Wikipédia

Wrabel Sándor

(1926–1992) magyar festő és grafikus

Wrabel Sándor [2] (Budapest, 1926. június 28. – Budapest, 1992. június 25.) magyar festőművész, grafikus, „az 1956-os forradalom festője”.[3]

Wrabel Sándor
Született1926. június 28.[1]
Budapest
Elhunyt1992. június 25. (65 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
SírhelyeÓbudai temető (III-1-0-71/72)
A Wikimédia Commons tartalmaz Wrabel Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Wrabel Sándor emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest, III. ker., Géza u. 13.)

Életútja szerkesztés

Német nemzetiségű családból származott.[4] A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Pór Bertalantól tanult rajzot és festészetet, Kisfaludi Strobl Zsigmondtól pedig szobrászatot. Festői pályája 1954-től indult. Műveit a realisztikus ábrázolás jellemezte. Rajongásig szerette a természetet, kedvelt témái közé tartoztak az erdőképek (szívesen festett Békásmegyer környéki helyeket), tájképei mellett egyre jelentősebb szerepet kapott a vadon élő állatvilág, különösképpen a ragadozó madarak művészi megjelenítése. Jobb megismerésük érdekében vadgazdálkodási tanfolyamot is végzett, ahol a vadmadárral való foglalkozás szenvedélyén túl elsősorban a mozgás dinamikája, a madarak anatómiája, etológiája érdekelte.[5] Kedvenc hobbijává vált a solymászat: a Magyar Solymász Egyesület aktív tagja lett.

Életébe, pályája alakulásába minduntalan beleszólt a 20. század történelme. 1945-ben az oroszok pisztolyt találtak nála, amiért kényszermunkatáborba vitték a Szovjetunióba, ahonnan csak 1948-ban szabadult.[6] Az 1956-os forradalom nagy hatással volt rá, annak bukása után grafikai sorozatot készített e témában, majd festményeken jelenítette meg élményeit.[7] Forradalom című képének reprintje 1965-ben bekerült Artner Tivadar Évezredek művészete című könyvébe, amiért az első kiadást visszavonták a boltokból, a második kiadásból pedig a művet kihagyták.[6] A forradalom tragédiáját ábrázoló ciklusa, valamint Radnóti Miklós halálára című, a költő halálát elementáris erővel bemutató festménye miatt folyamatosan zaklatták, megbízáshoz nem jutott, kiállítani nem engedték, perifériára szorították, még művésztársainak egy része is elfordult tőle. Solymász barátai segítették megalapozni nemzetközi karrierjét; munkáiból színes albumot készítettek, amit a külföldi vadászokkal nyugatra juttattak.[8]

Az 1960-as évek első felében képzőművészeti szakkört vezetett Csillaghegyen, ám a hatóságok továbbra is szemmel tartották, zaklatták.[9]

A zaklatott életű művész magánélete végül normalizálódott, házasságot kötött Dr. Gulla Etelka jogásszal, 1966-ban megszületett fiuk: Alexander György.

Nehezen, de sikerült kijutnia külföldre. Felesége közbenjárására és a Magyar Vadászok Országos Szövetségének támogatásával útlevelet kapott, hogy Olaszországba utazva régi mesterek műveit tanulmányozza.[10] Az útlevél megadásával a hatalom arra számított, hogy külföldön marad, ő azonban hazatért.[6] Többször egy évet töltött Milánóban, kiállított alkotásait rendre díjazták, az ottani tudományegyetemen pedig ledoktorált.[11]

1978-ban, miután a békásmegyeri lakótelep építése miatt a család lakhelyéül szolgáló vadászházat lebontották, Pomázra költözött, később, visszatérve a fővárosba, Csillaghegyen élt 1992-ben bekövetkezett haláláig.

Művészete szerkesztés

Mivel művészetében tántoríthatatlanul ragaszkodott az igazság kimondásához, sorsa az lett, hogy mellőzték, így művei jelentőségét kora nem fedezhette fel, s ez visszahatott művészetére. A kezdeti harmonikus, realisztikus természetábrázolásait zaklatott, megrázó hatású kompozíciók váltották fel. Szürrealisztikus festői megoldásai élettapasztalatait tükrözték: az élet-halál harcukat vívó állatok drámáján keresztül saját sorstragédiáját vetítette ki. Az emberi szenvedést ábrázoló munkáin gyakran alkalmazta a festészet legnagyobb mestereinek kompozícióit, például a keresztre feszítés-jeleneteket. Egy olasz méltatója, Galileo Gentile rembrandti vonásokat fedezett fel karakterében, rokonságát Goya életművével pedig még szembetűnőbbnek találta.[12]

Alkotásai külföldön is ismertek, művei megtalálhatók Belgium, Brazília, Kolumbia, Paraguay, Norvégia és Svédország közgyűjteményeiben.

Elismerése szerkesztés

 
Wrabel Sándor sírja az óbudai temetőben.

Hazánkban, élete során, nem részesült hivatalos elismerésben. 2003-ban Pomáz városa az 1956-os forradalom és szabadságharc 47. évfordulója alkalmából – „a településsel kapcsolatos munkásságáért” – Pomáz díszpolgára posztumusz címmel tüntette ki. Békásmegyer–Ófalu közösségi háza, a Szent József Ház, egyik termét róla nevezte el.

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság az óbudai temetőben található sírját 2011-ben a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[13]

Óbuda-Békásmegyer önkormányzata 2013-ban kezdeményezte egy közterület nevének megváltoztatását Wrabel Sándor utcára.[14]

Kiállítások szerkesztés

  • 1961 – „Dolgozó emberek között”, Ernst Múzeum, Budapest (válogatott csoportos kiállítás)
  • 1965 – Collettiva dei pittori ungheresi, G. Rotunda, Milánó, Bertinoro, Nápoly[15]
  • 1966 – Nemzetközi Vásár, Milánó (Dokumentum- és Tévéfilmek Nemzetközi Börzéje)
  • 1967 – Nemzetközi Vásár, Milánó (válogatott csoportos kiállítás)
  • 1968 – Nemzetközi Vásár, Milánó (válogatott csoportos kiállítás)
  • 1991 – Csepel Galéria, Budapest (leporello)
  • 1995 – MDF Székház, Óbuda (emlékkiállítás)
  • 1999 – Vadászati napok, Nagymaros
  • 2004 – Magyarok Háza (MVSZ), Budapest. (Magyar zsoltárok)
  • 2004 – Testvérmúzsák Galéria (Teleki-Wattay Művészeti Iskola), Pomáz (emlékkiállítás)
  • 2005 – Keresztény Múzeum, Esztergom (emlékkiállítás)
  • 2008 – Postamúzeum, Budapest (Vallomások – posztumusz kiállítás)
  • 2011 – Csillaghegyi Pincegaléria, Budapest
  • 2012 – Békásmegyeri Szent József Ház, Budapest (emlékkiállítás)
  • 2012 – Óbudai Kulturális Központ (San Marco Galéria), Budapest (emlékkiállítás)
  • 2014 – Magyarországi Németek Háza, Budapest (emlékkiállítás)

Díjak, elismerések szerkesztés

  • 1965 – Pro Bertinoro kitüntetés [16]
  • 1965 – ezüstérem – Nemzetközi Vásár, Milánó
  • 1965 – aranyérem – Nemzetközi Vásár, Milánó
  • 1967 – az olasz Minisztertanács kitüntető oklevele
  • 1975 – a római Francia-Olasz Intézet díja.
  • 2003 – Pomáz díszpolgára cím (posztumusz)
  • 2006 – '56-os Emlékérem, Csepeli ’56-os Emlékbizottság (posztumusz) [17]

Irodalom szerkesztés

  • Bajor Nagy Ernő: Tehetség - Talonban. Szabad Föld, XX. évf. 32. sz. (1964. augusztus 9.)
  • Beregszászi György: A természet festője. Nimród, X. évf. 8. sz. (1978. augusztus)
  • Dr. Losonci Miklós: Magyar Golgota: (bev. tan.). Budapest: Csepel Galéria. 1991.  
  • Nagy Ferenc: Egy reneszánsz ember hányattatásai. Módszertani Szemle, (1993. január)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Sándor Wrábel, https://www.degruyter.com/view/AKL/_00519422
  2. ↑ Több forrásban is fonetikus átírásban, Wrábel Sándor néven említik.
  3. ↑ E címen tettek állampolgári javaslatot Magyar Örökség díjban történő posztumusz elismerésére. Lásd: MAGYAR ÖRÖKSÉG: Állampolgári javaslatok listája. magyarorokseg.hu. Budapest: Magyar Örökség Díj (Hozzáférés: 2014. november 5.) (PDF) arch
  4. ↑ Wrabel-képek a Magyarországi Németek Házában
  5. ↑ Beregszászi 1995, 122. o.
  6. ↑ a b c Zászlós Levente 2004
  7. ↑ Főbb darabjainak címe: Magyar golgota, Akasztás, Forradalom, Kivégzés.
  8. ↑ Bogyai 2010
  9. ↑ Bogyai 2010 „Sokszor mesélt életéről, hogy mindig vonzódott a ragadozó madarak iránt, s tudását szívesen osztotta meg másokkal. Ez számára súlyos következményekkel járt. A röpképeket falra festve magyarázta a fiataloknak. A rendszer éber őrei ezeket a rajzokat fasiszta jelképeknek vélték, Sanyit bevitték és összeverték.”
  10. ↑ Beregszászi 1995, 124. o.
  11. ↑ Keresztény Múzeumbeli emlékkiállítás 2010
  12. ↑ Kortárs magyar művészeti lexikon.
  13. ↑ A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a 2011. március 23-án tartott soros ülésén, a 24/2011. számú határozatával nyilvánította "B" kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé a festő sírját (Óbudai temető, III. körönd, 1. sor, 71/72. sírhely).
  14. ↑ A kerületi önkormányzat képviselő-testülete 303/2013.(IV.25.) számú határozatával egyhangú szavazással határozott arról, hogy kezdeményezi a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlésénél a 62271. közterület elnevezésének megváltoztatását Wrabel Sándor utcára.
  15. ↑ [A vándorkiállítás keretében Wrabel Sándor mellett bemutatkozott még P. Bak János, Blaski János és Fáy Győző.
  16. ↑ Fáy Győzővel közösen nyerte el az olaszországi Bertinoro városának elismerését.
  17. ↑ Csepel, LVIII. évf. 39. szám 5. o.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Wrabel_Sándor&oldid=26756878”