Állambiztonsági Minisztérium (NDK)

a Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériuma

Az Állambiztonsági Minisztérium (Ministerium für Staatssicherheit, röviden Stasi, kiejtve stázi) a Német Demokratikus Köztársaság állambiztonságért felelős központi államigazgatási szerve volt.

Állambiztonsági Minisztérium (Ministerium für Staatssicherheit)

Egyéb nevekSTASI
MottóSchild und Schwert der Partei (A párt pajzsa és kardja)
Alapítva1950. február 9.
Megszűnt1990. január 13.[1]
SzékhelyKelet-Berlin, NDK
Nyelveknémet
Vezető
  • Wilhelm Zaisser (1950–1953)
  • Ernst Wollweber (1953–1957)
  • Erich Mielke (1957–1989)
  • Wolfgang Schwanitz (1989–1990)
Állambiztonsági Minisztérium (Berlin)
Állambiztonsági Minisztérium
Állambiztonsági Minisztérium
Pozíció Berlin térképén
é. sz. 52° 30′ 52″, k. h. 13° 29′ 15″Koordináták: é. sz. 52° 30′ 52″, k. h. 13° 29′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Állambiztonsági Minisztérium témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

Szervezésének és működésének modelljét a szovjet Állambiztonsági Minisztérium (MGB, a KGB elődszervezete) szolgáltatta, hasonlóan más szocialista államok ugyanilyen célú szerveihez, amilyen Magyarországon az 1956-ban megszűnt Államvédelmi Hatóság volt. A kommunista állampárt, a Német Szocialista Egységpárt legfelsőbb vezetésének irányítása alá tartozott, vezetője mindig tagja volt a párt Központi Bizottságának, és szinte mindig a Politikai Bizottságnak is. Ezt fejezte ki a minisztérium mottója is: Schild und Schwert der Partei („A párt pajzsa és kardja”). A Stasi feladatai közé tartozott többek között az államhatár őrzése, a belső karhatalmi és a különféle titkosszolgálati feladatok ellátása, így különösen a belső politikai elhárítás, vagyis a politikai rendőrség működtetése.

Levéltára (BStU)

szerkesztés

Az egykori állambiztonsági szolgálat iratanyagát a BStU[2] (Bundesbeauftragte für die Unterlagen des Staatssicherheitsdienstes der ehemaligen Deutschen Demokratischen Republik) őrizte 1991–2021 között. 2021-ben az intézmény beleolvadt a Bundesarchivba (szövetségi állami levéltár), anyaga továbbra is hozzáférhető és kutatható.[3]

További információk

szerkesztés
  • John O. Koehler: Stasi. A keletnémet titkosszolgálat feltáratlan története; ford. Czapp Erzsébet; Hamvas Intézet, Bp., 2005 (Arc és álarc)
  • Anna Funder: Stasiország; ford. Őri Péter; Reader's Digest, Bp., 2011 (Életek és sorsok)
  • Werner Stiller: Az ügynök. Életem három titkosszolgálatnál; ford. Malyáta Eszter; Nyitott Könyvműhely, Bp., 2011
  • Anna Funder: Stasiország; ford. Daróczi Péter; Európa, Bp., 2014
  • Jobst Ágnes: A Stasi működése Magyarországon. A keletnémet és a magyar állambiztonság kapcsolata, 1955–1989; Jaffa, Bp., 2015
  • Slachta Krisztina: Megfigyelt szabadság. A keletnémet és a magyar állambiztonsági szervek együttműködése a Kádár-kori Magyarországon, 1956–1990; Kronosz–ÁBTL, Pécs–Bp., 2016[4]
  • Slachta Krisztina: A múlt jövője. A berlini Stasi-iratokat őrző levéltár, a BStU jövőjére vonatkozó tervek, elképzelések, viták; in: Sed intelligere. Tanulmányok a hatvanöt éves Gyarmati György tiszteletére; szerk. Slachta Krisztina, Bánkuti Gábor, Vonyó József; Kronosz, Pécs, 2016
  • Slachta Krisztina: "Rokonlátogatók". A magyarországi németek kapcsolatainak állambiztonsági ellenőrzése. Egy ellenségkép története. Elemzés és források; Kronosz–ÁBTL, Pécs–Bp., 2020 (ÁBTL monográfiák)