Zond–4

Zond–4 (oroszul: Зонд–4) holdrepülésre szánt szovjet Szojuz 7K–L1 űrhajó, melyet a Zond-program keretében személyzet nélkül indítottak.

Zond–4
A Szojuz 7K–L1 rajza
Ország	Szovjetunió
Küldetés típusa	Szojuz 7K–L1
Küldetés
Indítás dátuma	1968. március 2.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Proton–K
Az űrszonda
Tömeg	5140 kg

Küldetés

Feladata a Szojuz 7K–L1 új űrhajó fedélzeti rendszereinek működési ellenőrzése űrkörülmények között. Az emberrel végrehajtott holdrepülés előkészítését szolgálta. A két prototípus, majd a Szojuz 7K–L1 két sikertelen indítása után a Zond–4 volt az űrhajó első sikeres repülése.

Jellemzői

1968. március 2-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Proton hordozórakétával (UR-500K) indították Föld körüli parkolópályára. Hajtóművének beindításával, pályamódosítással a második kozmikus sebességet elérve indult a Hold felé. Pályaadatai segítették, hogy a Hold gravitációs hatását felhasználja visszatérésre. Az orbitális egység parkolópályája 88,41 perces, 51.53 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 192 kilométer, apogeuma 205 kilométer volt. Az alapműszereken túl protondetektorokat és a rádiókapcsolat ellenőrzését elősegítő, különböző frekvenciatartományokban működő egységet szereltek fel.

1968. március 9-én visszatérve a Föld légkörébe, egy vezérlőhiba miatt a Guineai-öböl felett 10 kilométer magasságban megsemmisítették.

Technikai adatok

• Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította.
• Tömege 5140 kilogramm, hossza 4,5 méter, átmérője 2,72-2,2 méter. A hengeres testhez kapcsolódó napelemeinek fesztávolsága 10 méter.
• Fő részei a visszatérő kabin és a műszaki egység.
  • A visszatérő kabin tartalma: rádió-vevőberendezés, akkumulátorok, hőszabályozó rendszer, tudományos műszerek, a kísérleti állatok és növények tartályai, nagy felbontóképességű fotóberendezés.
  • A műszaki egység tartalma: vezérmű, a telemetriai, az energiaellátó és az orientációs rendszer, a korrekciós és fékező hajtóművek, a hőszabályozás elemei, külső felületén a napelemek és a parabolaantenna.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Bitó János – Sinka József – Utak a kozmoszba – 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó

Elődje: Zond–3

Zond sorozat 1964–1970

Utódja: Zond–5