Ács Tivadar
Ács Tivadar (Kispest, 1901. november 1. – Budapest, 1974. február 6.) magyar történész, újságíró. Kossuth Lajos tábori papjának, Ács Gedeonnak oldalági leszármazottja.
| Ács Tivadar | |
| Született |
1901. november 9.[1] Kispest |
| Elhunyt |
1974. február 26. (72 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar[3] |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉletútjaSzerkesztés
Középiskolai tanulmányait Kispesten végezte, majd újságíróként különféle lapok (Kispesti Híradó, Az Est, Magyar Hírlap) munkatársa lett. 1930-ban kivándorolt Argentínába. Tevékenyen részt vett az argentínai magyarság kulturális életében, szerkesztője volt a Buenos Airesben megjelenő Magyar Szó című lapnak, dél-amerikai indián népmeséket gyűjtött, és itt kezdte el az amerikai magyarság történetére vonatkozó kutatásait. 1936-ban hazatért, és a második világháború végéig kutatási eredményeit közzétevő írásaiból élt, illetve ismét különféle lapok munkatársa volt. 1945-ben a külügyminisztérium osztálytanácsosa és a szegedi tudományegyetem magántanára lett, egyúttal a Magyarok Világszövetsége ügyvezető alelnökévé választották. 1948-ban elbocsátották állásaiból. Ettől kezdve csak kutatásaival, az emigráns magyarság kultúr- és művelődéstörténetével, különösen a Kossuth-emigráció történetével foglalkozott.
Főbb műveiSzerkesztés
- Régi kispestiek (Kispest, 1937)
- Dél-amerikai magyar utazók a XVII. És a XVIII. Században (Budapest, 1938)
- Akik elvándoroltak (Budapest, 1940)
- Kossuth papja: Ács Gedeon (Vác, 1940)
- New Buda (Budapest, 1941)
- Magyar úttörők az Újvilágban. László Károly 1850–67. évi naplójegyzetei a Kossuth-emigráció amerikai életéből (Budapest, 1942)
- Népek tavasza. Ismeretlen Kossuth-levelek, naplójegyzetek a magyar szabadságharc és emigráció korából (szerkesztette: Ács Tivadar, Budapest, 1943)
- A száműzöttek. Fiala János 1848–49-iki honvédalezredes és Árvay László emlékiratai az emigrációból (Budapest, 1943)
- Kossuth Lajos demokráciája (szerkesztette: Ács Tivadar, a jegyzeteket és a bevezetőt írta: Szakasits Árpád, Budapest, 1943)
- Magyarok Latin-Amerikában (Budapest, 1944)
- Magyarok idegenben (Budapest, 1946)
- A genovai lázadás. A Magyar Nemzeti Igazgatóság regénye. 1859–1961 (Budapest, 1958)
- Magyarok és a risorgimento. A magyar légionisták életrajzgyűjteménye (Budapest, 1961)
- Maximilianus Transylvanus, a Magellanes-expedició krónikása (Budapest, 1961)
- Egy tengerbe veszett magyar humanista költő a 16. században (Budapest, 1962)
- Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban. 1861–1865 (Budapest, 1964)
További információkSzerkesztés
- Kortárs magyar írók 1945–1997
- Ács Tivadar újságíró, kultúrtörténész (A Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely archívuma)
- Ács Tivadar iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 688. f.[halott link]
- Ács Tivadar (1901–1974) művelődéstörténeti munkássága; összeáll. V. Molnár László, sajtó alá rend. Gazda István; MTAI, Piliscsaba, 2008 (Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Tivadar Ács, https://autority.snk.sk/cgi-bin/koha/opac-authoritiesdetail.pl?marc=1&authid=173998
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
ForrásokSzerkesztés
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6805-5
- Révai új lexikona I. (A–Baj). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. ISBN 963-901-595-4
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 41. o. ISBN 963-547-414-8