Ábrányi Emil (zeneszerző)

(1882–1970) magyar zeneszerző, karmester

Ábrányi Emil (Budapest, 1882. szeptember 22. – Budapest, 1970. február 11.) magyar zeneszerző, karmester.

Ábrányi Emil
Életrajzi adatok
Született 1882. szeptember 22.
Budapest
Elhunyt 1970. február 11. (87 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Szülei Wein Margit
Ábrányi Emil
Iskolái Országos Magyar Királyi Zeneakadémia (–1904)
Pályafutás
Műfajok opera, zenekari mű, daljáték
Tevékenység zeneszerző, karmester
A Wikimédia Commons tartalmaz Ábrányi Emil témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Emléktáblája Budapest VI. kerületében

Élete szerkesztés

Budapesten született 1882-ben, Ábrányi Emil költő és Wein Margit énekesnő fiaként. A budapesti Zeneakadémián Koessler Jánostól zeneszerzést, majd 1901-től Lipcsében Nikisch Artúrtól (18551922) vezénylést tanult. Zenetanulmányai végeztével, 1904-től a kölni Operaház, majd 1907-től a hannoveri opera karmestere lett. 1906-ban feleségül vette Várnay Róza énekesnőt. Egyes források (a Tolnai nagylexikon) szerint 1909-ben, más források (a Magyar életrajzi lexikon, A Napkelet lexikona) szerint 1911-ben a budapesti Operaházhoz szerződött.

Egyes források (a Tolnai nagylexikon, A Napkelet lexikona) szerint az 1919/20-as évadban a budapesti Opera igazgatója volt, 1920-ban a Városi Színház dirigense lett (három évig). Más források (a Magyar életrajzi lexikon) szerint 1914-től vezette a budapesti Operaházat, és 192124 közt a budapesti Városi Színházat.

A Magyar életrajzi lexikon szerint 192226-ban vezénylést tanított a Zeneakadémián; 1926-tól a fővárosban és Debrecenben, 1942-től a szegedi Városi Színháznál volt karmester.

Munkássága szerkesztés

Írt zenekari műveket, operákat és daljátékokat. Epikus szvit zenekarra című művével 1933-ban elnyerte a Székesfővárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar pályadíját.

Egyéb szerkesztés

Nagyapja volt (Lászlófalvi és Mikeföldi Eördögh) Ábrányi Kornél (18221903) zeneszerző, zenei író, esztéta, zenepedagógus, zongoraművész, emlékíró; az Országos Magyar Daláregyesület megalapítója és vezértitkára, a Zeneakadémia egyik megalapítója, tanára és titkára; a Zenészeti Lapok – az első jelentős magyar zenei folyóirat – megindítója és szerkesztője, a Zenészeti Közlöny szerkesztője. Ábrányi Emil egyike azoknak a zeneszerzőknek, akiknek az életművét a kommunista diktatúra annullálni kívánta. Leánya: Ábrányi Margit (1911–1987), fiai Dr. Ábrányi Emil (1907–1944) és dr. Ábrányi Aurél ügyvéd (1914-1974 után) voltak.[1]

Művei szerkesztés

Operák szerkesztés

  • Ködkirály (1903)
  • Monna Vanna (1907)
  • Paolo és Francesca (1912)
  • Don Quijote (1917)
  • Ave Maria(1922)
  • A vak katona (1923)
  • Az éneklő dervis (1937)
  • Liliomos herceg (1938)
  • Bizánc (1942)
  • Éva boszorkány (1944)
  • Balatoni rege (1945)
  • A Tamás templom karnagya (1947)

Egyéb művei szerkesztés

  • Trianon szimfonikus költemény

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés