Xerxész (opera)
A Xerxész, azaz Serse Georg Friedrich Händel 1738-ban írt, háromfelvonásos, olasz nyelvű operája, amelynek szövegkönyvét Silvio Stampiglia nyomán ismeretlen szerző írta. Az operát 1738-ban mutatták be a londoni King’s Theatre-ben. Az operában hangzik fel Händel leghíresebb operaáriája, az Ombra mai fù, de Largo néven is szokták említeni. Magyarországon gyakrabban használják az opera Xerxész címét, de az eredeti olasz címe Serse.
| Xerxész | |
| |
 | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Alapmű | Xerse |
| Zene | Georg Friedrich Händel |
| Dalszöveg | Nicolò Minato |
| Felvonások száma | 3 felvonás |
| Főbb bemutatók | 1738. április 15. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Xerxész témájú médiaállományokat. | |
A mű keletkezése szerkesztés
A londoni Nemesség Operája 1737-ben megszűnt, és ezzel Händel megszabadult a számára nagy gondot okozó rivális társulattól. A súlyos anyagi gondokkal küzdő zeneszerzőnek életszükséglet volt egy új, sikeres opera bemutatása. Visszaköltözött felszabadult régi színházába, a Haymarketen fekvő King’s Theatre-be. Az 1737–38-as szezonban első bemutatója a Faramondo lett volna, de II. György király felesége, Karolina elhunyt, és emiatt csak 1738 január 3-án nyithatta meg a színházat (közben még a gyászzenét is megírta). A Faramondo nehezen érthető opera volt, gyakorlatilag megbukott. Ezért újabb bemutatóra volt szükség. A Sersét Händel 1737 vége felé kezdte írni. Az első felvonással december 26. és január 9. között készült el, a második január 25-én-én, a harmadik pedig február 6-án, végül az utolsó simításokat február 14-ére végezte el. A Serse története Silvio Stampiglia egy korábbi, azonos című operáján alapult, de a librettista személye ismeretlen. A mese i. e. 480 körül játszódik, és távolról kötődik I. Xerxész perzsa király életéhez.
Szereplők szerkesztés
| Szereplő | Hangfekvés | A bemutató énekese |
|---|---|---|
| Xerxész (Serse), perzsa király | mezzoszoprán, kontraalt vagy kontratenor (eredetileg kasztrált mezzoszoprán) |
Caffarelli (Gaetano Majorano) |
| Arsamene, Serse fivére | mezzoszoprán | Maria Antonia Marchesini |
| Amastre, Serse jegyese | kontraalt | Antonia Merighi |
| Romilda, Arsamene szerelme | szoprán | Elisabeth Duparc |
| Atalanta, Romilda húga | szoprán | Margherita Chimenti |
| Ariodate, Romilda és Atalanta apja | basszus | Antonio Montagnana |
| Elviro, Arsamene szolgája | basszus | Antonio Lottini |
Cselekmény szerkesztés
Első felvonás szerkesztés
Xerxész (Serse) perzsa király kedvenc platánfája árnyékában hűsöl, amikor megjelenik Arsamene, a testvére, aki Romildát, a kedvesét keresi. Xerxész is felfigyel a lány távolból érkező hangjára, és felébreszti az érdeklődését iránta – hiába bizonygatja a fivére, hogy a lány alacsony származású, ezért nem is érdemes a figyelmére. Arsamene felkeresi Romildát, és elmondja neki a király tervét. A történetet hallja Atalanta, Romilda húga is, aki örül a fejleménynek, mert titokban ő is szerelmes Arsamenébe. Xerxész feleségül akarja venni Romildát, Arsamene mindhiába tiltakozik, sőt a király még száműzi is testvérét. Ekkor Amastre, Xerxész jegyese lép akcióba: férfinak öltözve próbálja kideríteni a fejleményeket.
Második felvonás szerkesztés
Arsamene szolgájával, a virágárusnak öltözött Elviróval szerelmeslevelet küld Romildának, ami azonban Atalantához kerül. Ezt a lány megmutatja Xerxésznek, és azt mondja, hogy Arsamene a levelet neki írta. Xerxész örül ennek, és össze akarja boronálni Atalantát és Arsamenét. Emellett a levelet megmutatja Romildának, mint Arsamene hűtlensége bizonyítékát. A lány nem hisz neki, ezért Xerxész erőszakhoz folyamodna, de a férfinak öltözött Amastre segítséget ajánl a lány számára a király ellenében.
Harmadik felvonás szerkesztés
Romilda számon kéri Atalantán, miért állította a leveléről, hogy az neki szólt. A válasz szerint ez azért történt, hogy ezzel is védje Romildát Xerxésztől. Xerxész eközben álruhát ölt, és saját hírnökeként közli Romilda apjával, Ariodatével, hogy a király másnap feleségül veszi a lányát. Arsemene azonban megtudva ezt, az apa segítségével azonnal házasságot köt Romildával. Az esküvőjére érkező Xerxész dühében elfogató parancsot ad ki Ariodate ellen. Amastre, Xerxész jegyese öngyilkossággal fenyegetőzik, mire a király egy kardot ad neki, hogy adja át Arsamenének azzal a királyi paranccsal, hogy ölje meg feleségét. Amastre át is veszi a kardot, ám azt Xerxész ellen fordítja. A király bűnbánatot tanúsít, áldását adja fivére házasságára és feleségül kéri Amastrét.
A mű színpadra állítása szerkesztés
A Serse 1738. február közepére készült el. Bemutatójára Händel régi színházában, a King’s Theatre-ben került sor 1738. április 15-én. Händel nagy várakozással tekintett a bemutató elé, de csalatkoznia kellett, az opera megbukott. Ezt követően ez a Händel-opera is elfelejtődött mintegy kétszáz évre, csak a 20. század-eleji nagy Händel-reneszánsz idején mutatta be Oscar Hagen 1924. július 5-én, Göttingenben, majd 1926-ban 15 német városban legalább kilencvenszer játszották el. Ezzel elindult az opera világsikere. A Serse a Giulio Cesaréval együtt a legnépszerűbb Händel-operák közé tartozik. A sajátos hangvételű cselekmény nagy lehetőségeket kínál az operarendezők számára, ezért napjainkban is számos operatársulat repertoárján szerepel. 2009 tavaszán a Budapesti Operaház is műsorára tűzte, Kovalik Balázs rendezésében. 2017 májusában pedig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Zeneművészeti Intézetének hallgatói adták elő a pécsi Kodály Központban, Hábetler András rendezésében.
A zenéről szerkesztés
A Serse rendkívül hosszú opera: eredeti előadása több mint három órát vett igénybe. A korabeli közönség nem is fogadta kegyeibe, a divat ugyanis megváltozott, eljárt az idő a bonyolult meséjű, nehezen követhető antik témák fölött. Nem véletlen, hogy két olyan szatirikus opera is született abban az időben, amelyek a Händel nevével (is) fémjelzett olasz operastílust figurázta ki: a Koldusopera (Gay) és A wantley-i sárkány. Pedig ebben az operában hangzik fel az egész operairodalom egyik legszebb áriája, a Xerxész által énekelt Ombra mai fù, vagy Largo (ami valójában larghetto). Emellett az opera igen változatos: megtalálhatók benne a bravúros da capo áriák (például a Più che penso, vagy a Crude furie) és szellemes színpadi jelenetek váltogatják egymást (például a Gran pena e gelosia, amit Xerxész és Amastre énekel úgy, hogy nem sejtik, hogy a másik is jelen van, gondolataik mégis összecsengenek). A komoly téma mellett megjelenik az irónia, sőt a vaskos komikum is.
A händeli zenekar összetétele és létszáma mai szemmel meglehetősen szerénynek tűnik: két fuvola, két oboa, két kürt, trombita, három hegedű, mélyhegedű és basso continuo. A zenekar mellett szoprán, alt, tenor és basszus összetételű kórus működik közre.
Az opera áriái és más számai szerkesztés
A bevezető recitativo (Frondi tenere) és az Ombra mai fù Enrico Caruso előadásában.
- Nyitány
|
|
|
Hangfelvételek szerkesztés
- Serse – Anne Sofie von Otter, Atalanta – Sandrine Piau, Romilda – Elizabeth Norberg-Schulz , Arsamene – Lawrence Zazzo, Amastris – Silvia Tro Santafe, Elviro – Antonio Abete. Közreműködik: a Chœurs et Orchestre des Arts Florissants, vezényel: William Christie. Kiadó: 2010 Virgin, 6407082. 3 CD
- Xerxész – Ann Murray, Atalanta – Lesley Garrett, Romilda – Valerie Masterson, Arsamene – Christopher Robson, Amastris – Jean Rigby, Ariodate – Rodney Macann, Elviro – Christopher Booth-Jones. Közreműködik: az English National Opera zenekara, vezényel: Charles Mackerras. A felvétel helye és ideje: English National Opera, 1988. Kiadó: Arthaus Musik, 100077. DVD
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Serse című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Budapest: Park Könyvkiadó. 2009. 67–68. o. ISBN 9789635308545
- Winton Dean: Handel's operas, 1726-1741. Woodbridge, Rochester: Boydell Press. 2006. ISBN 1843832682
- Winton Dean: Handel's Serse. In Opera and the Enlightenment. Ed. Thomas Bauman, Marita Petzold McClymonds. (hely nélkül): Cambridge University Press. 1995. 135–167. o. ISBN 0521461723
- George Frideric Handel Opéras – HWV 40: Serse. infopuq.uquebec.ca. [2008. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 14.)
