Állszíjas pingvin

madárfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 10.

Az állszíjas pingvin vagy kantáros pingvin (Pygoscelis antarcticus) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.[1]

Állszíjas pingvin
Evolúciós időszak: Miocén - jelen
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Pingvinalakúak (Sphenisciformes)
Család: Pingvinfélék (Spheniscidae)
Alcsalád: Spheniscinae
Nem: Pygoscelis
Wagler, 1832
Faj: P. antarcticus
Tudományos név
Pygoscelis antarcticus
(Forster, 1781)
Szinonimák
  • Aptenodytes antarctica J.R. Forster, 1781
  • Pygoscelis antarctica
Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Állszíjas pingvin témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Állszíjas pingvin témájú médiaállományokat és Állszíjas pingvin témájú kategóriát.

Kifejlődése

szerkesztés

Az állszíjas pingvin a Pygoscelis nembe tartozó három élő faj egyike. Mitokondriális és nukleáris DNS-bizonyítékok arra utalnak, hogy a madárnem 38 millió évvel ezelőtt vált el más pingvinektől; 2 millió évvel az Aptenodytes pingvinnem ősei után. Másfelől, az Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae) mintegy 19 millió éve vált le a neme más tagjaitól, míg a szóban forgó állszíjas pingvin és a szamárpingvin (Pygoscelis papua), körülbelül 14 millió éve váltak ketté.[2]

Előfordulása

szerkesztés

Ez a pingvinfaj az Antarktiszon, a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteken, a Deception-szigeten, a Déli-Orkney-szigeteken, a Déli-Shetland-szigeteken, a Bouvet-szigeten és a Balleny-szigeteken költ, a tengereken telel. Becslések szerint, körülbelül 16 millió példány van ebből a pingvinfajból.

Megjelenése

szerkesztés

Testmagassága 68 centiméter, testtömege 5–6 kilogramm; a testtömeg 3 kilogrammosra is lecsökkenhet a szaporodási időszak végére.[3] A hím méretben és testsúlyban nagyobb a tojónál.[4][5] Feje teteje, állán egy csík, a háta és a szárny külső része fekete, míg arcrésze, a szárny belső része, melle és hasa fehér. A rövid csőre fekete; az erős lábai rózsaszínűek és úszóhártyásak. A pingvin fehér-fekete színezete az álcázást szolgálja a vízben. Ha a vízben figyeljük meg, felülről a fekete háta beleolvad a tengerfenék sötétjébe, míg ha alulról nézzük a világos hasi része a napfényességét használja ki.[6]

Életmódja

szerkesztés

Krillt, kalmárokat és egyes halfajokat eszik; ezeket a parttól akár 80 kilométeres távolságban is kifoghatja. A jéghideg vizet is jól tűri, mivel testét vastag hájréteg és sűrű érhálózat fedi. Tollazata is sűrű.[6]

A pingvinek közül ezt a fajt tartják a legagresszívabbnak. Átlag élettartama 15-23 év között van.[7]

Természetes ellenségei

szerkesztés

A felnőtt állszíjas pingvin legfőbb természetes ellensége a leopárdfóka (Hydrurga leptonyx). A falklandi tokoscsőrűek (Chionis alba) és barna halfarkasok (Stercorarius antarctica) megeszik az állszíjas pingvin tojásokat és a fiatal pingvineket. Ezek mellett a fülesfókafélék (Otariidae), a kardszárnyú delfinek (Orcinus orca), egyes cápák és egyéb ragadozók is kiveszik részüket a számuk ritkításában.

 
A vízben kecses a mozgása

Szaporodása

szerkesztés

A fészkét kövekből építi a hómentes földre. A tojó 2 tojást tojik, és felváltva költ a hímmel, egymást 5–10 naponként váltják fel. 37 nap kotlás után kelnek ki a fiókák. 20-30 napig a fészekben ülnek, aztán pedig úgynevezett „óvodába” tömörülnek. A fiókáknak 50–60 napos vedlés után nő ki a felnőtt tollazatuk.

 
Felnőtt két fiókával
  1. BirdLife International: 'Pygoscelis antarcticus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–17. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. PMC 1560011. (Hozzáférés: 2008. március 21.)  
  3. Weight of Chinstrap Penguin Archiválva 2008. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  4. Archivált másolat. [2009. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)
  5. http://animaldiversity.ummz.umich.edu/site/accounts/information/Pygoscelis_antarcticus.html
  6. a b "Chinstrap Penguin Fact Sheet, Lincoln Park Zoo".
  7. http://www.theanimalfiles.com/birds/penguins/chinstrap_penguin.html

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Chinstrap penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés