Főmenü megnyitása
Balra: Mahákásjapa találkozása Ádzsívikával, amikor megtudja, hogy Buddha eltávozott (lásd: parinirvána[1]

Az ádzsívika (ājīvika) az ind filozófia egyik násztika, azaz „heterodox” iskolája.[2] Az i. e. 5. században alapította Makkhali Goszála, amely először sramana mozgalomként indult és a korai buddhizmus és a dzsainizmus egyik riválisa volt.[3] A világi életet hátrahagyva az ádzsívikák közösségeket alkottak.[4]

Egykor léteztek az ádzsívika filozófiai iskolának eredeti szövegei, ezek azonban nem maradtak fent. Az elméleteikre csupán a buddhizmus, a hinduizmus és a dzsainizmus másodlagos irodalmaiból lehet következtetni.[5] A tudósok viszont nincsenek meggyőzve arról, hogy ezek alapján a másodlagos források alapján összefoglalható teljesen és tisztességesen az ádzsívika filozófia. Ráadásul ezek a források a nagy riválisoktól származnak.[6]

A ádzsívika iskola egyik legismertebb tana a nijati abszolút determinizmus, amely kimondja, hogy nincs szabad akarat, minden ami megtörtént, történik vagy történni fog eleve el volt rendelve kozmikus elvek alapján.[5][7] Az ádzsívikák szerint a karma tana csupán tévedés.[8] Az ádzsívikák metafizikájában létezett egy atomelmélet, amely hasonlít a hindu Vaisesika iskola elméletéhez, amely szerint minden atomokból épül fel, és a minőségek az atomok kapcsolódásaiból erednek, de az atomok kapcsolódása és természetét előre meghatározták a kozmikus erők.[9] Az ádzsívikák ateisták voltak[10] és elutasították a Védák autoritását, azonban úgy tartották, hogy minden élőlény egy átman – a hinduizmus és a dzsainizmus egyik alaptétele, amelynek hozzávetőleges jelentése „lélek”.[11][12]

A mai észak-indiai Uttar Prades állam területén alapított ádzsívika a maurja uralkodó, Binduszara idején élte virágzását az i. e. 4. században. Ezután ez a filozófiai iskola hanyatlásnak indult, azonban még vagy kétezer évig életben maradt az indiai Karnátaka és Tamilnádu államok területén.[2][8][13] Az ádzsívika filozófia - a csárváka filozófiával együtt - kedvezett az ősi indiai társadalomban a harcosnak, az iparosnak és a kereskedőnek egyaránt.[14]

Makkhali GoszálaSzerkesztés

Goszála életéről nagyon kevés a biztos információ, ezek többsége buddhista vagy dzsaina források. Mivel Goszála tanításai versengésben álltak a kor buddhista és dzsaina tanítókéval, ezért a tudósok úgy vélik, hogy azokat átszínezték és befolyásolták az ellenséges felekezetek. A Goszála életét és tanításait bemutató legfőbb két forrás: a dzsaina Bhagavati-szútra és Buddhagósza szövegmagyarázata a buddhista Sammannaphala-szuttával kapcsolatban. A Bhagavati-szútra leírja Makkhali Goszála szakmai életrajzát és a Vardhámával (Mahávíra) való kapcsolatát. A Sammannaphala-szútra szerint Makkhali Buddha hat filozófia tanítója közül volt az egyik. Buddhagósza szövege további részletekkel szolgál az életével és a tanításaival kapcsolatosan.

A Bhagavati-szútra szerint Goszála egy Gobahula nevű brahmin tehénistállójában született, aki egy kosalai determinista volt,[15] egy Saravana nevű faluból.[16] Az édesanyja neve 'Bhadda', amelyet a dzsaina forrásokban néhány mitológiai személy ismeretlen anyjára használtak. Az apát ezekben a forrásokban Mankhali-nak nevezik.[17] Goszála apja vallási énekeket kántáló koldus, aszkéta volt, akit sokan istennek tekintettek.[18]

A Goszála név szó szerint tehénistállót jelent és mind a dzsaina, mind a buddhista forrásban azért nevezik így, mert tehénistállóban született, ugyanis a szülei nem találtak ennél alkalmasabb helyet Saravana faluban.[19] A Bhagavati-szútra szerint Goszála az apja életútját folytatta, míg Buddhagósza szerint rabszolga sorba került, majd meztelen aszkétává vált, miután sikerült elszöknie dühös tartójától, aki még meg tudta ragadnia Goszála ruháját, mintegy lecsupaszítva ezzel a menekülő embert.[20]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Marianne Yaldiz, Herbert Härtel, A selyemutak mentén: közép-ázsiai művészet, a nyugat-berlini állami múzeumból, Berlin, Metropolitan Museum of Art, 1982, 78. o.
  2. a b Natalia Isaeva (1993), Shankara and Indian Philosophy, State University of New York Press, ISBN 978-0791412817, 20-23. o.
  3. Jeffrey D Long (2009), Jainism: An Introduction, Macmillan, ISBN 978-1845116255, 199. o.
  4. AL Basham (1951), History and Doctrines of the Ajivikas - a Vanished Indian Religion, Motilal Banarsidass, ISBN 978-8120812048, 145-146. o.
  5. a b AL Basham (2009), History and Doctrines of the Ajivikas - a Vanished Indian Religion, Motilal Banarsidass, ISBN 978-8120812048, 1. fejezet
  6. Paul Dundas (2002), The Jains (The Library of Religious Beliefs and Practices), Routledge, ISBN 978-0415266055, 28-30. o.
  7. James Lochtefeld, "Ajivika", The Illustrated Encyclopedia of Hinduism, Vol. 1: A–M, Rosen Publishing. ISBN 978-0823931798, 22. o.
  8. a b Ajivikas World Religions Project, University of Cumbria, United Kingdom
  9. AL Basham (2009), History and Doctrines of the Ajivikas - a Vanished Indian Religion, Motilal Banarsidass, ISBN 978-8120812048, 262-270. o.
  10. Johannes Quack (2014), The Oxford Handbook of Atheism (Editors: Stephen Bullivant, Michael Ruse), Oxford University Press, ISBN 978-0199644650, 654. o.
  11. Analayo (2004), Satipaṭṭhāna: The Direct Path to Realization, ISBN 978-1899579549, 207-208. o.
  12. AL Basham (1951), History and Doctrines of the Ajivikas - a Vanished Indian Religion, Motilal Banarsidass, ISBN 978-8120812048, 240-261, 270-273. o.
  13. Arthur Basham and Kenneth Zysk (1991), The Origins and Development of Classical Hinduism, Oxford University Press, ISBN 978-0195073492, 4. fejezet
  14. DM Riepe (1996), Naturalistic Tradition in Indian Thought, Motilal Banarsidass, ISBN 978-8120812932, 39-40. o.
  15. 224. o., India as Described in Early Texts of Buddhism and Jainism - Bimala Churn Law
  16. Basham 37. o.
  17. Basham 35-36. o.
  18. Basham 35. o.
  19. Basham 36. o.
  20. Basham 37. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés