Zsámbokrét
Zsámbokrét (szlovákul Žabokreky) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban.
| Zsámbokrét (Žabokreky) | |
 | |
| Zsámbokrét - utcarészlet | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Turócszentmártoni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1282 |
| Polgármester | Zuzana Valocká |
| Irányítószám | 038 40 |
| Körzethívószám | 043 |
| Forgalmi rendszám | MT |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1206 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 224 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 428 m |
| Terület | 5,23 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 01′ 28″, k. h. 18° 55′ 28″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 28″, k. h. 18° 55′ 28″ | |
| Zsámbokrét weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsámbokrét témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Turócszentmártontól 7 km-re délre fekszik.
Története szerkesztés
A község területe már a kora középkorban lakott volt, erre utalnak a határában található 9.-10. századi templomnak, valamint a Mohylka dűlőben talált 7.-9. századi fegyverek maradványai.
Zsámbokrétet 1282-ben „Villa Zabokrek” alakban említik először. 1287-ben „Sabakerek”, 1291-ben „Sabakereky”, 1292-ben „Sabochret”, 1315-ben „Sabacrep”, 1323-ban „Zabokrek” néven találjuk. Ekkor Biter fia Péter birtoka, majd a Neczpáli családé, 1396-tól a 19. századig a Just családé. 1456-ban „Sambokrek”, 1564-ben „Zambokreth” néven szerepel a korabeli forrásokban. A 16. századtól postaállomás is volt a településen. 1715-ben 23 háztartása volt. 1785-ben 51 házában 357 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZSÁMBOKRÉT. Túrócz Várm. földes Ura Juszti Uraság, lakosai evangelikusok, fekszik Sz. Péternek szomszédságában, mellynek filiája; határjában káposztája, és kendere bőven van, ’s hideg folyója által nedvesíttetik, réttye hasznos, legelője elég van.”[2]
1828-ban 31 háza volt 198 lakossal. Lakói a mezőgazdaság és állattartás mellett sáfránytermesztésből, gyógyolaj készítésből és árusításból, valamint erdei munkákból éltek. Kereskedőik Lengyelországba, Ukrajnába, Oroszországba is eljutottak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zsámbokrét (Thurócz), Thurócz m. tót f. a liptói országutban, Sz. Mártontól délre 1 órányira: 45 kath., 148 evang., 5 zsidó lak., postahivatal. Lakosai sok kendert és fejes káposztát termesztenek; legelője igen jó s elég; van vizimalma is. F. u. többen.”[3]
A trianoni diktátumig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.
A háború után sokan dolgoztak a közeli nagybirtokokon, valamint Turócszentmárton üzemeiben.
Népessége szerkesztés
1910-ben 435, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1123 lakosából 1106 szlovák volt.
2011-ben 1170 lakosából 1126 szlovák.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1672-ben Kromholz Mihály, Jézus-társasági áldozópap és hitszónok.
- Itt született 1821-ben Simonyi Ernő honvéd, országgyűlési képviselő.
- Itt született 1841-ben Bachrich Zsigmond hegedűművész.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Nevezetességei szerkesztés
-
A községháza
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források szerkesztés
- Kliský, M. 1964: Územné rozšírenie a chronológia karolínskych mečov. ŠZ 14, 114.
Külső hivatkozások szerkesztés
