvasút, rakodó formájában Bánkon.
4. hét (január 24. – január 30.) szerkesztés
Debrecen tömegközlekedéséről az önkormányzati tulajdonú DKV Zrt. gondoskodik. A cég 2009. július 1-én vette át teljesen a város tömegközlekedésének üzemeltetését; eddig csak a villamos- és trolibuszüzemet működtette, míg az autóbuszközlekedésről a megye buszközlekedését ellátó Hajdú Volán gondoskodott. A DKV 1 villamos, 7 trolibusz és 52 autóbusz járatot üzemeltet Debrecenben, ezen kívül a Hajdú Volán 3 ingyenes CORA járatot üzemeltet a Cívis városban. A városban összesen 63 járat közlekedik a DKV és A Hajdú Volán társaságok által.
A debreceni közúti vasút története 1880-ban kezdődött, a város rendezési tervében ekkor bukkant fel először egy lóvontatású, keskeny nyomtávú vasút vonala. A rohamosan fejlődő város ezzel a vonallal kívánta megoldani a belső személy és teherforgalom elvezetését, elsősorban a mai Malompark közelében állt István Gőzmalomét. Hosszas tárgyalások után a város Lehmann Józseffel kötött szerződést a vonal megépítésére, melyen a személyforgalom a Pályaudvar és a Gyógyfürdő között 1884. október 2-án indult meg, gőzvontatás segítségével. Az időközben Debreczeni Helyi Vasút Rt. (DHV) nevet felvett cég kötelezettséget vállalt a Kisállomásra (mai Segner tér) vezető vonal kiépítésére is, de végül azt Balla Mihály építette meg, a Hatvan utcán keresztül, a Baromvásártérig (a mai Böszörményi úton) A vonal 1888. október 7-től üzemelt, lóvontatással.