Wilckens Henrik Dávid
Wilckens Henrik Dávid (Wolfenbüttel, 1763. november 14. – Selmecbánya, 1832. május 25.) a magyarországi erdészeti felsőoktatás megteremtője, a Selmeci Akadémia (a Soproni Egyetem jogelődje) egyik alapítója.
| Wilckens Henrik Dávid | |
| Született | 1763. november 14. Wolfenbüttel |
| Elhunyt | 1832. május 25. (68 évesen) Selmecbánya |
| Nemzetisége | német |
| Foglalkozása | a magyarországi erdészeti felsőoktatás megteremtője, pedagógus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
A braunschweigi hercegség pincemesterének fia 1763. november 14-én született Wolfenbüttelben. A helmstedti egyetem orvosi karán, a freinbergi bányászati akadémián és a göttingeni egyetemen végezte tanulmányait. Igazi polihisztori képzettségre tett szert: foglalkozott matematikával, kémiával, fizikával és földrajzzal, sőt még tudománytörténettel is. 1795–1799 között erdészeti tanár volt a türingiai Walterschausenben. Ezt megelőzően Saarbrückenben gyógyszerészként is dolgozott.
1808-ban került a Selmeci Akadémia akkor alapított Erdészeti Tanintézetének élére, ahol 1809-ben kezdte el oktató tevékenységét. Évtizedeken keresztül oktatta az Akadémián tanuló erdészeket és bányászokat.
A magyar erdészeti szakoktatás megalapítója Selmecbányán halt meg 1832. május 25-én.
Munkássága szerkesztés
Wilckenst tekinthetjük az erdészettudomány első professzorának Magyarországon. Az oktatás érdekében rügy-, lomb-, virág- és maggyűjteményeket állított össze. Fiziológiai és növénykórtani gyűjteményeket szerzett be, megtervezte a botanikus kert és a tanulmányi erdő létesítését. Ötkötetes erdészettana (Forstkunde) kéziratban maradt. A német nyelvű munka első kötetében az általános növénytannal, a másodikban az erdészeti növények ismertetésével, a harmadikban a természetes fatermesztéssel, a negyedikben az erdőhasználattal (benne mellékhasználatként, többek között a vadászattal), az ötödikben pedig mesterséges fatenyésztéssel foglalkozott. Előadásai az akadémián átfogták az erdészeti tudományok egészét: az erdészeti tervrajzok és térképek, az építészeti rajzok készítésén át a jogismeretig és a bányaácsolásig szinte mindent tanított. Wilckens egyébként Selmecbányát nem találta a legalkalmasabbnak az Erdészeti Tanintézet számára. Az intézmény mégis Selmecen maradt, s európai hírűvé fejlődött. Érdemei az erdészeti felsőoktatás megteremtésében elvitathatatlanok, és emiatt különösen fájó, hogy egyetlen korabeli, hiteles ábrázolás sem maradt fenn róla.
Leírásokból azonban ismerjük a tudós tanár egyéb érdemeit is. Azt például, hogy nemcsak a hallgatókkal, hanem az erdőben, fűrésztelepeken dolgozó munkásokkal is sokat törődött. „Többször járt el a felettes hatóságoknál az erdei munkások élet- és munkakörülményei javításának ügyében. (Még nagybetegen is kijárt a közeli erdőkbe, hogy intézkedései végrehajtását a helyszínen ellenőrizze.)”
Emlékezete szerkesztés
A selmecbányai evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra, de sírja már nem található meg. Azt az emlékoszlopot is ledöntötték a trianoni békeszerződés után, melyet 1912-ben állítottak tisztelői. 1958-ban a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem (később Nyugat-magyarországi Egyetem, majd Soproni Egyetem) botanikus kertjében állítottak tiszteletére emlékművet, egy egyszerű, durván megformált kőtömböt, melynek felirata latin és magyar nyelven méltatja munkásságát.
Művei szerkesztés
- Aufsätze mathematischen, physicalischen, chemischen Inhalts. Göttingen, 1790
- Ueber eine Ausserung einiger Physiker. Journal der Physik. 1791
- Beobachtung eines Nordlichts in Säulegenstalt. 1791
- Etwas aus der polnischen Gelehrtengeschichte. 1792
- Einige Bemerkungen über das unbrauchbare Glas. 1792
- Die Lehre von den entgegengesetzen Grössen, in einem neuen Gewande. 1800
- Die forstmännische Lehre von dem Oertlichen (Braunschweig, 1800)
- Die Bildung des Forstmannes. Braunschweig, 1801
- Die Anfangsgründe der natürlichen Holzzucht. Braunschweig, 1801
- Eine Ausserung über die Bildung des teutschen Forstmannes. Braunscheig, 1801
- Forstkunde, Schemnitz, 1824-1825
Források szerkesztés
- Csáky K. (2003): Híres selmecbányai tanárok. Lilium Aurum, Dunaszerdahely. p.:189-190
- Oroszi S. (1989): Magyar Agrártörténeti Életrajzok R-Zs. p.:645-648.
- Hiller I. (1983): Dr. H. D. Wilckens, az erdészettudomány első professzora Magyarországon. Erdészeti és Faipari Egyetem Tudományos Közleményei
- Bartha D. és Oroszi S. (1991): Selmec, Selmec, sáros Selmec… Vademecum erdészek számára. Erdészettörténeti Közlemények IV. Budapest-Sopron