Wikipédia

Zsitvaújfalu

község Szlovákiában

Zsitvaújfalu (szlovákul Nová Ves nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Zsitvaújfalu (Nová Ves nad Žitavou)
Zsitvaújfalu
Zsitvaújfalu
Zsitvaújfalu címere
Zsitvaújfalu címere		 Zsitvaújfalu zászlaja
Zsitvaújfalu zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1355 (1229)
PolgármesterIng. Marta Danková
Irányítószám951 51
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség1338 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség131 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság152 m
Terület10,17 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 17′, k. h. 18° 20′Koordináták: é. sz. 48° 17′, k. h. 18° 20′
Zsitvaújfalu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitvaújfalu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Nyitrától 20 km-re keletre, a Zsitva jobb partján fekszik.

Élővilága szerkesztés

Zsitvaújfalun volt gólyafészek, azonban több éve nincs fészkelésről adat.[2]

Története szerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a neolitikumban is éltek emberek. Az itteni régészeti feltárások 1938 nyarán kezdődtek meg és számos cserép és csontmaradványt találtak, melyek nagyrészt a Turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Múzeumba kerültek. A leletek közt a legrégebbiek az i. e. 5. évezredből származtak és a vonaldíszes kultúra népéhez köthetők. A jókai és kisjókai határrészekről a lengyeli kultúra ludányi csoportjához köthető csontvázas sírok, valamint hallstatt-kori településmaradványok kerültek elő. Jóka területén a 10. és 13. század közötti időre tehető cserépmaradványokat is találtak.

A mai falu előzménye a forrásokban már 1229-ben megjelenő Jóka falu, a későbbi Jóka puszta volt, melyet ekkor "terra Joka" alakban említenek először. 1293-ban "Ioka" néven szerepel, majd 1308-ban már feltűnik Kisjóka is. A falu talán a felette emelkedő 213 m magas azonos nevű hegyfokról kapta a nevét. A történeti kutatások szerint innen származik Jókai Mór családja is.[3] Jóka település az 1332-ben kelt pápai tizedjegyzékben is szerepel Szent Tamás tiszteletére szentelt temetővel övezett gótikus templomával, plébániájával együtt. A leírásból következik, hogy Jóka ekkor a vidék lelki és gazdasági életének központja volt. 1601-ben említi utoljára oklevél, valószínűleg a török pusztította el. A 19. században már csak Jóka puszta néven említik. Mára csak a szomszédos Néved falu „Pod Jovkou” dűlőneve őrzi a nevét.[4]

A mai települést 1355-ben "Wyfolu" alakban említik először. Első ismert birtokosa Ivánka gróf volt. 1386-tól vámja is működött. A 15. század végén a garamszentbenedeki apátság birtoka, majd a Forgách család gímesi uradalmához tartozott. 1565-től a 16. és 17. században a kistapolcsányi uradalom része, a Tapolcsányi család birtoka volt. 1664-ben a török adóösszeírásban Tót Új Faluja néven szereplő településen 15 fejadófizető személyt írtak össze.[5]

A 17. században felégette a török és lakói elmenekültek.[forrás?] 1732-től az aranyosmaróti uradalom része. A 18. és 19. században több nemesi család birtoka, köztük a Timon, a Berchthold, a Szörényi, a Weisz, a Nyáry, a Klobusiczky és a Szlávy családoké. 1536-ban malma és 6 portája volt. 1601-ben 43 házat számláltak a faluban. 1715-ben 11 adózója volt. 1735-ben mintegy 375 lakos élt itt. 1828-ban 98 házában 667 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított, mely 1866-ban megismétlődött. A községben 1841-től jegyzői hivatal, 1886-tól postahivatal működött. Elemi népiskolája már a 19. század elején működött. 1883 és 1895 között háromosztályos mezőgazdasági iskola működött a községben. A vasút 1894 szeptemberében érte el a települést és nagyot lendített a fejlődésén.

Legrégebbi ismert pecsétje a körirata alapján 1720-ból származik.[6]

Vályi András szerint "Zsitva Újfalu. Bars Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Taszárhoz közel, és annak filiája."[7]

Fényes Elek szerint "Ujfalu (Zsitva), Nova-Ves, Bars m. tót falu, Nyitra vmegye szélén: 703 kath. lak. F. u. többen. Ut. post. Verebély."[8]

Bars vármegye monográfiája szerint "Zsitvaújfalu, magyar és tót kisközség, 987 róm. kath. vallású lakossal. E község határában feküdt az elpusztult Jókafalva. Hajdan Ghymes vár tartozéka volt. 1355-ben egy becsülevélben Wyfalu alakban találjuk említve. 1565-ben a Tapolcsányi család a birtokosa. Később a maróti uradalom egyik községe lesz, de azután több birtokosát ismerjük, mint a Timon, gróf Berchthold, a báró Szörényi, báró Weisz és a gróf Nyáry családot. Most Klobusiczky Jánosnak és Szlávy József örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Klobusiczky János két, emeletes kastélya közül az egyiket a gróf Berchthold család építette, a másikat pedig 1872-ben mostani tulajdonosa, ki az új kastélyban lakik, mely kiváló ízléssel van berendezve. Előcsarnokában érdekes fegyver- és nagyon gazdag agancs-gyűjtemény van, étkezőjében pedig érdekes porczellán- és majolika-tárgyak. A községben levő harmadik kastélyt a báró Szörényi család építtette és ez most a Szlávy örökösöké. Itt halt meg 1900. aug. 8-án Szlávy József koronaőr. Kath. temploma 1780-ban épült. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása."[9]

A trianoni békeszerződésig területe Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938-ban az első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz, de 1939. márciusban a magyar kormány Szlovákiával Barancs, Barakony, Cseklész, Gány, Mikszáthfalva, Nandrás és Velejte falvakkal együtt más községekért elcserélte.[10]

Népessége szerkesztés

1880-ban 746 lakosából 617 szlovák, 69 magyar, 29 német, 4 idegen anyanyelvű és 27 csecsemő; ebből 711 katolikus, 18 izraelita, 11 evangélikus, 1 református és 5 egyéb felekezetű volt.

1890-ben 941 lakosából 729 szlovák, 171 magyar, 34 német és 7 egyéb anyanyelvű.

1900-ban 987 lakosából 779 szlovák, 182 magyar, 24 német és 2 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 1161 lakosából 791 magyar, 358 szlovák, 10 német és 2 egyéb anyanyelvű.

1921-ben 1181 lakosából 1113 szlovák és 47 magyar volt.

1930-ban 1260 lakosából 1200 szlovák és 17 magyar volt.

1991-ben 1363 lakosából 1351 szlovák volt.

2001-ben 1294 lakosából 1281 szlovák, 5-5 magyar és cseh, 1-1 német és ukrán volt.

2011-ben 1333 lakosából 1241 szlovák, 2 cseh, 1-1 német, lengyel és orosz és 87 ismeretlen nemzetiségű.

2021-ben 1338 lakosából 1203 (+4) szlovák, 3 (+2) magyar, 13 egyéb és 119 ismeretlen nemzetiségű volt.[11]

Neves személyek szerkesztés

  • Itt született 1819-ben Kovács János római katolikus plébános.
  • Itt született 1898. április 4-én Bíró Lucián bencés gimnáziumi tanár, cserkészvezető, katolikus egyházi író.
  • Itt született 1918. december 21-én Ján Kováč szlovák történész, muzeológus.
  • Itt született 1943-ban Dušan Uhrin szlovák labdarúgóedző, korábbi csehszlovák labdarúgó.
  • Itt hunyt el 1900. augusztus 8-án Szlávy József miniszterelnök, a képviselőház, majd a főrendiház elnöke.
  • Innen származott Gyapay Gábor történész családja.

Nevezetességei szerkesztés

  • Barokk kastélya a 18. század elején épült, a 19. században klasszicista stílusban építették át.
  • Római katolikus temploma 1789-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
  • Neoklasszicista kastélya 1872-ben épült.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk No. 1724. [2010. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 3.)
  3. ↑ Turul. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönye. Jókai Mór ősei.
  4. ↑ Vö. Csapodi Csaba 1942: Bars megye verebélyi járásának nemzetiségi viszonyai az újkorban. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1942, 752.
  5. ↑ Blaskovics 1993, 100, 136-137.
  6. ↑ Nyitraivánkai levéltár, Verebélyi predialisták iratai
  7. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  8. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  9. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
  10. ↑ Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskej arbitráže. Slovenská archivistika XXVI/2, 41-42; MKL
  11. ↑ ma7.sk

Források szerkesztés

  • Rudolf Kujovský 1977: Eneolitické sídlisko v Novej Vsi nad Žitavou. AVANS 1976, 180.
  • Rudolf Kujovský 1978: Záchranný výskum v Novej Vsi nad Žitavou. AVANS 1977, 154-156.
  • Rudolf Kujovský 2012: Sídlisko doby halštatskej v Novej Vsi nad Žitavou. In: Kujovský, R. – Mitáš, V. (eds.): Václav Furmánek a doba bronzová - Zborník k sedemdesiatym narodeninám. Nitra, 211–222.
  • Peter Ivanič 2019: Collection of Road Toll in Southwestern Slovakia in the Middle Ages on the basis of Written Sources. Studia Historica Nitriensia 23/2, 426-455.
  • Tomáš Sitár 2020: Osídlenie Tekovskej stolice v stredoveku. Krná, 224-225 (Jóka)

Külső hivatkozások szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitvaújfalu témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zsitvaújfalu&oldid=26728415”