Árkos

falu és községközpont Romániában, Kovászna megyében
(Árkos község szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 17.

Árkos (más néven Sepsiárkos, románul Arcuș) falu Romániában Kovászna megyében, 2004-től az azonos nevű község központja, korábban Sepsikőröspatak község része volt.[2]

Árkos (Arcuș)
Az unitárius templom
Az unitárius templom
Árkos címere
Árkos címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeKovászna
KözségÁrkos
Rangközségközpont
Irányítószám527166
Körzethívószám0267
SIRUTA-kód64924
Népesség
Népesség1722 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1450 (2011)[1]
Népsűrűség51,36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság573 m
Terület33,53 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 54′, k. h. 25° 46′45.900000°N 25.766667°EKoordináták: é. sz. 45° 54′, k. h. 25° 46′45.900000°N 25.766667°E
Árkos weboldala
SablonWikidataSegítség

Nevének eredete

szerkesztés

Nevét egyesek a régi avar kori sáncokból, mások egy Árkos nevű székely őstől származtatják.

Sepsiszentgyörgytől 4 km-re északnyugatra a Baróti-hegységben eredő Árkos-patak völgyében fekszik.

Népessége

szerkesztés

A 2002-es népszámláláskor Árkos község még nem létezett; a megfelelő falvak népessége összesen 1288 fő volt,[3] míg a 2011-es népszámlálás szerint 1519 fő lakott a község területén.[4][5] 2011-ben a következő volt a nemzetiségi megoszlás: 1450 fő (95,46%) magyar, 48 fő (3,16%) román, 8 fő cigány, míg 17 fő (0,79%) ismeretlen nemzetiségű.[4] Felekezeti szempontból a népesség összetétele a következő volt: 517 fő (34,04%) unitárius, 452 fő (29,76%) református, 430 fő (28,31%) római katolikus, 54 fő (3,55%) ortodox, 27 fő (1,78%) hetednapi adventista, 4–4 fő (0,26%) lutheránus illetve jehovista, 10 fő (0,66%) egyéb felekezetű, 9 fő (0,59%) vallás nélküli és 12 fő (0,79%) ismeretlen felekezetű.[5]==Története== 1332-ben Arkus néven említik először. 1802-ben, 1829-ben és 1838-ban földrengés pusztította. 1910-ben 1721 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 1248 lakosából 1222 magyar és 26 román volt.

2004-ben önálló községgé alakult az addig Sepsikőröspatakhoz tartozó Árkos, Bedőháza és Pincehely falvakból.

Látnivalók

szerkesztés
  • Unitárius vártemploma az Árkos patak völgyében egy magaslaton áll. 13. századi templomát a 16. században átépítették, védőfalai 17. századiak (1640), 5 saroktornya és harangtornya volt. Délkeleti tornya a 19. századi földrengésekben ledőlt, harangtornya megrongálódott. 1830-ban a régi templomot lebontották és 1830 és 1833 között újat építettek helyébe. 1844-ben épült mai harangtornya.
  • Református temploma 1750-ben épült, 1998-ban tornyot építettek hozzá.
  • A faluban áll br. Szentkereszti Zsigmond kastélya, nagy park közepén. A kastély 1870-ben épült, 1980-ban átalakították.
  • Határában az Égevesze és a Súgó-patak által közrefogott hegyfokon vár nyomai látszanak. A vár valószínűleg a falu lakóinak menedékhelye volt.
  • A hagyomány a Pisztrángos-patak feletti gerincen még több várat is feltételez: Macskavár a Macskaponk tetején, feljebb Kisasszonyvár és a mai Kovácsmás nevű helyen Kovácsvár állott.

Híres emberek

szerkesztés

Hivatkozások

szerkesztés
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
  2. LEGE nr.15 din 24 februarie 2004 pentru înfiinţarea comunei Arcuş prin reorganizarea comunei Valea Crişului, judeţul Covasna. Monitorul Oficial, 174. sz. (2004. március 1.)
  3. Recensământul populației și al locuințelor 2002 – martie 2002 (román nyelven). In Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája: Népszámlálási adatok 1850–2002 között. Kulturális Innovációs Alapítvány Könyvtára.
  4. a b Tab8. Populația stabilă după etnie – județe, municipii, orașe, comune. www.recensamantromania.ro. Nemzeti Statisztikai Intézet (2013).
  5. a b Tab13. Populația stabilă după religie – județe, municipii, orașe, comune. www.recensamantromania.ro. Nemzeti Statisztikai Intézet (2013).
  • Vofkori László. Utazások Székelyföldön. Csíkszereda: Pro-Print, 388–389. o. (2007). ISBN 978-973-8468-62-7 

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés