Zurna
A zurna (perzsa: szurnaj, سرنای elterjedt nézet szerint a سور (szúr) – jelentése ’ünnep’ – és a نای (naj) – jelentése ’nád’ – szavak összetételéből) fából készült keleti nádnyelves fúvós hangszer. Legkorábbi leírása a 10. században, Al-Fárábinál található. Az Iszlám hatása alá került népeknél, a Közel-Keleten, a Balkánon, Észak-Afrikában, Indiában, ezen kívül Kínában terjedt el. A magyar töröksíp is ennek a hangszernek egy változata. A zurna az európai zene kettős nádnyelvvel működő hangszereinek, végső soron az oboának, a fagottnak is az őse.
| Zurna | |
 | |
| Török és szír zurna | |
| Más nyelveken | |
| perzsa: surnay, زورنه | |
| Besorolás | |
| aerofon → fúvós → kettős nádnyelves | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 422.112 |
| Rokon hangszerek | schalmei, oboa, töröksíp |
| Hangminta | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zurna témájú médiaállományokat. | |
A zurnának ajaktámasszal ellátott kettős nádnyelves fúvókája van, furatának felső része hengeres, majd széles, kúpszerű tölcsérbe megy át, ez utóbbi gyakran fémből készül. Hat-nyolc felső és egy alsó hanglyuk van rajta.
Egyéb elnevezései: mizmar, zamr (arab), sona (kínai).
Források szerkesztés
- Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723
- Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1
