Zalaháshágy
Zalaháshágy község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban.
| Zalaháshágy | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Zala | ||
| Járás | Zalaegerszegi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Horváth Gyula (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8997 | ||
| Körzethívószám | 92 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 362 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 30,01 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 12,13 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 53′ 13″, k. h. 16° 37′ 49″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 13″, k. h. 16° 37′ 49″ | |||
 Zalaháshágy
Pozíció Zala vármegye térképén
| |||
| Zalaháshágy weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaháshágy témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Fekvése szerkesztés
A község a Zalai-dombságban található, Zalaegerszegtől 21 kilométerre északnyugatra. A településen a Zalacsébtől a 76-os főútig vezető 7412-es út húzódik keresztül.
Megközelíthető a 86-os főút felől is, a 7413-as úton, Rimánynál körülbelül 2 kilométeres délkeleti letéréssel.
Korábban vasúton is megközelíthető volt, a Körmend–Zalalövő-vasútvonalon (Zalaháshágy–Szőce vasútállomás), de itt 2009 végén megszűnt a forgalom.
A tájra jellemzőek az észak-déli irányú patakvölgyek, amelyek a földtörténeti újkorban szabdalták föl a zalai dombvidéket.
Története szerkesztés
Nevét 1296-ban említették először, majd 1328-ban „villa-Hasagh" alakban fordult elő. A falu egyes vélemények szerint a környéken levő sok hársfákról kapta elnevezését. A más vélemények szerint nevét a Hashagyi családról is nyerhette.
A település már az Árpád-korban központi hely volt, melyre bizonyság az ebben a korban épült temploma is, melyet az idők során többször átépítettek és renováltak. Árpád-kori temploma egy ideig a protestánsoké volt, de később visszavették tőlük. 1736-ban restaurálni kellett. A templom 400 személyes, kórusa fából van, harangja külön haranglábon áll.
A török időkben is lakott hely maradt, annak ellenére, hogy a török katonai mozgások útjába esett. A falu a Perneszy család birtoka volt. 1790-ben a Bessenyei család birtoka lett. A falu előbb a salomvári anyakönyvi kerülethez tartozott, majd 1924 után a vaspöri kerülethez került.
Vályi András az 1700-as évek végén írta a településről:
"Magyar falu Zala Vármegyében. Földes Ura Báró Senyéi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lövőhöz 1 mértföldnyire, határja homokos, és a vízmosások között sovány".
Közélete szerkesztés
Polgármesterei szerkesztés
- 1990–1994: Bicsák Lajos (független)[3]
- 1994–1998: Dr. Salamon Tibor (független)[4]
- 1998–2002: Dr. Salamon Tibor (független)[5]
- 2002–2006: Dr. Salamon Tibor (független)[6]
- 2006–2010: Büki József (független)[7]
- 2010–2014: Büki József (független)[8]
- 2014–2019: Büki József (független)[9]
- 2019-től: Horváth Gyula (független)[1]
Népesség szerkesztés
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 371 | 379 | 365 | 339 | 361 | 362 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 99,1%. A lakosok 84,7%-a római katolikusnak, 2,26% reformátusnak, 2,8% evangélikusnak, 1,13% felekezeten kívülinek vallotta magát (7% nem nyilatkozott).[10]
Nevezetességei szerkesztés
A falu nevezetessége a 12. századi templom, illetve abban egy honfoglalás utáni időkből származó, sárkányos-állatfigurás félköríves timpanon, mely egykor a déli kaput díszíthette. Ilyen sárkányküzdelmes kőfaragást nagyon keveset ismerünk Nyugat-Eurázsiában. Szemben álló sárkányok viadalát láthatjuk a Bécsben őrzött honfoglalás kori szablyán is. Két sárkányfigura áll az életfa alatt, egymással szemközt Sopron Szent Jakab kápolnájának nyugati kapuja fölött is.
Híres emberek szerkesztés
- Itt élt Stevanecz Antal író
Irodalom szerkesztés
- Adorján Imre: Hold és sárkány. Adalékok Árpád.kori állatalakos faragványaink közel-keleti párhuzamaihoz. Művészet, XXVI. 8. sz. 24-29. old.
- Aradi N. (főszerk.) (ész. n.): A művészet története Magyarországon, Gondolat Kiadó, Budapest
- Bérczi Szaniszló, Bérczi Zsófia, Bérczi Katalin: Román kori templomkapuk: régi és új műveltség egymásrarétegződése a román kori templomok épületszobrászatában, kapukon és oszlopokon, TKTE, Piremon, 1997.
- Dercsényi D. (1972): Román kori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest
- Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
- ↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
- ↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
- ↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
- ↑ Zalaháshágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
Külső hivatkozások szerkesztés
