Északi hadjárat (Magyarország)

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 29.

Az északi hadjárat a magyar Vörös Hadsereg 1919-es hadművelete volt, mely a csehek által megszállt, hajdan Magyarországhoz tartozó felvidéki területek elfoglalásáért indítottak. A hadjárat valódi célja, az önálló Szlovák Tanácsköztársaság megteremtése[1][2] azonban rejtve maradt annak június 16-ai kikiáltásáig. Maga a hadművelet jelentős sikert ér el, visszafoglalta a Felvidék jelentős részét. Ez leginkább a szervezett katonaságnak és a tehetséges tiszteknek volt köszönhető. A sikeresnek mutatkozó hadjárat későbbi leállítása, a haderők visszavonása, és főként a hadjárat valódi céljának napvilágra kerülése, azaz a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása demoralizálta a magyar Vörös Hadsereg katonaságát,a politikai és diplomáciai fiaskó miatt a hazafiak és a hivatásos képzett tiszti kar elhagyta a sereget. Később, a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása által keltett politikai botránya ellenére még megmaradt párthű egységek a románok elleni támadásban gyorsan felmorzsolódtak.

Északi hadjárat
(magyar-csehszlovák háború)
Forradalmak és ellenforradalmak Magyarországon (1918–1920)
Az északi hadjárat területi nyeresége
Az északi hadjárat területi nyeresége
Dátum1918. december1919. június
HelyszínAz egykori Magyar Királyság, Csehszlovákia, Kárpátalja
Eredménymagyar győzelem
Harcoló felek
 Csehszlovákia

Támogató:
Románia Román Királyság

 Franciaország
Magyar Népköztársaság

1919. március 21-ig
Magyarországi Tanácsköztársaság

1919. március 21-től
Parancsnokok
Csehszlovákia Tomáš Masaryk
Csehszlovákia František Schöbl
Csehszlovákia Josef Štika
Csehszlovákia Josef Šnejdárek
Csehszlovákia Josef Votruba
Kun Béla
Stromfeld Aurél
Julier Ferenc
Böhm Vilmos
Haderők
21 000 fő100 000 fő
Veszteségek
864 főismeretlen
A Wikimédia Commons tartalmaz Északi hadjárat témájú médiaállományokat.
A vöröshadsereg bevonulásának ünneplése Kassán, 1919 június 4-én (1080p video)

Előzmények

szerkesztés

A Vix- és Smuts-jegyzék visszautasításának negatív következményei hamar érezhetővé váltak. Április 16-án a román hadsereg előrenyomult a Tisza vonaláig. 1919. április 27-én a csehszlovák csapatok is átlépték a demarkációs vonalat, és május 2-án, Angione olasz ezredes vezetésével elfoglalták Miskolcot. A Vörös Hadsereg május 9-én indította meg ellentámadását, és május 20-án foglalták vissza Miskolcot, majd Kassát és Csap-Munkács térségét is. Megmozdult az antant. A csehszlovákok a kudarc miatt az olasz vezetést okolták, ezért Luigi Giuseppe Piccione tábornok és az olasz misszió küldetése május 30-án véget ért. A csehszlovák katonai misszió vezetését a franciák vették át.[3] Francia egységek szerb csapatok segítségével elfoglalták Hódmezővásárhelyt, Makót és környékét.

A tanácskormány így végveszélybe jutott, s fel kellett ismernie, itt már nem pusztán a magyar határokról, hanem saját létéről van szó. Ha nem védekezik teljes erővel, megbukik a tanácshatalom. Ezért belső viták után úgy döntött, nem mond le, hanem mégis vállalja az ország védelmét. A honvédelem felvállalása sikert hozott. Tízezrek jelentkeztek katonának, a hadsereg létszáma megháromszorozódott. A tisztikar zöme is a tanácshatalom mellé állt. Tehetséges parancsnokok is akadtak, mint Stromfeld Aurél vezérkari ezredes és Tombor Jenő vezérkari főnök, akik kidolgozták a későbbi északi hadjárat tervét.

Az északi hadjárat

szerkesztés

A Vörös Hadsereg ellentámadása május 9-én Hatvan térségéből indult. Viszonylag keskeny frontszakaszon, mert az erőket így jobban lehetett összpontosítani. A támadás mintegy 150 km mélységben benyomta a cseh frontot. A kellően előkészített támadás sikert ért el. Nem csupán számos nagy várost foglalt vissza, mint Kassát, Miskolcot, Eperjest, de elszakította egymástól a cseh és román hadsereget. Mihelyst a Vörös Hadsereg elérte Eperjest, a Tanácskormány javaslatára a szlovák bolsevikokkal és a nemzeti érzelmű szlovák önállóság híveivel is kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot.

A sikeres támadást az antant beavatkozása állította meg. Clemenceau francia miniszterelnök két jegyzékben is követelte a Vörös Hadsereg visszavonását. Cserébe a román hadsereg is visszavonul, s az eddig el nem ismert, gazdasági blokád alatt álló tanácskormányt meghívják a békekonferenciára - hangzott az ígéret.

A vélemények megoszlottak. Stromfeld Aurél nem értett egyet a terület feladásával, mert a vérrel szerzett terület feladása demoralizálja a hadsereget. A kormány azonban a hatalma fennmaradása érdekében elfogadta az antant ajánlatát. A jól induló északi hadjárat így csak félsikert hozott.

Következmény

szerkesztés

A visszavonulás, a vérrel elfoglalt területek harc nélküli feladása, a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása valóban szétzilálta a korábban győztes hadsereget. A hazafias érzület által csatlakozott honvédő egységek és önkéntes munkásalakulatok tagjai egyszerűen hazautaztak. Stromfeld tiltakozásként lemondott, s vele a tisztikar jelentős része is. Ezután már csak a kommunizmus eszméjéhez és a párt ideológiájához hű - mind létszámában és minőségében is jócskán meggyengült - csapatokra számíthatott a Tanácskormány, mivel a távozott képzett hivatásos katonatiszti kart sem tudta a Vörös Hadsereg pótolni.

Amikor kiderült, hogy a románok nem hajlandók visszavonulni a Tisza vonalától, a tanácskormány újabb támadást erőltetett.

A többszörös túlerőben lévő román hadsereg elleni támadás végzetesnek bizonyult. A Tiszán átkelő csapatok rövid előrenyomulás után erős ellenállásba ütköztek. Felmorzsolódtak, s a meginduló románok átkeltek a folyón, s mert nem volt már ütőképes hadsereg, mely ellenálljon, akadálytalanul Budapest felé nyomultak. Július 29-én az antant ultimátumban követelte a tanácskormány lemondását, melynek az - nem lévén más választás - eleget tett. A valamivel több, mint négy hónapig tartó proletárdiktatúra, mely nem tudta magát a lakosság túlnyomó részével elfogadtatni, augusztus 1-jén megbukott.

  1. Jack A. Goldstone: The Encyclopedia of Political Revolutions, Kiadó: Routledge (2015), oldal: 227. ISBN 9781135937584
  2. Magyar Katolikus Lexikon "Szlovák Tanácsköztársaság cikke
  3. Egyben Csehszlovákia is végleg francia befolyás alá került, és ez okozta az olasz diplomácia hűvös magatartását Csehszlovákia irányában a trianoni békediktátum során.
  • Dr. Helméczy Mátyás: Történelem 8. osztály (Nemzeti Tankönyvkiadó)