Ádám Lajos

(1879-1946) magyar sebész, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 9.

Ádám Lajos (Tergenye, 1879. május 1.Budapest, 1946. november 19.)[1][2] sebész, egyetemi tanár.

Ádám Lajos
Született1879. május 1.
Tergenye
Elhunyt1946. november 19. (67 évesen)
Budapest VII. kerülete
Állampolgárságamagyar
SzüleiÁdám Adolf
Kohn Netti
Foglalkozása
  • orvos
  • sebész
  • egyetemi oktató
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1904)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34-4-18)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ádám Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ádám Adolf balassagyarmati születésű, zsidó származású kereskedő és Kohn Netti fia.[3] Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1904-ben szerezte orvosi oklevelét. Orvosi pályája kezdetén Hültl Hümér tanár mellett a budapesti Rókus Kórház II. számú Sebészeti Osztályán alorvosként működött. 1912-től tanársegédi beosztást nyert, majd idővel a budapesti I. számú Sebészeti Klinika igazgatója lett. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem rektori címét viselte. Jelentős cselekedete, hogy bevezette Magyarországon a helyi érzéstelenítés elterjesztését. Több, mint 100 tudományos közleményben ismertette azokat tapasztalatait, amelyeket nagy számú műtéttel kapcsolatban szerzett. Tanulmányai közül legjelentősebbek a sipolyokra, a tetanuszra, az érzéstelenítésre, és az epe- és végbélsebészetre vonatkozóak. Vezetőségi tagja volt a Nemzetközi Sebésztársaságnak.

Felesége nagyszentmiklósi gróf Nákó Erzsébet (1885–1963) volt.[4]

 
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben, 2005-ben (34-4-18)

Főbb művei

szerkesztés
  • A helybeli érzéstelenítések kézikönyve (Budapest, 1926, 2. kiadás: 1928)
  • A rákkérdésről (Budapest, 1935)
  • A fájdalomcsillapítás fejlődése a sebészetben (Orvosképzés, 1935)
  • Az élet megbecsülése (Budapest, 1936)
  • A fájdalom (Budapest, 1936)