Érseki palotaegyüttes (Eger)

Egri épületegyüttes

Az egri várban lévő középkori püspöki palota utódjául épült érseki palotaegyüttes Eger városközpontjának egyik legnagyobb épületegyüttese a főszékesegyház és a líceum tőszomszédságában (Széchenyi u. 1–5.).

Érseki palotaegyüttes
Egri Érseki Palota Látogatóközpont.jpg
Ország Magyarország
Település Eger

Cím Széchenyi u. 1–5.
Elhelyezkedése
Érseki palotaegyüttes (Magyarország)
Érseki palotaegyüttes
Érseki palotaegyüttes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 54′ 01″, k. h. 20° 22′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 54′ 01″, k. h. 20° 22′ 28″
A Wikimédia Commons tartalmaz Érseki palotaegyüttes témájú médiaállományokat.
A palota délkeleti sarka az emléktáblával az Eszterházy tér és a Széchenyi utca sarkán
Kossuth Lajos beszédére emlékeztető emléktábla a palota délkeleti sarkán
Óriás Nándorra emlékeztető emléktábla a palota északi, érsekudvari oldalán

TörténeteSzerkesztés

A palotát 16. századi épületek felhasználásával Erdődy Gábor püspök kezdte építtetni: az 1715–1732 között elkészült részeket Giovanni Battista Carlone tervezte. A földszintes, a mainál kisebb, de jóval pompásabb épületet kertek, medencék vették körül madárházzal. Az emeletet Barkóczy Ferenc püspöksége idején építették rá. Eszterházy Károly püspök 1761–1775 között Fellner Jakabbal kibővíttette. A klasszicista stílusú déli épületcsoportot Pyrker János László érsek emeltette.

Az épületSzerkesztés

Műemlék: törzsszáma 2029, 2030 (helyrajzi számai: 4568, 4569, 4570, 4572, 4573).

Az U alaprajzú épületegyüttes keleti (fő)homlokzata előtti díszudvart (hrsz.: 4573) kovácsoltvas kerítés választja el az utcától. A díszudvart délen és északon egy-egy egyemeletes épületszárny határolja; a déli szárny mögötti szabálytalan, nagyjából trapéz alakú udvart egyemeletes palotaszárnyak zárják körül. Az északi szárny mögött szabálytalan ötszög alaprajzú gazdasági udvar és gazdasági épületek állnak.

A középső épület szabálytalan alaprajzú, kelet felől három-, nyugatról (a terep emelkedése miatt) kétszintes. A középső részt kétoldalt kocsiáthajtó kapcsolja a rá merőleges szárnyakhoz (építész: Josef Ignaz Gerl, Francz József). Az északi kocsibehajtón keresztül sétálva, a középső szárny nyugati oldalán az egykori érseki pincerendszer régi bejárata található. A keleti homlokzatot annak középtengelyében konzolokon nyugvó, kovácsoltvas mellvédes erkély díszíti. A középső épület földszintje boltozott, az első- és második szint jellemzően síkfödémes. A kocsiáthajtókat, az előcsarnokot, a díszlépcsőházat stukkók és faragott kőelemek díszítik. A második emeleten a 18. század második felében épített cserépkályhák állnak. A középső épület nyugati oldalához két szintet átfogó kápolna csatlakozik oratóriummal; berendezése részben 18. századi.

A déli épületcsoport (hrsz.: 4568) főhomlokzata az Eszterházy térre néz; kapuja a középtengelyben nyílik. A kapu fölött konzolok álló kovácsoltvas mellvédű erkély ugrik előre. A főpárkány fölött bábos párkányos attika, középmezejében felirattal. Két szélső tengelyében félkupolával fedett pavilon magasodik. E szárny udvari homlokzatán a középtengelyben kiülő rizalitban kiképzett lépcsőházat 1827–1847 között ifj. Zwanger József építette. Az elegáns rácsos vaskaput és a középső épületrész emeleti erkélyrácsát Fazola Lénárd kovácsolta.

Az északi homlokzathoz csatlakozó díszlépcsőházat 1765-ben építette Fellner Jakab.

Az északi épületcsoport (Érsekudvar, Széchenyi u. 5.) a díszudvart határoló szárnnyal együtt külön törzsszámon védett.

Intézmények, látnivalókSzerkesztés

A déli szárnyban az Érseki Hivatal kapott helyet.

Az északi szárny egykor a gazdasági épületrész volt; most az Érseki Gyűjteményi Központ van benne. Itt őrzik egyebek közt Mária Terézia koronázási palástját is: ezt és a gyűjtemény több más, kimagaslóan értékes darabját Erdődy Gábor egri püspök kapta ajándékba a császárnőtől. A kiállított tárgyak zöme a 18. és 19. század ötvös- és textilművészetének remeke:

Ugyancsak az északi szárnyban van a Főegyházmegyei Levéltár:

A püspökség középkori levéltárából csak a jobbágyszolgáltatásokat tartalmazó „Szent János-könyvek” maradtak meg a 15. század második feléből. Szentszéki jegyzőkönyvek 1600-tól, folyamatos egyházkormányzati iratok a 18. század elejétől vannak, a korábbi időszakot csak néhány 17. századi irat képviseli. Barkóczy Ferenc érsek 1745-ben lépett hivatalba; ettől fogva a szentszéki protokollumköteteket levélmásolati könyvekként használták. Az iratok rendezését Eszterházy Károly püspök először két jezsuitára bízta, majd 1766-ban egyik papjára, Torner Ignácra testálta. Őt e hivatalában Kotuts Mátyás, majd Fangh István követte; hármuk munkájának eredményeként 1778-ban elkülönítették a gazdasági, 1779-ben pedig az egyházi levéltárat: mindkettőt tematikus rendben, lajstromkönyvekkel.

1804-ben, a kassai és a egyházmegye létrehozásakor kiválogatták és elvitték az elcsatolt plébániák iratanyagát (például az egyházlátogatási jegyzőkönyveket), csak a protokollumkönyvek maradtak Egerben. A levéltárak terjedelme ezzel közel felére csökkent, így 1805-ben a megmaradt anyagot új tárgycsoportokba rendezték, az ezután keletkezett egyházkormányzati és gazdasági iratokat pedig „új levéltár” (Archivum novum) néven külön egységként, eleinte folyószámos iktatással, majd a Hangony József levéltáros által 1818 és 1830 között kialakított tárgycsoportok szerint kezelték. Az iratokat az 1770-es évektől tartották az érseki palota levéltári célra épült helyiségében, csak az 1923 utáni iratokat helyezték át 1954-ben (a levéltár kettős kezelése idején) egy külön raktárba.

A káptalan levéltárát nem a főegyházmegyei levéltár őrzi, mivel annak hiteleshelyi részét 1950 után államosították, majd 1964-ben magánlevéltári részét (az érsekség és a szeminárium gazdasági levéltárával együtt) is átadták (letétként) a Heves Megyei Levéltárnak.

A palotaegyüttesben Érseki látogatóközpont került kialakításra.[1]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés