Éjszaka (tévéjáték)

1989-ben bemutatott televíziós gilm Gaál István rendezésében Tolnai Miklós főszereplésével.

Az Éjszaka egy 1989. október 12-én csütörtökön a Magyar Televízió TV1 csatornáján 20.05-ös kezdettel a Budapesti Művészeti Hetek keretében bemutatott színes magyar filmdráma, tévéjáték Sánta Ferenc Az áruló címmel 1966-ban megjelent kisregénye,[1] valamint az ebből 1968-ban Éjszaka címen színpadra átírt drámaváltozata alapján Tolnai Miklós főszereplésével Gaál István rendezésében.

Éjszaka
1989-es magyar televíziós film
Rendező Gaál István
AlapműSánta Ferenc: Az áruló (kisregény; 1966)/Éjszaka (dráma; 1968)
Műfaj
Forgatókönyvíró Gaál István
Dramaturg Sipos Tamás
Főszerepben
Operatőr Vecsernyés János
Vágó Radnóti Katalin
Hangmérnök Herbert István
Horváth András
Jelmeztervező Tóth Barna
Díszlettervező Mátay Lívia
Gyártásvezető Tiszeker László
Gyártás
Gyártó Magyar Televízió Művelődési Főszerkesztőség
OrszágMagyarország
Nyelv magyar
Játékidő 88 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Magyar Televízió
BemutatóMagyarország 1989. október 12., MTV 1 20.05
Eredeti magyar adó
  • M1
  • M3 (2015. szeptember 12., 23:40, szombat)
  • Duna World (2016. szeptember 13., 11:25, kedd; 2018. július 3., 11:20, kedd; 2018. július 4., 2:30, szerda; 2019. július 4. 11:20, csütörtök; 2019. július 5., 02:20, péntek)
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
További információk

KészítettékSzerkesztés

SzereplőkSzerkesztés

Szerep Megjegyzés Színész
Író Az éjszaka a huszita háborúk időszakában történt esemény elevenedik meg az otthonában, amelyet elképzel, és hajnalhastakor a szereplők eltűnnek,mint a kámfor. Tolnai Miklós
Václáv Václáv Jásek, huszita zsoldoskatona, korábban császárpárti, akit az akkor még huszita Zsitomir tett huszitává Papp Zoltán
Zsitamin Jan Zsitomir, császárhű diák Prágából, akit Eusebius térített meg, hogy álljon át a husztitáktól Rátóti Zoltán
Eusebius pap, pápai képviselő Prágából Nagy Attila
Paraszt Csehországból Almási Albert

FogadtatásSzerkesztés

„Az éjszaka című tévéjáték Az áruló változata, ezt láttuk előbb, majd másnap hallhattuk azt a beszélgetést, amit még áprilisban vettek fel.[2] Jobb lett volna fordítva, mert Sánta világos, emberségtől áthatott szavai, melyek akár vezérfonálul is használhatók napjainkban, jó bevezetést jelentenek műveihez. Egy nagy írót és felelősségtől áthatott igaz embert hallhattunk, s közben mégis csak arra kellett gondolnunk, miért kellett fél esztendeig várni Sánta Ferenc vallomásának vetítésével, pedig az elmúlt hónapokban sokat segíthetett volna az útkeresésben, az eszmék tisztázásában, a követésre érdemes gyakorlat kialakításában. Sánta Ferenc az elmúlt negyven esztendőt foglalta össze, annak minden tanulságával. A forradalom figyelmeztetett, aminek 1945-ben is tanúi voltunk, mindig történelmi szükségszerűség eredménye, amelynek megvan a maga etikája. Nálunk munkások, parasztok történelmi felelősségtudattal fogtak sorsuk intézéséhez, ezt árulta el Rákosi és csoportja, ezt számolta fel a sztálinista gyakorlat. A forradalom etikáját felváltotta az önkény, a politikai kizárólagosság, márpedig minden monopólium a butaság szervezett formája, amelyben nincs helye az értéknek, a kontraszelekció szabályoz mindent, s többé nem a szabadság az uralkodó eszme, mert a parancsuralom nem tűr ellentmondást. 1956 után Kádár is, külső ösztönzésre, a forradalom ellen fordult, megtartotta a régi berendezkedést, ami a kontraszelekció fenntartását jelentette. A szabadság és reform, mondta Sánta Ferenc, egymást feltételező fogalom, minden jó a szabadságból ered, de a szabadság - s ezt megismételte - az erkölcsi normák betartását jelenti, a szabadság nem kötetlenség, önkény, mert a szabadság megértést is jelent, a más vélemény tiszteletben tartását, tehát divatos szóval tolerancia. Megszívlelendő szavak, méltók immár klasszikus értékű művei, a Húsz óra, az Ötödik pecsét, Az áruló szerzőjéhez. Sánta munkásságában a központi gondolat a szabadság kérdése, erről szól az Éjszaka is, melyben a történetnél, magánál a cselekménynél fontosabb a szituáció, ami válaszút elé állítja hőseit. A történet a huszita háborúk idején játszódik, de történhetnék a keresztes háborúk korában vagy Mohács után, mert az ember számára a végső dilemma az, hogy sorsa politikai érv lesz, s végtére közömbös, kiknek oldalán áll Václáv Jásek és Jan Zsitomir, mert akkor is egymás ellen játsszák ki őket, ha helyet cserélnek. A Paraszt pedig, aki tehetetlenül vergődik a hatalmi szándékok között, úgy védekezik, ahogy tud, megszökik a harcból, hogy felszánthassa földjét, s ha úgy adódik elhajtja a katonák lovát, mert fontosabb számára, hogy enni adhasson mindig éhező családjának. Keserű parabola Sánta Ferenc története, amelynek középpontjában a múlt árnyait idéző író áll, nem az igazságtevés, hanem az igazságkeresés tiszta szándékával. Jó a tévéváltozat, a rendező Gaál Istvánt, aki a forgatókönyvet is írta, a nagy mű iránti alázat vezette, filmje nem több és nem is jobb, mint Sánta alkotása, hanem annak ábrázolása, s ez legfőbb erénye. A szereplők is ezt szolgálják, Tolnai Miklós, Papp Zoltán, Rátóti Zoltán, Nagy Attila, Almási Albert. Az éjszaka bemutatója így lett a Budapesti Művészeti Hetek emlékezetes eseménye.”[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Magvető Könyvkiadó gondozásában.
  2. „...a legkötöttebb ember a szabad ember...” Beszélgetés Sánta Ferenccel, 1989. október 13., 22:05, péntek, MTV 1” (magyar nyelven). Rádió- és Televízióújság 34 (41), 9. o. (Hozzáférés ideje: 2020. február 24.)  
  3. Lásd Cs. L. (1989: 4).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés