Az állóvíz földrajzi fogalom, amely az olyan vizeket jelenti, melynek nincs, vagy csak kismértékű a természetes lefolyása. Leggyakoribb és legismertebb képviselői a tavak.

Állóvíz mederben vagy földfelszíni mélyedésben levő, jelentős mennyiségű víztömeg, amelynek jellege és állapota a befolyó vizek tisztaságától vagy szennyezettségétől, és hordaléktartalmától függ.

Feltöltődésének mértéke szerint lehet: tó, fertő, mocsár, vagy láp. Az édesvizekkel a limnológia, (tótan), elsősorban az édesvizű állóvizekkel, szűkebb értelmezésben a tavakkal foglalkozik.

Lehet természetes: (például tó, mocsár, láp) és mesterséges: (például tározó, bányató, halastó, horgásztó, üdülőtó stb.).

A tó minden oldalról zárt mélyedést kitöltő, nyílt vízfelületű állóvíz. A tómedence alapvetően kimélyüléssel vagy elgátolással alakul ki.

A tavakat a tómedence kialakulása szerint osztályozzák.

  • Belső erők által létrehozott tómedencék
    • tektonikus árok – például Balaton
    • vulkanikus eredetű (krátertó, kalderató, maar tó)
  • Külső erők által létrehozott tómedencék
    • glaciális tómedencék (jég felszínformáló hatása), a tavak többsége ilyen
    • folyók által kialakított tavak (morotvatavak – holt medrekben kialakult tavak) – például Szelidi-tó
    • szél által elgátalt tavak – például nyíregyházi Sóstó
    • lagúnatavak (a tengertől teljesen elzárt, kiédesedett tavak), például Landes tavai (Franciaország)
    • hegyomlással elgátalt tavak, például Gyilkos-tó (Erdély – Hargita megye)
Gyilkos-tó Erdély – Hargita megye

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés