Zafírgyurgyalag
A zafírgyurgyalag vagy bíborhátú gyurgyalag (Merops muelleri) a madarak osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjéhez, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjához tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Merops muelleri (Cassin, 1857) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zafírgyurgyalag témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zafírgyurgyalag témájú médiaállományokat és Zafírgyurgyalag témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt John Cassin amerikai ornitológus írta le 1857-ben, a Meropiscus nembe Meropiscus Mülleri néven.[3]
Alfajai szerkesztés
- Merops muelleri mentalis[2] Cabanis, 1889 vagy Merops mentalis[1]
- Merops muelleri muelleri (Cassin, 1857)[2]
Előfordulása szerkesztés
Közép-Afrikában, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Ghána és Kenya területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 19 centiméter, testtömege 24–33 gramm.[3]
Életmódja szerkesztés
Rovarokkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
- ↑ a b c A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 21.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
