Ábrai Károly

Ábrai Károly (Figura Károly) (Szatmárnémeti, 1830. december 8. – Budapest, 1912. augusztus 18.) pedagógus, szerkesztő, író.

Ábrai Károly
Élete
Születési név	Figura Károly
Született	1830. december 8. Szatmárnémeti
Elhunyt	1912. augusztus 18. (81 évesen) Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza

Élete

Családnevét 1871-ben változtatta Ábraira. 1846-tól jelentek meg írásai az Életképek című lapban, amiket Julius álnéven írt. Honvédként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban. 1850-től jogot és teológiát tanult a debreceni református kollégiumban. 1853-ban avatták lelkésszé, és e funkcióban Szatmáron helyezkedett el. 1862-től Hódmezővásárhelyen tanított a református líceumban. 1870-től a város, majd 1871-től Csongrád vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett. 1876 és 1884 között Hódmezővásárhely polgármestere volt. Ezután Budapestre költözött.

Számos lap munkatársa volt, szerkesztője volt az általa alapított Vásárhelyi Közleményeknek (1869–1878). Irodalmi munkásságában főleg a történelmi tárgyú regények és elbeszélések a meghatározóak.

Főbb művei

• Az utolsó Szapolyai, regény, 1860.
• Emléklapok a hatai történelemből, elbeszélések, 1861.
• A nagy hazafiak, regényes korrajz, 1866.
• Magyarország 1848–49-ben, regényes korrajz, 1869.
• Rajzok nemzetünk múltjából, 1862.
• Brankovics Ilona, regény, 1890.
• Hazáért és szabadságárt, regény, 1902.

Források

• Magyar irodalmi lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1965. 3. old.
• Új magyar életrajzi lexikon I, (A–Cs). Magyar Könyvklub, 2001. 26. old. ISBN 963-547-415-6