Ábrai Károly
Ábrai Károly (Figura Károly) (Szatmárnémeti, 1830. december 8. – Budapest, 1912. augusztus 18.) pedagógus, szerkesztő, író.
Ábrai Károly | |
Élete | |
Születési név | Figura Károly |
Született |
1830. december 8. Szatmárnémeti |
Elhunyt |
1912. augusztus 18. (81 évesen) Budapest |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | próza |
ÉleteSzerkesztés
Családnevét 1871-ben változtatta Ábraira. 1846-tól jelentek meg írásai az Életképek című lapban, amiket Julius álnéven írt. Honvédként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban. 1850-től jogot és teológiát tanult a debreceni református kollégiumban. 1853-ban avatták lelkésszé, és e funkcióban Szatmáron helyezkedett el. 1862-től Hódmezővásárhelyen tanított a református líceumban. 1870-től a város, majd 1871-től Csongrád vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett. 1876 és 1884 között Hódmezővásárhely polgármestere volt. Ezután Budapestre költözött.
Számos lap munkatársa volt, szerkesztője volt az általa alapított Vásárhelyi Közleményeknek (1869–1878). Irodalmi munkásságában főleg a történelmi tárgyú regények és elbeszélések a meghatározóak.
Főbb műveiSzerkesztés
- Az utolsó Szapolyai, regény, 1860.
- Emléklapok a hatai történelemből, elbeszélések, 1861.
- A nagy hazafiak, regényes korrajz, 1866.
- Magyarország 1848–49-ben, regényes korrajz, 1869.
- Rajzok nemzetünk múltjából, 1862.
- Brankovics Ilona, regény, 1890.
- Hazáért és szabadságárt, regény, 1902.
ForrásokSzerkesztés
- Magyar irodalmi lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1965. 3. old.
- Új magyar életrajzi lexikon I, (A–Cs). Magyar Könyvklub, 2001. 26. old. ISBN 963-547-415-6