Witold Pilecki

Witold Pilecki (Olonyec; oroszul: Олонец; finnül: Aunus; Olonyeci járás, Karélia, Oroszország, 1901. május 13. – Varsó, 1948. május 25.) a lengyel ellenállás hősi alakja, az egyetlen ismert fogoly, aki önként vállalta az auschwitzi rabságot, hogy ott felderítést végezzen és konspirációs szervezetet létesítsen. 1948-ban „merénylet előkészítése és a népi demokratikus Lengyel Népköztársaság elleni kémkedés” vádjával halálra ítélték és kivégezték.

Witold Pilecki
Witold Pilecki, a lengyel hadsereg lovassági alhadnagya, 1939 előtt
Született	1901. május 13. Olonyec
Meghalt	1948. május 25. (47 évesen) Varsó
Sírhely	Powązki temető
Állampolgársága	lengyel
Rendfokozata	alhadnagy hadnagy lovas kapitány ezredes
Csatái	első világháború lengyel–szovjet háború második világháború
Kitüntetései	Fehér Sas-rend Commander of the Order of Polonia Restituta Cross of Valour Auschwitz Cross Silver Cross of Merit Army of Central Lithuania Cross of Merit A függetlenség 10. évfordulója emlékérem (1928) War Medal 1918-1921 Cross of the Warsaw Uprising Order of the Star of Perseverance
Halál oka	execution by shooting
Iskolái	Vilniusi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Witold Pilecki témájú médiaállományokat.

Ifjúsága, családja

A Pilecki családot az 1863-as januári felkelésben való részvétel miatt telepítették ki Észak-Oroszországba. Nagyapja, Józef Pilecki hét évet töltött szibériai száműzetésben. Apja, Julian Pilecki a szentpétervári erdészeti tanulmányok után kapott állást Karéliában, és miután feleségül vette Ludwika Osiecimskát, Olonyecbe költöztek. Öt gyermekük született: Maria, Józef (ötéves korában meghalt), Witold, Wanda és Jerzy.

A család 1910-ben Vilniusba költözött, ahol Witold kereskedelmi iskolába járt. 1914-től a betiltott lengyel cserkészekhez (harcerekhez) tartozott.

1918-tól a lengyel hadseregben szolgált, 1919–1921 között részt vett a lengyel–szovjet háborúban: először Grodno védelmében, majd 1920. augusztus 5-től a 211-es ulánus ezred tagjaként a varsói ütközetben és Wilno visszavételében. Helytállásáért kétszer is megkapta a Krzyż Walecznych (Vitézek Érdemkereszje) elnevezésű kitüntetést.

Két háború között

Ahogy a harcok az 1921-es rigai békével lezárultak, befejezte középiskolai tanulmányait és ugyanebben az évben Wilnóban leérettségizett. Tiszthelyettesi vizsgát tett, később tiszti tanfolyamra járt. 1926-ban lovassági kadét, majd tartalékos alhadnagy. Emellett a Sukurcze községben lévő családi birtokon gazdálkodott és a helyi közélet aktív tagja volt.

1931. április 7-én feleségül vette Maria Ostrowskát (1906 – 2002. február 6.). Házasságukból két gyermekük született: Andrzej (1932. január 16.) és Zofia (1933. március 14.). 1938-ban ezüst érdemkeresztet kapott társadalmi tevékenységéért.

A második világháború kezdete

Az általános mozgósítás során 1939. augusztus 26-án hívták be tényleges szolgálatra és a 19. gyalogsági hadosztály kötelékében egy lovasszakasz parancsnokságával bízták meg. Ahogy a német támadás részlegesen megsemmisítette egységüket, Lwów, majd a román hídfő felé vonult vissza. Itt csatlakozott a Jan Włodarkiewicz őrnagy parancsnoksága alatt szerveződő 41. gyalogsági hadosztályhoz. A szeptemberi harcok során Pilecki alegysége 7 német harckocsit és 3 repülőgépet semmisített meg.

Szeptember 17-én a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékának megfelelően a szovjet hadsereg megkezdte a kelet-lengyelországi területek elfoglalását. Szeptember 22-re a hadosztály feloszlott és egységeinek többsége megadta magát.

Titkos szervezkedések

Pilecki Włodarkiewicz őrnaggyal Varsóba ment és 1939. november 9-én a két katona megalakította a megszállt Lengyelország első földalatti szervezetét, a Titkos Lengyel Hadsereget (Tajna Armia Polska, TAP). Pilecki törzsfőnökként, majd főszemlélőként olyan eredményesen szervezte a titkos működést, hogy tevékenységük Varsón kívül kiterjedt Közép-Lengyelország több nagyvárosára is (Siedlce, Radom, Lublin), és 1940-re már hozzávetőleg 8000 tagot számláltak (ezek fele rendelkezett lőfegyverrel). 1941–1942 fordulóján a TAP beolvadt a Fegyveres Harci Szövetségbe (Związek Walki Zbrojnej, ZWZ), későbbi, ismertebb nevén a Honi Hadseregbe (Armia Krajowa, AK).

945 nap Auschwitzban

Az auschwitzi gyűjtőtábor kettős elektromos kerítése

1940-ben Pilecki azzal a tervvel lépett felettesei elé, hogy bejut a németek által Auschwitz városban működtetett és szigorúan őrzött Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau elnevezésű objektumba és információt gyűjt a közvélemény által nem ismert tábor működéséről, továbbá ott belső, titkos ellenállási mozgalmat szervez. Elöljárói támogatták elképzelését és Tomasz Serafiński névvel hamis igazolványt kapott. 1940. szeptember 19-én egy varsói utcai razzia alkalmával hagyta, hogy a németek elfogják. Kétnapos kínvallatás után – több más fogollyal együtt – Auschwitzba szállították, ahol a karjára a 4859-es számot tetoválták. A táborban több csapatban (komando) is dolgozott és átvészelt egy tüdőgyulladást is. Közben megszervezte a Katonai Szervezetek Szövetségét (Związek Organizacji Wojskowej, ZOW), amelybe több kisebb ellenállási sejt is beolvadt. A ZOW célja a foglyok erkölcsi tartásának megerősítése, a külső információk elterjesztése, tagjainak élelem és ruházat juttatása, hírek kijuttatása és arra az esetre, ha a tábor ellen a Honi Hadsereg, deszantcsapatok, vagy az Angliában állomásozó 1. Független Lengyel Ejtőernyős Dandár egységei támadást indítanának, akkor ezt belülről támogassák.

A ZOW 1940 októberétől küldte jelentéseit Varsóba. 1941 márciusától a lengyel ellenállás a jelentéseket eljuttatta a brit kormánynak is. Ezek a dokumentumok jelentették a nyugati szövetséges hatalmak hírszerzése számára az alapvető forrásokat Auschwitzról. Azonban Pilecki hiába számított a külső rajtaütésre vagy támadásra – egy ilyen kivitelezését lehetetlennek tartották a megfontolt mérlegelők.

1941. november 11-én, tábori fogolyként Stefan (Grot) Rowecki tábornok hadnaggyá léptette elő.

Időközben a Gestapo fokozta a hajszát a ZOW tagjai után és több személyt elfogott, kivégzett. Pilecki elhatározta, hogy megszökik a táborból és személyesen győzi meg a Honi Hadsereg vezetőit arról, hogy a tábor megtámadása igenis mérlegelhető lehetőség. Amikor aztán 1943. április 26-án a tábor kerítésen kívül lévő pékségébe éjszakai műszakra osztották be, két társával együtt lefegyverezte az őrséget, elvette a németek papírjait, elvágta a telefonvonalat és megszökött.

Visszatérés: a varsói felkelés

Barikád a varsói felkelés idején zsákmányolt német harckocsival

A szökevények a vasúti vágányok mentén a Soła, majd a Visztula folyóig értek, ez utóbbin egy ott talált csónakkal keltek át. A kis-lengyelországi Alwernia nevű városkában a lelkésztől ennivalót és vezetőt kaptak. Útjukat Tyniec (ma Krakkó része), Wieliczka és Bochnia irányába folytatták, míg az utóbbi várostól 8 km-re fekvő Nowy Wiśniczben meg nem találták az igazi Tomasz Serafińskit. Itt léptek kapcsolatba a Honi Hadsereggel és előadták a tábor megtámadásának tervét. Ezt a Honi Hadsereg vezetése irreálisnak tartotta és elutasította.

1943. november 11-én lovassági századossá léptették elő.

1944-ben belépett a NIE nevű titkos antikommunista szervezetbe, amely a Honi Hadseregen belül a lehetséges szovjet megszállás elleni ellenállást készítette elő.

Az utolsó utcai harcok Varsóban 1944 szeptemberének végén

Amikor 1944. augusztus 1-jén kitört a varsói felkelés Pilecki a Honi Hadsereg Főparancsnokság Diverziós Vezetésénél (többek között a Hírszerző Dandárnál helyettes parancsnokként) szolgált. Először rangrejtve egyszerű közlegényként harcolt, később, amikor több tiszt elesett, felfedte magát, és elvállalta csapatának parancsnokságát. Varsó egyik erődített körzetét védték két héten át a szüntelen német támadással szemben. A felkelés elbukott, Pileckit elfogták és először a sziléziai Stalag VIII-B Lamsdorf (később: Stalag-344) (Lamsdorf ma Łambinowice), majd a Murnau am Staffelsee-i Oflag VII A Murnau elnevezésű hadifogolytáborba vitték. A hadifogolytáborból 1945. július 9-én szabadult. Nem sokkal később csatlakozott az Olaszországban állomásozó 2. Lengyel Hadtesthez és megírta Auschwitzról szóló monográfiáját.

Az új hatalom

Witold Pilecki bűnügyi felvételei a varsói mokotówi börtönben, 1947-ben

A lengyel emigráns kormány és a lengyel-szovjet kommunista vezetés közötti viszony egyre jobban megromlott. Władysław Anders tábornok, a 2. Lengyel Hadtest (a legnagyobb nyugaton állomásozó lengyel haderő) parancsnoka felkérte Pileckit, hogy térjen vissza Lengyelországba, és tájékoztassa őt a kialakult helyzetről.

Pilecki új személyazonosságot vett fel, 1945 októberében Lengyelországba utazott, és kiépítette hírszerző hálózatát. 1946 tavaszára azonban a lengyel emigráns kormány reménytelennek ítélte a politikai helyzetet Lengyelország szabadságának visszaállítására, és utasította a még aktívan küzdő harcosait, hogy térjenek vissza a civil életbe vagy szökjenek nyugatra. 1946 júliusában értesítették Pileckit arról, hogy valószínűleg dekonspirálták, és az ország elhagyására utasították. Ezt Pilecki visszautasította. 1947 áprilisában bizonyítékokat kezdett gyűjteni a szovjet atrocitásokról, és lengyelek (főként a Honi Hadsereg és a 2. Lengyel Hadtest katonáinak) bebörtönzéséről az NKVD táboraiba, kivégzéséről, szibériai munkatáborokba hurcolásáról.

1947. május 8-án tartóztatta le a kommunista állambiztonsági szolgálat (Urząd Bezpieczeństwa, UB). Az ellene folyó nyomozást Roman Romkowski ezredes vezette. Többször megkínozták, ennek ellenére Pilecki nem fedte fel társait.

A vád és a büntetés

Pilecki százados a vádlottak padján 1948 márciusában

1948. március 3-án a varsói Körzeti Katonai Bíróság előtt kezdődött az úgynevezett Witold-csoport pere. Ellene tanúskodott a későbbi lengyel miniszterelnök, Józef Cyrankiewicz, maga is auschwitzi túlélő. Az ügyész – Czesław Łapiński őrnagy – vádiratában tiltott határátlépés, közokirat-hamisítás, hadkötelezettség megsértése, visszaélés lőfegyverrel, kémkedés és merénylet előkészületének bűntettével vádolta.

A büntető tanács elnöke Jan Hryckowian alezredes, tagja Józef Badecki százados volt.

Pileckit 1948. május 15-én golyó általi halálra ítélték. A védő, Pilecki felesége és Pilecki auschwitzi barátai Bolesław Bierut köztársasági elnökhöz kegyelmi kérvényt nyújtottak be. A köztársasági elnök a kegyelmi kérvényt elutasította.

1948. május 25-én végezték ki, utolsó szavai: „Éljen a szabad Lengyelország!” Pilecki elhantolásának helye máig ismeretlen.

1989-ig a Lengyel Népköztársaságban valamennyi Pileckivel kapcsolatos adatot szigorúan cenzúráztak.

Rehabilitáció és utóélet

Powązki Katonai Temető, Kwatera na Łączce

A lengyel Fehér Sas Érdemrend

1990-ben a Katonai Főügyészség a Pilecki elleni per felülvizsgálatát kezdeményezte. Az ítéletet 1990. október 1-jén semmisítették meg. Szimbolikus sírja a varsói Powązki katonai temető Kwatera na Łączce emlékfalában van.

2006. július 30-án, a varsói felkelés 62. évfordulójára rendezett ünnepségek keretében Lech Kaczyński köztársasági elnök Pileckit posztumusz a Fehér Sas Érdemrenddel tüntette ki.

Források

• Witold Pilecki jelentése (angol nyelven)
• Witold Pilecki lovassági kapitány meggyilkolása
• További jelentések Pileckitől Archiválva 2010. február 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Andrzej M. Kobos, Witold Pilecki a XX. század poklában, Zwoje 5 (9), 1998
• Witold Pilecki életrajza
• Józef Garlinski, A lengyel földalatti mozgalom és az auschwitzi koncentrációs tábor, 2003
• Epizódok Auschwitzból: A Witold-jelentés Archiválva 2013. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben

További szakirodalom, feldolgozások

• Jack Fairweather: Az önkéntes, Szeged, Maxim Kiadó, 2022 (a téma teljes körű brit feldolgozása, eredetiben: The Volunteer, 2019)
• Nem hittek a politikusok a holokausztot leleplező lengyel tisztnek (Múlt-Kor, 2009. a Times Online nyomán)
• Jóvátételt követel apja kivégzéséért az auschwitzi haláltábor hősének fia = Origó, 2022.)