A xylorimba (más néven xylo-marimba vagy marimba-xylofon) egy hangolt ütőhangszer, mely egy kiterjesztett hangfekvésű xilofonra hasonlít (és nem a xilofonnak a marimbával való keverékére, mint ahogyan azt a neve sugallja).

Hangterjedelme szerkesztés

A xilofonhoz és a marimbához hasonlóan a xylorimba is rendezett sorrendű, fektetett farudakból felépülő hangszer, így a hangsor kinézetre egy mai zongora billentyűzethez hasonlítható, mely elég széles skálájú ahhoz, hogy a marimba mély hangjait és a xilofon legmagasabb hangjait is magába foglalja. A xylorimba mély hangjai azonban a xilofon hangjára emlékeztetnek, nem pedig a marimbáéra. Ez azért van, mert a farudak – a marimbáétól eltérően – vastagabbak és keskenyebbek. A xilofon és a marimba farúdjai eltérően vannak kialakítva, hogy ezáltal más felhangokat emeljenek ki.

A modern xylorimba hangterjedelme általában öt oktávnyi, mely c'-től egy oktávval lejjebb kezdődik és négy oktávval fölé tart (c-től c5-ig). Transzponált hangszer, mivel a xylorimbára írt művek egy oktávval mélyebbek, mint ahogyan hallatszódnak.

Zeneszerzők szerkesztés

A xylorimbát sok 20. századi zeneszerző tévesztette össze más hangolt idiofon ütőhangszerrel, mint például Alban Berg, Pierre Boulez és Olivier Messiaen a négy oktávos xilofonnal. Műveik a C4-től C8-ig tartó, négy oktávos, ma már elfogadott koncert xilofonra íródtak.

Említést érdemel azonban, hogy Pierre Boulez Pli selon pli című művét két valódi (tehát egyenként öt oktávos) xylorimbára komponálta.

Kompozíciók xylorimbára szerkesztés

(mind a négy- és öt oktávos hangszerekre)